Ugrás a fő tartalomra

Drágaság, avagy élelmem az életem


A pereszkefélék családjába tartozó Tricholoma nemzetség kellemes meglepetést tartogat a gombamániásoknak Japánban. Bár a drága gomba terem Svédországban is, de igazi rajongás az ázsiai országban övezi. A Tricholoma matsutake (Európában Tricholoma nauseosum néven ismert) a fenyők gombapartnere, nagyon kedveli a japán vörösfenyőt Pinus densiflora. Nyári, őszi gomba, de melegebb éghajlaton télen is terem. Ránézésre átlagos kalapos gomba, de leírások szerint különleges gasztronómiai élményt ad, aki megkóstolja sosem feledi el. Japánban nagyon szeretik, tavaly a szezonja elején 10dkg hazai gombáért kb. 20000 forint értékű yent adtak. Eredeti élőhelyén visszaszorulóban van, mert kedvenc vörösfenyőit pusztítja a fenyőfonálféreg Bursaphelenchus xylophilus. Emiatt a japánok külföldön is felvásárolják a direkt nekik gyűjtött gombákat. A matsutake Európán túl Észak-Amerikában szintén terem fenyőerdőkben. Egy a gond vele, hogy szeret az avar takaró alatt maradni, így nehéz rálelni. Ezzel meg is kaptuk az extrém drágaság receptjét: különleges aroma, rejtett életmód. Az értékesebb szarvasgombák közül a nyári szarvasgomba közönséges hazánkban, de a lombhullató fák mellett a föld alatt fejleszti a termőtesteit. Betanított kutya nélkül lehetetlen rálelni. Illetve a magasabb árat generálja a szóbeszéd is. Egyes gombák annyira jók, hogy a görög istenek ambróziájával vetekszenek. Mosolygok. Természetesen számos gomba extra gasztronómiai élményt nyújt, de sose feledjük, hogy a gomba egy trükkös élelmiszer és bármennyire csodálatos, ha egyszer nehéz megemészteni. A szarvasgomba is sokkal inkább fűszer mint étel alapanyag.
Most látszólag szembe mentem a saját gombamániámmal, de ez nincs így, mert már tűkön ülök a lilatönkű pereszkére várva. Ugyan sose találtam szarvasgombát és sose fogok matsutakét kóstolni, de megvannak a saját kedvenc gombáim, amiket rendszeresen, kismennyiségben fogyasztok. Megvan az oka a gombára való fokozatos átállásomnak. Egyre inkább elrettent, hogy tömegtermelésben előállított húst egyek. Nincs igazi kapcsolat köztem és a táplálékom közt. Nincs megadva a tisztelet az állatnak, amitől elvesszük az életét, hogy ételünk legyen. Az így szerzett hús méreggé válik a testünkben. Egyre inkább érzem, hogy helytelen húsipari termékeket ennem. Gyakran kiérzem a poshadtságot… A természetben gyűjtött gomba friss élelem, és tisztelettel veszem fel, gondosan készítem el. Egészen más milyen élmény egy lilatönkű pereszkés pörkölt mint egy bolti húsból főzött. Vagy egy leves, vagy a rántott kalapok, vagy a tészta szószok. Minden más frissen gyűjtött gombából. Megvan a kapcsolat az életlánc szemei közt. Más érzés, jó. Ezért sose fog elmúlni a gombamániám, mert az életem része.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Csalóka őzlábgomba

A mérgező őzlábgombaChlorophyllum molybdites melegkedvelő faj, a mi éghajlatunk egyelőre túlságosan hideg neki, azonban már megjelent a Földközi-tenger térségében. Előfordulhat, hogy a klímaváltozás miatt végül bejut a Kárpát-medencébe. Ez kevésbé lenne örvendetes, mert fiatalon megkülönböztethetetlen a piruló őzlábgombátólChlorophyllum rhacodes.Sajnos tényleg mérgező, erős hányást és intenzív hasmenést okoz. A méreganyagai nincsenek azonosítva, feltehetően egyes fehérjéi okozzák a mérgezést. Felismerését egyetlen különleges tulajdonsága segíti, a spórapora zöld(!) színű. Emiatt lesznek az érett termőtestek fehér lemezei zöldes színűek A rokonaihoz hasonlóan korhadékbontó, emiatt városi parkoktól, erdőszéleken át, az erdők belsejéig számos élőhelyen megtalálható. Esős, meleg őszökön hatalmas boszorkánykörökben fejleszti termőtesteit. Észak-Amerikában sokszor megtéveszti a hobbi gombászokat, akiket a csillapíthatatlan gyomorrontás döbbent rá a tévedésükre. Szerencsére hazánkban még…

Halálos hetes

Az emberek többsége kerüli a gombákat, mert keveset tudnak róluk. Az ismeretlentől tartózkodunk, félünk. Pedig a gombák a földi élővilág fontos részei. Ezt rég felismerték a hobbi kutatók, profi tudósok és nekik köszönhetően bőséges ismeretanyag halmozódott fel a természet különceiről. Az ismeretgyűjtés a jelenben is zajlik, a tudásunk folyamatosan gyarapodik. Rajtunk múlik, hogy leszámolunk a félelemmel, és megismerkedünk a gombákkal. A gyilkos galóca nem egy mumus, ami szánt szándékkal megeteti magát a gyanútlan emberekkel. A többi mérgező gomba sem magától kerül a tányérunkba, hanem az ismeretek, a gyakorlat hiánya miatt.
A számunkra ártalmas gombák az élőhelyükön hasznos korhadékbontók vagy a fák partnerei. A mérgező vegyületeik ellenére teljesen ártalmatlanok. Ha felismered, nem eszed meg. Ennyi az egész. Ez a titka a gombamérgezés elkerülésének. Nem kell rémmeséket kitalálni róluk, és hamis információkkal riogatni egymást. A gombákkal semmi baj sincs, mi fújjuk fel…

Családok és nemzetségek: tinórufélék

A májustól októberig tartó fő gombaszezon legkeresettebb gombája a tinóru nemzetségbe tartozik, azonban a gombász az ízletes vargánya mellett a rokonait is örömmel látja a kosarában és az asztalán.
A tinórufélék Boletaceae hagyományos, kalap+tönk felépítésű termőtesteket fejlesztenek. A termőtestek változatos méretűek, 5-30 centis kalapátmérő közt minden méret előfordulhat. Egyes nagyra nőtt vargányák akár egy kilósak is lehetnek.
A tinóruk könnyen felismerhető gombák. Elég csak a kalapjuk alá nézni, és jellegzetes, csövecskékből álló, könnyen lehúzható termőrétegükről azonnal tudjuk, hogy tinórut találtunk. (A taplók szintén csövecskés termőrétegűek, de náluk a hús és a csövecskék összenőttek, szétválaszthatatlanok.) A tinóruk együtt élnek a fákkal. Gyakran a társfa azonosítása segít a tinóru meghatározásában. A családon belül a legfontosabb nemzetség a vargányáké. A Boletusokat nevezik még valódi tinóruknak is. Megjelenésüket és némely faj kiemelkedő ízét tekintve megérdemlik a …