Ugrás a fő tartalomra

Tejelünk és csípünk

A galambgombafélék családjába két jól ismert nemzetség tartozik, a galambgombák és a tejelőgombák. Az előbbiekről két cikket publikáltam az előző blogban: ehető és ehetetlen galambicák. A tejelőgombák közül egyet-egyet mutattam be eddig, pl.: a fehértejűt, ami sütve különleges ennivaló. Hazánkban kb. ötven fajuk él. Többségük ehetetlen, de gyökérkapcsolt gombákként egyes élőhelyek jellegzetes, tömeges gombái. Ismertebb fajok az ehető rizikék: ízletes, lucfenyvesi, jegenyefenyves, vörösödőtejű. A tejelőgombák galambgombákkal közös jellemzője a morzsalékony, pattanva törő hús. Ez egy igen meglepő tulajdonság, ha az ember a bolti csiperkéhez, laskagombához van hozzászokva. Ami viszont egyedi és egyben névadó tulajdonságuk, a tejnedvük. A tejnedv színe, íze, esetleges színváltozása a levegőn fontos némely faj meghatározásakor. Száraz időben előfordulhat, hogy nem tejelnek, de ekkor is felismerhetőek morzsalékony húsukról és tönkre lefutó lemezeikről. A cikkben bemutatott három fajról korábban akartam írni, még a freeblog elhagyásakor, amikor csalódottságomban keserű és csípős tejelőgombákkal álmodtam. A gombamániám mellékhatásaként gyakran álmodok gombákkal. 

A pelyhes keserűgomba Lactarius vellereus a sütve fogyasztható fehértejű hasonmása, azonban kis odafigyeléssel nem téveszthetjük össze őket. A pelyhes kalapbőre bársonyos-nemezes, míg a fehértejűé csupasz. Lemezei vastagok és ritkán állnak, míg a másiknak sűrűk és vékonyak. Ehetetlenül csípős főzve, sütve egyaránt. Ne szedjük fel a fehértejű helyett.

A begöngyöltszélű tejelőgomba Lactarius zonarius nagyon gyakori a közeli tölgytelepítésben. Szerencsére a gyümölcsös illata sosem vett rá, hogy elkészítsem ételnek, mert nagyon csípős. Tejnedve fehér színű, színét nem változtatja. Az ízletes és a lucfenyvesi rizike hasonmása, azonban a rizikék tejnedve narancsvörös, répaszínű, és a húsuk zöldesen foltosodik.
 
A rózsáslemezű tejelőgomba Lactarius controversus szintén hasonlít a fehértejűre, de idősen rózsaszín lemezei és fapartnerei, nyárfák és fűzfák miatt fel tudjuk ismerni. Nagy termetű, feltűnő gomba, azonban a gombász pechére ehetetlenül csípős. Ha nagyon erőltetjük az elfogyasztását, akkor alaposan megfájdíthatja a hasunkat.

Megjegyzés: A gombák fotóinak eredeti helyét megnyithatod a nevükre kattintva. 

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Csalóka őzlábgomba

A mérgező őzlábgombaChlorophyllum molybdites melegkedvelő faj, a mi éghajlatunk egyelőre túlságosan hideg neki, azonban már megjelent a Földközi-tenger térségében. Előfordulhat, hogy a klímaváltozás miatt végül bejut a Kárpát-medencébe. Ez kevésbé lenne örvendetes, mert fiatalon megkülönböztethetetlen a piruló őzlábgombátólChlorophyllum rhacodes.Sajnos tényleg mérgező, erős hányást és intenzív hasmenést okoz. A méreganyagai nincsenek azonosítva, feltehetően egyes fehérjéi okozzák a mérgezést. Felismerését egyetlen különleges tulajdonsága segíti, a spórapora zöld(!) színű. Emiatt lesznek az érett termőtestek fehér lemezei zöldes színűek A rokonaihoz hasonlóan korhadékbontó, emiatt városi parkoktól, erdőszéleken át, az erdők belsejéig számos élőhelyen megtalálható. Esős, meleg őszökön hatalmas boszorkánykörökben fejleszti termőtesteit. Észak-Amerikában sokszor megtéveszti a hobbi gombászokat, akiket a csillapíthatatlan gyomorrontás döbbent rá a tévedésükre. Szerencsére hazánkban még…

Halálos hetes

Az emberek többsége kerüli a gombákat, mert keveset tudnak róluk. Az ismeretlentől tartózkodunk, félünk. Pedig a gombák a földi élővilág fontos részei. Ezt rég felismerték a hobbi kutatók, profi tudósok és nekik köszönhetően bőséges ismeretanyag halmozódott fel a természet különceiről. Az ismeretgyűjtés a jelenben is zajlik, a tudásunk folyamatosan gyarapodik. Rajtunk múlik, hogy leszámolunk a félelemmel, és megismerkedünk a gombákkal. A gyilkos galóca nem egy mumus, ami szánt szándékkal megeteti magát a gyanútlan emberekkel. A többi mérgező gomba sem magától kerül a tányérunkba, hanem az ismeretek, a gyakorlat hiánya miatt.
A számunkra ártalmas gombák az élőhelyükön hasznos korhadékbontók vagy a fák partnerei. A mérgező vegyületeik ellenére teljesen ártalmatlanok. Ha felismered, nem eszed meg. Ennyi az egész. Ez a titka a gombamérgezés elkerülésének. Nem kell rémmeséket kitalálni róluk, és hamis információkkal riogatni egymást. A gombákkal semmi baj sincs, mi fújjuk fel…

Családok és nemzetségek: tinórufélék

A májustól októberig tartó fő gombaszezon legkeresettebb gombája a tinóru nemzetségbe tartozik, azonban a gombász az ízletes vargánya mellett a rokonait is örömmel látja a kosarában és az asztalán.
A tinórufélék Boletaceae hagyományos, kalap+tönk felépítésű termőtesteket fejlesztenek. A termőtestek változatos méretűek, 5-30 centis kalapátmérő közt minden méret előfordulhat. Egyes nagyra nőtt vargányák akár egy kilósak is lehetnek.
A tinóruk könnyen felismerhető gombák. Elég csak a kalapjuk alá nézni, és jellegzetes, csövecskékből álló, könnyen lehúzható termőrétegükről azonnal tudjuk, hogy tinórut találtunk. (A taplók szintén csövecskés termőrétegűek, de náluk a hús és a csövecskék összenőttek, szétválaszthatatlanok.) A tinóruk együtt élnek a fákkal. Gyakran a társfa azonosítása segít a tinóru meghatározásában. A családon belül a legfontosabb nemzetség a vargányáké. A Boletusokat nevezik még valódi tinóruknak is. Megjelenésüket és némely faj kiemelkedő ízét tekintve megérdemlik a …