Ugrás a fő tartalomra

Csalóka golyóbis

Az áltriflák szintén a gyakori gombáink közé tartoznak. Csalóka megjelenésükkel még engemet is megtévesztettek. A világos, sárgás-fehér termőtestet felületesen pöfetegnek néztem. Persze megnyomogatva, átvágva kiderült, hogy tévedtem, egy rőt áltriflát Scleroderma citrinum találtam. Az áltrifla kemény kis golyó a földön. Kettévágva a termőrész fiatalon szürkés-rózsás, éretten, akárha a mákos bejgli tölteléke lenne benne. Az érett termőtest felrepedezik, és így kerülnek a szabadba a spórák.
Az áltriflák gyökérkapcsolt gombák, mindenféle fával társulnak. Egyes országokban direkt beoltják valamelyik fajukkal a telepítésre szánt facsemeték gyökérzetét. A gomba a fa gyökérzeténél jóval nagyobb gombafonál hálózatával sokkal több vizet és vízben oldott ásványi anyagot tud felvenni, amit átad a fának. A fa cserébe kész szerves vegyületeket ad a gombának, így mindketten jól járnak egymás támogatásával. Egy mikorrhiza gombával együtt élő fa könnyebben boldogul. Ezért hasznosítja az ember a savas esőknek ellenálló gyökérkapcsolt gombákat az erdőtelepítés során. Sajnos a savas esők komolyan veszélyeztetik az erdei gombákat. Kevés faj kedveli a túlságosan savas talajt. A légyölő galócával is folynak erdőtelepítési kísérletek, mert elviseli az erősen savanyú talajt. Az áltriflák szintén a szívósabb gombák közé tartoznak.
Első alkalommal az egyik városi fasorban találtam rá a rőt áltriflára. A kopár talajon a hársfa körül voltak a fura, barna "gumók". Csalódottan vettem tudomásul a gombahatározót fellapozva, hogy ehetetlen, mérgező, gyomorrontásos mérgezést okoz. Pedig milyen sok volt belőle! Minden évben ugyanúgy terem a a hársfák mellett. Gyakorisága miatt sokan felfigyelnek rá vagy valamelyik rokonára. Ezért javasolt megismerkedni velük, hogy ne szedjük fel őket a pöfetegek helyett. A nevüket egyébként, áltrifla, a szarvasgombákhoz való felületes hasonlóságuk miatt kapták. Plusz tudnivaló, hogy az áltriflák és a pöfetegek a bazídiumos gombák közé tartoznak, míg a szarvasgombák a tömlősgombák közé. Hiába kerekdedek, az áltriflák nem pöfetegek és nem szarvasgombák.
Jó tudni, hogy gyökérkapcsoltságuk miatt a nyílt, füves élőhelyeken nem fogunk rájuk akadni. Az ott szedett fehér "golyók" nagy valószínűséggel pöfetegek lesznek.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Csalóka őzlábgomba

A mérgező őzlábgombaChlorophyllum molybdites melegkedvelő faj, a mi éghajlatunk egyelőre túlságosan hideg neki, azonban már megjelent a Földközi-tenger térségében. Előfordulhat, hogy a klímaváltozás miatt végül bejut a Kárpát-medencébe. Ez kevésbé lenne örvendetes, mert fiatalon megkülönböztethetetlen a piruló őzlábgombátólChlorophyllum rhacodes.Sajnos tényleg mérgező, erős hányást és intenzív hasmenést okoz. A méreganyagai nincsenek azonosítva, feltehetően egyes fehérjéi okozzák a mérgezést. Felismerését egyetlen különleges tulajdonsága segíti, a spórapora zöld(!) színű. Emiatt lesznek az érett termőtestek fehér lemezei zöldes színűek A rokonaihoz hasonlóan korhadékbontó, emiatt városi parkoktól, erdőszéleken át, az erdők belsejéig számos élőhelyen megtalálható. Esős, meleg őszökön hatalmas boszorkánykörökben fejleszti termőtesteit. Észak-Amerikában sokszor megtéveszti a hobbi gombászokat, akiket a csillapíthatatlan gyomorrontás döbbent rá a tévedésükre. Szerencsére hazánkban még…

Halálos hetes

Az emberek többsége kerüli a gombákat, mert keveset tudnak róluk. Az ismeretlentől tartózkodunk, félünk. Pedig a gombák a földi élővilág fontos részei. Ezt rég felismerték a hobbi kutatók, profi tudósok és nekik köszönhetően bőséges ismeretanyag halmozódott fel a természet különceiről. Az ismeretgyűjtés a jelenben is zajlik, a tudásunk folyamatosan gyarapodik. Rajtunk múlik, hogy leszámolunk a félelemmel, és megismerkedünk a gombákkal. A gyilkos galóca nem egy mumus, ami szánt szándékkal megeteti magát a gyanútlan emberekkel. A többi mérgező gomba sem magától kerül a tányérunkba, hanem az ismeretek, a gyakorlat hiánya miatt.
A számunkra ártalmas gombák az élőhelyükön hasznos korhadékbontók vagy a fák partnerei. A mérgező vegyületeik ellenére teljesen ártalmatlanok. Ha felismered, nem eszed meg. Ennyi az egész. Ez a titka a gombamérgezés elkerülésének. Nem kell rémmeséket kitalálni róluk, és hamis információkkal riogatni egymást. A gombákkal semmi baj sincs, mi fújjuk fel…

Családok és nemzetségek: tinórufélék

A májustól októberig tartó fő gombaszezon legkeresettebb gombája a tinóru nemzetségbe tartozik, azonban a gombász az ízletes vargánya mellett a rokonait is örömmel látja a kosarában és az asztalán.
A tinórufélék Boletaceae hagyományos, kalap+tönk felépítésű termőtesteket fejlesztenek. A termőtestek változatos méretűek, 5-30 centis kalapátmérő közt minden méret előfordulhat. Egyes nagyra nőtt vargányák akár egy kilósak is lehetnek.
A tinóruk könnyen felismerhető gombák. Elég csak a kalapjuk alá nézni, és jellegzetes, csövecskékből álló, könnyen lehúzható termőrétegükről azonnal tudjuk, hogy tinórut találtunk. (A taplók szintén csövecskés termőrétegűek, de náluk a hús és a csövecskék összenőttek, szétválaszthatatlanok.) A tinóruk együtt élnek a fákkal. Gyakran a társfa azonosítása segít a tinóru meghatározásában. A családon belül a legfontosabb nemzetség a vargányáké. A Boletusokat nevezik még valódi tinóruknak is. Megjelenésüket és némely faj kiemelkedő ízét tekintve megérdemlik a …