Ugrás a fő tartalomra

Erdőszéli csiperke

A nevével ellentétben a reptéri mezőn találkoztam először vele, és onnan is gyűjtöttem a termőtesteit, amíg le nem zárták a gombászok előtt a pályát.
Az erdőszéli csiperke
Agaricus arvensis a csiperkék közt az egyik legjobb ízű. A termete is csábító. Az idős kalapok átmérője időnként eléri a 20 centit. A kalap közepe krémsárgás színű. Ez a szín, és a nagyobb méret, a fiatal kalapok félgömb alakja már első ránézésre segít megkülönböztetni a nagyon gyakori karbolszagú csiperkétől Agaricus xanthodermus, aminek fiatal, zárt kalapjai szögletesek és kisebbek. Az erdőszéli csiperke kellemes illatú, engemet ánizsra emlékeztet. A lényeg, hogy teljesen más, édes illata van, ami szintén segít az azonosításában. A lemezei a még zárt kalapokban halvány piszkosfehérek, de a kalap kinyílása után gyorsan színesedni kezdenek, előbb szürkés-hússzínűek, végül csokoládébarnák. A zárt kalapok alján a gallérnak szép mintázata van, fogaskerékszerű. Az erdőszélen növő termőtestek miatt esély van rá, hogy a gyilkos galócát erdőszéli csiperkének nézi a kezdő gombász. Pedig a gyilkos galóca egészen más! A lemezei mindig hófehérek, és bár kalapja időnként tiszta fehér is lehet, de gyakrabban zöldes-barnás-sárgás, sokkal színesebb mint a csiperke kalap. A gallérja, akárha krepp papírból lenne a tönkje köré kanyarítva. Ráadásnak egy nagy fehér bocskorban álldogál a gyilkos galóca termőtest, ami nagyon szembetűnő tud lenni. De ha mezőn gombászunk, és mérföldes körzetben sehol egy fa, akkor csak a karbolszagú csiperkével téveszthetjük össze az erdőszélit. Sajnos a karbolszagúból van több, és a reménykedő gombász akkor is felveszi a karbolszagút, ha már első ránézésre tudja, hogy az ehetetlen faj újabb gombakörébe gyalogolt bele. A karbolszagút nincs értelme összeszedni, mert főzés során még szagosabb lesz, és ha le is gyűrjük a belőle készült ételt, hamarosan nagyon sürgős dolgunk lesz a mellékhelyiségben. Erős hasmenést okozhat, és ebből még gombaundor is kialakulhat. Ne kísérletezzünk a karbolszagú fogyasztásával! Inkább menjünk jóval nagyobb kört a mezőn, és keressük meg az erdőszéli köreit. Ha igazán mázlisták vagyunk, nagyspórás csiperkére Agaricus urinascens is rálelünk, ami még ritkább, de az egyik legnagyobb csiperke. Szintén kiváló illatú és ízű gomba. A csiperkék májustól novemberig teremnek füves helyeken, erdőkben, ha gombanövesztő idő van, vagyis enyhe, nedves. Korhadékbontók, így a szerves anyagban gazdag helyeken élnek és fejlesztik a termőtesteiket.
Egy lényeges tulajdonság kimaradt, az erdőszéli csiperke termőteste nyomásra halványan sárgul, de soha nem olyan erőteljes a sárgulás mint a karbolszagúnál, amit kettévágva a tönk alja egyből élénksárga lesz. Az erdőszéli bágyadt sárgulását ne keverjük össze a karbolszagú sokkal élénkebb színeződésével.

Megjegyzés: A képet innen másoltam át.

Megjegyzések

  1. Köszi! Ezt nem is tudtam, hogy ami csiperke és sárgul, az nem biztosan A. xanthodermus.
    Pont a házunk melletti kis erdőben találtam ősszel pár nagy darab, csiperkeszerű fazont, akiket nem mertem leszedni, mert picit sárgultak, de markáns illatuk nem volt. Most már tudom, kik voltak :}

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Csalóka őzlábgomba

A mérgező őzlábgombaChlorophyllum molybdites melegkedvelő faj, a mi éghajlatunk egyelőre túlságosan hideg neki, azonban már megjelent a Földközi-tenger térségében. Előfordulhat, hogy a klímaváltozás miatt végül bejut a Kárpát-medencébe. Ez kevésbé lenne örvendetes, mert fiatalon megkülönböztethetetlen a piruló őzlábgombátólChlorophyllum rhacodes.Sajnos tényleg mérgező, erős hányást és intenzív hasmenést okoz. A méreganyagai nincsenek azonosítva, feltehetően egyes fehérjéi okozzák a mérgezést. Felismerését egyetlen különleges tulajdonsága segíti, a spórapora zöld(!) színű. Emiatt lesznek az érett termőtestek fehér lemezei zöldes színűek A rokonaihoz hasonlóan korhadékbontó, emiatt városi parkoktól, erdőszéleken át, az erdők belsejéig számos élőhelyen megtalálható. Esős, meleg őszökön hatalmas boszorkánykörökben fejleszti termőtesteit. Észak-Amerikában sokszor megtéveszti a hobbi gombászokat, akiket a csillapíthatatlan gyomorrontás döbbent rá a tévedésükre. Szerencsére hazánkban még…

Halálos hetes

Az emberek többsége kerüli a gombákat, mert keveset tudnak róluk. Az ismeretlentől tartózkodunk, félünk. Pedig a gombák a földi élővilág fontos részei. Ezt rég felismerték a hobbi kutatók, profi tudósok és nekik köszönhetően bőséges ismeretanyag halmozódott fel a természet különceiről. Az ismeretgyűjtés a jelenben is zajlik, a tudásunk folyamatosan gyarapodik. Rajtunk múlik, hogy leszámolunk a félelemmel, és megismerkedünk a gombákkal. A gyilkos galóca nem egy mumus, ami szánt szándékkal megeteti magát a gyanútlan emberekkel. A többi mérgező gomba sem magától kerül a tányérunkba, hanem az ismeretek, a gyakorlat hiánya miatt.
A számunkra ártalmas gombák az élőhelyükön hasznos korhadékbontók vagy a fák partnerei. A mérgező vegyületeik ellenére teljesen ártalmatlanok. Ha felismered, nem eszed meg. Ennyi az egész. Ez a titka a gombamérgezés elkerülésének. Nem kell rémmeséket kitalálni róluk, és hamis információkkal riogatni egymást. A gombákkal semmi baj sincs, mi fújjuk fel…

Családok és nemzetségek: tinórufélék

A májustól októberig tartó fő gombaszezon legkeresettebb gombája a tinóru nemzetségbe tartozik, azonban a gombász az ízletes vargánya mellett a rokonait is örömmel látja a kosarában és az asztalán.
A tinórufélék Boletaceae hagyományos, kalap+tönk felépítésű termőtesteket fejlesztenek. A termőtestek változatos méretűek, 5-30 centis kalapátmérő közt minden méret előfordulhat. Egyes nagyra nőtt vargányák akár egy kilósak is lehetnek.
A tinóruk könnyen felismerhető gombák. Elég csak a kalapjuk alá nézni, és jellegzetes, csövecskékből álló, könnyen lehúzható termőrétegükről azonnal tudjuk, hogy tinórut találtunk. (A taplók szintén csövecskés termőrétegűek, de náluk a hús és a csövecskék összenőttek, szétválaszthatatlanok.) A tinóruk együtt élnek a fákkal. Gyakran a társfa azonosítása segít a tinóru meghatározásában. A családon belül a legfontosabb nemzetség a vargányáké. A Boletusokat nevezik még valódi tinóruknak is. Megjelenésüket és némely faj kiemelkedő ízét tekintve megérdemlik a …