Ugrás a fő tartalomra

Hánytató vs. Piros

A hánytató galambgomba Russula emetica és a piros galambgomba Russula rosacea sokadik ránézésre is igencsak hasonlítanak egymásra fotóik alapján. Élőben viszont könnyedén felismerjük őket a szaglásunk, a tapintásunk, és haladó gombaismeret esetén az ízlelésünk segítségével. A galambgombák esetében megengedett, hogy kóstolgassuk őket. Persze csak akkor, amikor már egyértelműen felismerjük a különféle gombacsaládokat! Egy zöldes galambgomba összetévesztése a gyilkos galócával könnyen halálos lehet. Kezdő gombászok inkább hagyatkozzanak a szaglásukra, a tapintásukra és az éles megfigyelőképességükre. A galambgombák fontos nemzetség, mert fajai mindenféle erdőben megtalálhatók és színük miatt feltűnőek. Általában a nem csípős vagy erősen szagos fajok fogyasztásra alkalmasak. Azonban jobb az általánosan ehetőnek és jónak tartott galambgombákat gyűjteni, amilyen például a kékhátú galambgomba Russula cyanoxantha.
A bejegyzésem főszereplői viszont ehetetlenek.
A hánytató nevében benne van, hogy elfogyasztása után meghánytatja az embert. Frissen kóstolva égetően csípős ízű. Az enyhe gyümölcsillata megtévesztő. A Russula emetica számos változattal büszkélkedhet, amik közül néhányat már önálló fajként tartanak számon. A galambgombákon belüli R. emetica csoport közös tulajdonságai: a csípős íz, fehér lemezek és tönk, valamilyen árnyalatú piros kalap. A hánytatónak él egy változata a lombos erdőkben is, a Russula emetica var. silvestris. Nincs jelentősége a fő fajjal való összetévesztésének, mert szintén ehetetlen. Plusz tulajdonsága a hánytatónak, hogy a kalapbőre könnyen lehúzható, és alatta a kalaphús pirosas színű.
A piros galambgomba szemmel látható tulajdonságai a piros kalapszínen túl, hogy a lemezei halvány krémszínűek a krémszínű spórapora miatt. A tönkje általában fehér, de gyakran rózsaszínű. A húsa nagyon kemény, ceruzafára emlékeztető ízű, kissé kesernyés, szagtalan. Plusz tulajdonsága, hogy lemezeinek éle gyakran piros. 
Általában a piros kalapú galambgombák ehetetlenek, és a hánytatóval való összetéveszthetőségük miatt nem érdemes kísérletezni velük.

Megjegyzés: A hánytató és a piros galambgomba fotójának eredetije a nevükre kattintva nézhetők meg.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Csalóka őzlábgomba

A mérgező őzlábgombaChlorophyllum molybdites melegkedvelő faj, a mi éghajlatunk egyelőre túlságosan hideg neki, azonban már megjelent a Földközi-tenger térségében. Előfordulhat, hogy a klímaváltozás miatt végül bejut a Kárpát-medencébe. Ez kevésbé lenne örvendetes, mert fiatalon megkülönböztethetetlen a piruló őzlábgombátólChlorophyllum rhacodes.Sajnos tényleg mérgező, erős hányást és intenzív hasmenést okoz. A méreganyagai nincsenek azonosítva, feltehetően egyes fehérjéi okozzák a mérgezést. Felismerését egyetlen különleges tulajdonsága segíti, a spórapora zöld(!) színű. Emiatt lesznek az érett termőtestek fehér lemezei zöldes színűek A rokonaihoz hasonlóan korhadékbontó, emiatt városi parkoktól, erdőszéleken át, az erdők belsejéig számos élőhelyen megtalálható. Esős, meleg őszökön hatalmas boszorkánykörökben fejleszti termőtesteit. Észak-Amerikában sokszor megtéveszti a hobbi gombászokat, akiket a csillapíthatatlan gyomorrontás döbbent rá a tévedésükre. Szerencsére hazánkban még…

Halálos hetes

Az emberek többsége kerüli a gombákat, mert keveset tudnak róluk. Az ismeretlentől tartózkodunk, félünk. Pedig a gombák a földi élővilág fontos részei. Ezt rég felismerték a hobbi kutatók, profi tudósok és nekik köszönhetően bőséges ismeretanyag halmozódott fel a természet különceiről. Az ismeretgyűjtés a jelenben is zajlik, a tudásunk folyamatosan gyarapodik. Rajtunk múlik, hogy leszámolunk a félelemmel, és megismerkedünk a gombákkal. A gyilkos galóca nem egy mumus, ami szánt szándékkal megeteti magát a gyanútlan emberekkel. A többi mérgező gomba sem magától kerül a tányérunkba, hanem az ismeretek, a gyakorlat hiánya miatt.
A számunkra ártalmas gombák az élőhelyükön hasznos korhadékbontók vagy a fák partnerei. A mérgező vegyületeik ellenére teljesen ártalmatlanok. Ha felismered, nem eszed meg. Ennyi az egész. Ez a titka a gombamérgezés elkerülésének. Nem kell rémmeséket kitalálni róluk, és hamis információkkal riogatni egymást. A gombákkal semmi baj sincs, mi fújjuk fel…

Családok és nemzetségek: tinórufélék

A májustól októberig tartó fő gombaszezon legkeresettebb gombája a tinóru nemzetségbe tartozik, azonban a gombász az ízletes vargánya mellett a rokonait is örömmel látja a kosarában és az asztalán.
A tinórufélék Boletaceae hagyományos, kalap+tönk felépítésű termőtesteket fejlesztenek. A termőtestek változatos méretűek, 5-30 centis kalapátmérő közt minden méret előfordulhat. Egyes nagyra nőtt vargányák akár egy kilósak is lehetnek.
A tinóruk könnyen felismerhető gombák. Elég csak a kalapjuk alá nézni, és jellegzetes, csövecskékből álló, könnyen lehúzható termőrétegükről azonnal tudjuk, hogy tinórut találtunk. (A taplók szintén csövecskés termőrétegűek, de náluk a hús és a csövecskék összenőttek, szétválaszthatatlanok.) A tinóruk együtt élnek a fákkal. Gyakran a társfa azonosítása segít a tinóru meghatározásában. A családon belül a legfontosabb nemzetség a vargányáké. A Boletusokat nevezik még valódi tinóruknak is. Megjelenésüket és némely faj kiemelkedő ízét tekintve megérdemlik a …