Ugrás a fő tartalomra

„Baywatch” gomba

A tengerparti susulyka Inocybe heimii magyar nevében benne van, hogy a tengerparti homokdűnék lakója, azonban hazánkban is megtalálható a száraz élőhelyeken, amilyen pl.: a Kiskunsági Nemzeti Park. A mostoha körülmények miatt növényekkel társul, akár csak a homoki fakógomba. A tengerpartokon együtt él a homoktövissel Hippophae rhamoides, a tengerparti fenyővel Pinus pinaster, és egy borókafajjal Juniperus macrocarpa is. Ektomikorrhiza kapcsolatba lép a növények gyökereivel, bevonja azokat és még a gyökérszőröket is körbeveszi. A sovány talajokban kevés a szerves anyag, így még inkább rá van szorulva a növények vegykonyhájára. A növény pedig "örül", hogy a gomba védi a gyökérzetét, és vizet, ásványi sókat ad át neki.
A tengerparti susulyka kicsit eltér a rokonaitól, mert domború kalapjának nincs csúcsa és a kalapszéle nem hasadozik be. Árulkodó szaga sincs. Azonban a lemezei susulykásan sűrűn állók, sötétbarna színűek, nem lefutók. A kalapbőr szálas-nemezessége a fotón is látható.
Hasonlít rá az olajsárga susulyka Inocybe dulcamara, ami szintén előfordulhat a homokos területeken. Összetévesztésüknek nincs hobbi gombász szempontból jelentősége, mert mérgezők, akár csak a susulykák többsége. Legfontosabb méreganyaguk a muszkarin, ami súlyos keringési zavart és akár szívleállást is okozhat. Ezért ne barátkozzunk a kicsi vagy közepes termetű, csúcsos kalapú, sűrű lemezű, behasadozó kalapszélű, fura (kellemetlen) szagú gombákkal.
Azonban a tengerparti susulyka az élőhelye miatt érdemes a figyelmünkre. Különleges hangulata van a Kiskunsági Nemzeti Parknak.

Kiegészítés: A gomba mögött látható növény a
tövises iglice Ononis spinosa, ami megél a homoki, szikes gyepeken is. 

Megjegyzés: A fotót innen vettem át.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Csalóka őzlábgomba

A mérgező őzlábgombaChlorophyllum molybdites melegkedvelő faj, a mi éghajlatunk egyelőre túlságosan hideg neki, azonban már megjelent a Földközi-tenger térségében. Előfordulhat, hogy a klímaváltozás miatt végül bejut a Kárpát-medencébe. Ez kevésbé lenne örvendetes, mert fiatalon megkülönböztethetetlen a piruló őzlábgombátólChlorophyllum rhacodes.Sajnos tényleg mérgező, erős hányást és intenzív hasmenést okoz. A méreganyagai nincsenek azonosítva, feltehetően egyes fehérjéi okozzák a mérgezést. Felismerését egyetlen különleges tulajdonsága segíti, a spórapora zöld(!) színű. Emiatt lesznek az érett termőtestek fehér lemezei zöldes színűek A rokonaihoz hasonlóan korhadékbontó, emiatt városi parkoktól, erdőszéleken át, az erdők belsejéig számos élőhelyen megtalálható. Esős, meleg őszökön hatalmas boszorkánykörökben fejleszti termőtesteit. Észak-Amerikában sokszor megtéveszti a hobbi gombászokat, akiket a csillapíthatatlan gyomorrontás döbbent rá a tévedésükre. Szerencsére hazánkban még…

Halálos hetes

Az emberek többsége kerüli a gombákat, mert keveset tudnak róluk. Az ismeretlentől tartózkodunk, félünk. Pedig a gombák a földi élővilág fontos részei. Ezt rég felismerték a hobbi kutatók, profi tudósok és nekik köszönhetően bőséges ismeretanyag halmozódott fel a természet különceiről. Az ismeretgyűjtés a jelenben is zajlik, a tudásunk folyamatosan gyarapodik. Rajtunk múlik, hogy leszámolunk a félelemmel, és megismerkedünk a gombákkal. A gyilkos galóca nem egy mumus, ami szánt szándékkal megeteti magát a gyanútlan emberekkel. A többi mérgező gomba sem magától kerül a tányérunkba, hanem az ismeretek, a gyakorlat hiánya miatt.
A számunkra ártalmas gombák az élőhelyükön hasznos korhadékbontók vagy a fák partnerei. A mérgező vegyületeik ellenére teljesen ártalmatlanok. Ha felismered, nem eszed meg. Ennyi az egész. Ez a titka a gombamérgezés elkerülésének. Nem kell rémmeséket kitalálni róluk, és hamis információkkal riogatni egymást. A gombákkal semmi baj sincs, mi fújjuk fel…

Családok és nemzetségek: tinórufélék

A májustól októberig tartó fő gombaszezon legkeresettebb gombája a tinóru nemzetségbe tartozik, azonban a gombász az ízletes vargánya mellett a rokonait is örömmel látja a kosarában és az asztalán.
A tinórufélék Boletaceae hagyományos, kalap+tönk felépítésű termőtesteket fejlesztenek. A termőtestek változatos méretűek, 5-30 centis kalapátmérő közt minden méret előfordulhat. Egyes nagyra nőtt vargányák akár egy kilósak is lehetnek.
A tinóruk könnyen felismerhető gombák. Elég csak a kalapjuk alá nézni, és jellegzetes, csövecskékből álló, könnyen lehúzható termőrétegükről azonnal tudjuk, hogy tinórut találtunk. (A taplók szintén csövecskés termőrétegűek, de náluk a hús és a csövecskék összenőttek, szétválaszthatatlanok.) A tinóruk együtt élnek a fákkal. Gyakran a társfa azonosítása segít a tinóru meghatározásában. A családon belül a legfontosabb nemzetség a vargányáké. A Boletusokat nevezik még valódi tinóruknak is. Megjelenésüket és némely faj kiemelkedő ízét tekintve megérdemlik a …