Ugrás a fő tartalomra

Gombákkal a világ körül 8.

A szürkéskék zsemlegomba Albatrellus caeruleoporus európai rokonai hazánkban ritkák, mert hegyvidéki fenyvesek a kedvenc élőhelyeik. A rendszertanukat böngészve némi zavart találtam az erőben, mert a zsemlegombafélék családja Albatrellaceae két részre osztható fel.
Bármennyire hihetetlen, de közülük jó néhány faj a galambgombák rokona. Esetükben a taplókra emlékeztető csövecskés termőréteg, ami a tinórukkal ellentétben nem választható el a kalaptól, a párhuzamos (konvergens) evolúció eredménye.
A 20. század közepén még az összes zsemlegomba a taplóalkatúak Polyporales közé tartozott. Egyes nemzetségek még mindig itt vannak. Ez aztán rendesen megbonyolítja a dolgokat.
A legfurább ex-tapló a Bondarzewia berkeley. A genetikai vizsgálata tisztázta a rendszertani helyét, a galambgombák rokona.
A cikk főszereplője, az Albatrellus caeruleoporus jelenleg még a taplók közé tartozik. Ez a szép gomba az észak-amerikai fenyőerdők lakója. A keleti hemlock fenyő Tsuga canadensis egyik gombapartnere. Közepes méretű termőtesteit könnyű felismerni. Sajnos kékesszürke színét leszedése után gyorsan elveszíti, és szürke lesz. Fiatalon, amíg húsa puha, meg lehet enni, de nincs különösebb illata, íze. Időnként kissé fanyar. Idősebb korában húsa megkeményedik. Ősszel termő gombafaj. Védettségéről, gyakoriságáról nincsenek pontos információim.
Egyet tudok, hogy nálunk élő rokonai kíméletet érdemlő ritkaságok. A barnahátú zsemlegomba
Scutiger oregonensis védett. Az országhatáron túl lévő hegyvidéki fenyőerdőkben viszont gyakoriak, de nem érdemes kísérletezni velük, mert húsok hamar szívós lesz, és így élvezhetetlenné válnak.
A 2009-es őszi gombásztalálkozón láthattam a fakó zsemlegombát
Albatrellus ovinus. A taplókra jellemző pórusos termőrétege meglepett. Nem, ez nem olyan mint a tinóruké. Összetéveszthetetlen a kettő. Érdemes megismerkedni a zsemlegombákkal, de esetükben jobb betartani, hogy mindent a szemnek, kamerának, de semmit a kéznek és a szájnak.

Megjegyzés: A képet innen vettem.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Csalóka őzlábgomba

A mérgező őzlábgombaChlorophyllum molybdites melegkedvelő faj, a mi éghajlatunk egyelőre túlságosan hideg neki, azonban már megjelent a Földközi-tenger térségében. Előfordulhat, hogy a klímaváltozás miatt végül bejut a Kárpát-medencébe. Ez kevésbé lenne örvendetes, mert fiatalon megkülönböztethetetlen a piruló őzlábgombátólChlorophyllum rhacodes.Sajnos tényleg mérgező, erős hányást és intenzív hasmenést okoz. A méreganyagai nincsenek azonosítva, feltehetően egyes fehérjéi okozzák a mérgezést. Felismerését egyetlen különleges tulajdonsága segíti, a spórapora zöld(!) színű. Emiatt lesznek az érett termőtestek fehér lemezei zöldes színűek A rokonaihoz hasonlóan korhadékbontó, emiatt városi parkoktól, erdőszéleken át, az erdők belsejéig számos élőhelyen megtalálható. Esős, meleg őszökön hatalmas boszorkánykörökben fejleszti termőtesteit. Észak-Amerikában sokszor megtéveszti a hobbi gombászokat, akiket a csillapíthatatlan gyomorrontás döbbent rá a tévedésükre. Szerencsére hazánkban még…

Halálos hetes

Az emberek többsége kerüli a gombákat, mert keveset tudnak róluk. Az ismeretlentől tartózkodunk, félünk. Pedig a gombák a földi élővilág fontos részei. Ezt rég felismerték a hobbi kutatók, profi tudósok és nekik köszönhetően bőséges ismeretanyag halmozódott fel a természet különceiről. Az ismeretgyűjtés a jelenben is zajlik, a tudásunk folyamatosan gyarapodik. Rajtunk múlik, hogy leszámolunk a félelemmel, és megismerkedünk a gombákkal. A gyilkos galóca nem egy mumus, ami szánt szándékkal megeteti magát a gyanútlan emberekkel. A többi mérgező gomba sem magától kerül a tányérunkba, hanem az ismeretek, a gyakorlat hiánya miatt.
A számunkra ártalmas gombák az élőhelyükön hasznos korhadékbontók vagy a fák partnerei. A mérgező vegyületeik ellenére teljesen ártalmatlanok. Ha felismered, nem eszed meg. Ennyi az egész. Ez a titka a gombamérgezés elkerülésének. Nem kell rémmeséket kitalálni róluk, és hamis információkkal riogatni egymást. A gombákkal semmi baj sincs, mi fújjuk fel…

Családok és nemzetségek: tinórufélék

A májustól októberig tartó fő gombaszezon legkeresettebb gombája a tinóru nemzetségbe tartozik, azonban a gombász az ízletes vargánya mellett a rokonait is örömmel látja a kosarában és az asztalán.
A tinórufélék Boletaceae hagyományos, kalap+tönk felépítésű termőtesteket fejlesztenek. A termőtestek változatos méretűek, 5-30 centis kalapátmérő közt minden méret előfordulhat. Egyes nagyra nőtt vargányák akár egy kilósak is lehetnek.
A tinóruk könnyen felismerhető gombák. Elég csak a kalapjuk alá nézni, és jellegzetes, csövecskékből álló, könnyen lehúzható termőrétegükről azonnal tudjuk, hogy tinórut találtunk. (A taplók szintén csövecskés termőrétegűek, de náluk a hús és a csövecskék összenőttek, szétválaszthatatlanok.) A tinóruk együtt élnek a fákkal. Gyakran a társfa azonosítása segít a tinóru meghatározásában. A családon belül a legfontosabb nemzetség a vargányáké. A Boletusokat nevezik még valódi tinóruknak is. Megjelenésüket és némely faj kiemelkedő ízét tekintve megérdemlik a …