Ugrás a fő tartalomra

Nagy döggomba vs. Szürke tölcsérgomba

Kétségtelenül hasonlít egymásra a nagy döggomba(bal oldali) Entoloma sinuatum és a szürke tölcsérgomba Clitocybe nebularis. Szerencsére van egy markáns különbség köztük, hogy a szürke tölcsérgombának van a pereszkék közt az egyik legerősebb aromája; illata erőteljes, fűszeres. Főzés során illata felerősödik és ablakot kell nyitni, hogy a kényesebb gyomrúak el tudják viselni. Persze ők nem is fognak enni belőle, mert a gomba tömény aromája megtréfálhatja őket. De sokan vannak, akik pont ezért rajonganak érte. Ráadásnak nagyon gyakori őszi gombánk, lombos és fenyőerdőben egyaránt találkozhatunk vele.
A nagy döggombának dohos liszt szaga van, és az íze is hasonló. Tehát a szagával tutira nem csábíthat el minket. A másik eltérés, hogy a fehéres-sárgás lemezei a barnás-rózsaszín spóraportól hússzínűre színeződnek. Ez látható is az egyik termőtesten. A szürke tölcsérgomba spórapora fehér színű. A nagy döggomba közepes vagy nagy termőtesteket növeszt, azonban a termete ellenére a kalapjában feltűnően vékony a húsa. A nagy döggomba inkább nyár végén, kora ősszel fejleszti termőtesteit lombos erdőkben, mert melegkedvelő faj. Novemberben, amikor lépten-nyomon szürke tölcsérgombába botlunk, nagyon kicsi az esélye, hogy döggombát is találjunk. Azonban a gombák mindig képesek meglepni minket. Ezért tanuljuk meg felismerni a termőtesteiket.
További eltérés, hogy a nagy döggomba világos színű, selymes fényű kalapja idősen tompán púpos lehet, míg a szürke tölcsérgombáé többé-kevésbé tölcséres lesz. Az utóbbi kalapszíne sötétebb, a nevében is benne van, hogy zömében szürkés. Még egy plusz infó, hogy a szürke tölcsérgomba tönkre lefutó lemezei könnyen lehúzhatók.

Megjegyzés: A nagy döggomba és a szürke tölcsérgomba fotóinak eredetijét a nevükre kattintva nézheted meg.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Csalóka őzlábgomba

A mérgező őzlábgombaChlorophyllum molybdites melegkedvelő faj, a mi éghajlatunk egyelőre túlságosan hideg neki, azonban már megjelent a Földközi-tenger térségében. Előfordulhat, hogy a klímaváltozás miatt végül bejut a Kárpát-medencébe. Ez kevésbé lenne örvendetes, mert fiatalon megkülönböztethetetlen a piruló őzlábgombátólChlorophyllum rhacodes.Sajnos tényleg mérgező, erős hányást és intenzív hasmenést okoz. A méreganyagai nincsenek azonosítva, feltehetően egyes fehérjéi okozzák a mérgezést. Felismerését egyetlen különleges tulajdonsága segíti, a spórapora zöld(!) színű. Emiatt lesznek az érett termőtestek fehér lemezei zöldes színűek A rokonaihoz hasonlóan korhadékbontó, emiatt városi parkoktól, erdőszéleken át, az erdők belsejéig számos élőhelyen megtalálható. Esős, meleg őszökön hatalmas boszorkánykörökben fejleszti termőtesteit. Észak-Amerikában sokszor megtéveszti a hobbi gombászokat, akiket a csillapíthatatlan gyomorrontás döbbent rá a tévedésükre. Szerencsére hazánkban még…

Halálos hetes

Az emberek többsége kerüli a gombákat, mert keveset tudnak róluk. Az ismeretlentől tartózkodunk, félünk. Pedig a gombák a földi élővilág fontos részei. Ezt rég felismerték a hobbi kutatók, profi tudósok és nekik köszönhetően bőséges ismeretanyag halmozódott fel a természet különceiről. Az ismeretgyűjtés a jelenben is zajlik, a tudásunk folyamatosan gyarapodik. Rajtunk múlik, hogy leszámolunk a félelemmel, és megismerkedünk a gombákkal. A gyilkos galóca nem egy mumus, ami szánt szándékkal megeteti magát a gyanútlan emberekkel. A többi mérgező gomba sem magától kerül a tányérunkba, hanem az ismeretek, a gyakorlat hiánya miatt.
A számunkra ártalmas gombák az élőhelyükön hasznos korhadékbontók vagy a fák partnerei. A mérgező vegyületeik ellenére teljesen ártalmatlanok. Ha felismered, nem eszed meg. Ennyi az egész. Ez a titka a gombamérgezés elkerülésének. Nem kell rémmeséket kitalálni róluk, és hamis információkkal riogatni egymást. A gombákkal semmi baj sincs, mi fújjuk fel…

Családok és nemzetségek: tinórufélék

A májustól októberig tartó fő gombaszezon legkeresettebb gombája a tinóru nemzetségbe tartozik, azonban a gombász az ízletes vargánya mellett a rokonait is örömmel látja a kosarában és az asztalán.
A tinórufélék Boletaceae hagyományos, kalap+tönk felépítésű termőtesteket fejlesztenek. A termőtestek változatos méretűek, 5-30 centis kalapátmérő közt minden méret előfordulhat. Egyes nagyra nőtt vargányák akár egy kilósak is lehetnek.
A tinóruk könnyen felismerhető gombák. Elég csak a kalapjuk alá nézni, és jellegzetes, csövecskékből álló, könnyen lehúzható termőrétegükről azonnal tudjuk, hogy tinórut találtunk. (A taplók szintén csövecskés termőrétegűek, de náluk a hús és a csövecskék összenőttek, szétválaszthatatlanok.) A tinóruk együtt élnek a fákkal. Gyakran a társfa azonosítása segít a tinóru meghatározásában. A családon belül a legfontosabb nemzetség a vargányáké. A Boletusokat nevezik még valódi tinóruknak is. Megjelenésüket és némely faj kiemelkedő ízét tekintve megérdemlik a …