Ugrás a fő tartalomra

Nyálkástönkű pókhálósgomba vs. Vöröses nyálkásgomba

A két hasonmás gomba közt van egy lényeges különbség, a vöröses nyálkásgomba(jobb oldali) Chroogomphus rutilus kéttűs fenyők gombapartnere, így kizárólag erdei és feketefenyő környékén lelhetünk rá, míg a nyálkástönkű pókhálósgomba(bal oldali) Cortinarius trivialis a bükkel és a tölggyel társul, de egyéb lombos fák alatt is megtalálhatjuk. Bár fenyőelegyes erdőben mindkét fajjal találkozhatunk, hiszen a pókhálósgomba szezonja beleér a nyálkásgombáéba, ami inkább őszi faj.
Fotóik alapján tényleg hasonlítanak egymásra, azonban szembetűnő a pókhálósgomba díszesebb, többszörösen öves tönkje. Ez a díszítés nyálkás, innen kapta a nevét. A kalapja szintén erősen nyálkás. A fiatal termőtesteken látható a burok maradványa, ami a kalapszéltől a tönkig tartó "pókfátyol". A lemezek színe kezdetben halvány kékesibolya, majd később a rozsdabarna spóraportól elszíneződnek. A húsa halványsárga, tönkben barnás színű. Nincs feltűnő illata, íze. Fogyasztási értéke nem ismert, sok rokonfajjal összetéveszthető a változatos megjelenése miatt. Inkább ne kísérletezzünk a pókhálósgombákkal, mert van köztük néhány súlyosan mérgező.
A vöröses nyálkásgomba nevében benne van, hogy nedvesen nyálkás, de azért ez nem annyira zavaró tulajdonsága. Feltűnő a kalapja közepén lévő púp, ami hegyesebb mint a pókhálósgombáé. A kalapszíne rézvörös, narancsbarnás. A ritkán álló, vastag lemezei a tönkre mélyen lefutnak. Fiatalon narancsos színűek, majd a feketésbarna spóráktól elszíneződnek, bíborbarnából feketésbarnák lesznek. Szintén van részleges burokmaradványa, ami később szálas gallérzónaként látható a tönkön. A húsa a tönk aljában élénksárga. Illata gyümölcsszerű, íze kissé fanyar. Szerepel az árusítható fajok listáján. A kéttűs fenyőkhöz való kötöttsége, a lemezei, a púpos kalapja és enyhe nyálkássága, valamint tövének sárga színe jól felismerhetővé teszi. Gyakran tömegesen terem a kedvenc élőhelyein.

Megjegyzés: A nyálkástönkű pókhálósgomba és a vöröses nyálkásgomba fotójának eredetije a nevükre kattintva nézhető meg.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Csalóka őzlábgomba

A mérgező őzlábgombaChlorophyllum molybdites melegkedvelő faj, a mi éghajlatunk egyelőre túlságosan hideg neki, azonban már megjelent a Földközi-tenger térségében. Előfordulhat, hogy a klímaváltozás miatt végül bejut a Kárpát-medencébe. Ez kevésbé lenne örvendetes, mert fiatalon megkülönböztethetetlen a piruló őzlábgombátólChlorophyllum rhacodes.Sajnos tényleg mérgező, erős hányást és intenzív hasmenést okoz. A méreganyagai nincsenek azonosítva, feltehetően egyes fehérjéi okozzák a mérgezést. Felismerését egyetlen különleges tulajdonsága segíti, a spórapora zöld(!) színű. Emiatt lesznek az érett termőtestek fehér lemezei zöldes színűek A rokonaihoz hasonlóan korhadékbontó, emiatt városi parkoktól, erdőszéleken át, az erdők belsejéig számos élőhelyen megtalálható. Esős, meleg őszökön hatalmas boszorkánykörökben fejleszti termőtesteit. Észak-Amerikában sokszor megtéveszti a hobbi gombászokat, akiket a csillapíthatatlan gyomorrontás döbbent rá a tévedésükre. Szerencsére hazánkban még…

Halálos hetes

Az emberek többsége kerüli a gombákat, mert keveset tudnak róluk. Az ismeretlentől tartózkodunk, félünk. Pedig a gombák a földi élővilág fontos részei. Ezt rég felismerték a hobbi kutatók, profi tudósok és nekik köszönhetően bőséges ismeretanyag halmozódott fel a természet különceiről. Az ismeretgyűjtés a jelenben is zajlik, a tudásunk folyamatosan gyarapodik. Rajtunk múlik, hogy leszámolunk a félelemmel, és megismerkedünk a gombákkal. A gyilkos galóca nem egy mumus, ami szánt szándékkal megeteti magát a gyanútlan emberekkel. A többi mérgező gomba sem magától kerül a tányérunkba, hanem az ismeretek, a gyakorlat hiánya miatt.
A számunkra ártalmas gombák az élőhelyükön hasznos korhadékbontók vagy a fák partnerei. A mérgező vegyületeik ellenére teljesen ártalmatlanok. Ha felismered, nem eszed meg. Ennyi az egész. Ez a titka a gombamérgezés elkerülésének. Nem kell rémmeséket kitalálni róluk, és hamis információkkal riogatni egymást. A gombákkal semmi baj sincs, mi fújjuk fel…

Családok és nemzetségek: tinórufélék

A májustól októberig tartó fő gombaszezon legkeresettebb gombája a tinóru nemzetségbe tartozik, azonban a gombász az ízletes vargánya mellett a rokonait is örömmel látja a kosarában és az asztalán.
A tinórufélék Boletaceae hagyományos, kalap+tönk felépítésű termőtesteket fejlesztenek. A termőtestek változatos méretűek, 5-30 centis kalapátmérő közt minden méret előfordulhat. Egyes nagyra nőtt vargányák akár egy kilósak is lehetnek.
A tinóruk könnyen felismerhető gombák. Elég csak a kalapjuk alá nézni, és jellegzetes, csövecskékből álló, könnyen lehúzható termőrétegükről azonnal tudjuk, hogy tinórut találtunk. (A taplók szintén csövecskés termőrétegűek, de náluk a hús és a csövecskék összenőttek, szétválaszthatatlanok.) A tinóruk együtt élnek a fákkal. Gyakran a társfa azonosítása segít a tinóru meghatározásában. A családon belül a legfontosabb nemzetség a vargányáké. A Boletusokat nevezik még valódi tinóruknak is. Megjelenésüket és némely faj kiemelkedő ízét tekintve megérdemlik a …