Ugrás a fő tartalomra

Sötét vs. Tölgyfa

Az érdestinóruknál, a Leccinum nemzetség fajainál az első dolog, hogy megnézzük, milyen fa alatt leltünk rá a termőtesteikre. Sokszor egyformának tűnnek, és csak a fa, aminek a gombatársai, segíthet az azonosításukban. Mindegyik érdestinórunak megvan a kedvenc fája. A tölgyfa érdestinóru Leccinum aurantiacum nevében benne is van, hogy főleg a tölgyekkel szeret társulni. A savanyú talajú lomberdők gyakori gombája. Téglaszínű, narancsbarna vagy rozsdabarna kalapja segít megkülönböztetni a sötét érdestinórutól Leccinum pseudoscabrum, melynek kalapszíne barna, olív árnyalattal és sötétebb, feketés foltokkal. A sötét érdestinóru kedvenc fája a gyertyán. Gyertyánelegyes erdőkben gyakori. A tölgyfa érdestinóru érdekes tulajdonsága, hogy a kalapbőre a kalap szélénél ránő a csöves termőrétegre.
Élőben az összetévesztésüknek nincs jelentősége, mert mindketten jó, ehető gombák.
Az érdestinóruk a nevüket a tönkjüket borító, sötétebb színű pikkelykékről kapták. További egyedi tulajdonságuk, hogy a fehér húsuk színváltoztató. Ha kettévágjuk pl. a tölgyfa érdestinórut, a metszésfelület lilásrózsaszín árnyalatú majd szürkésibolyás lesz.
Érdemes megismerkedni az érdestinórukkal, mert színváltoztató húsuk ellenére mind ehető és jó étkezési gomba. Viszont a tarkahúsú érdestinórut
Leccinum variicolor és a sárga érdestinórut Leccinum crocipodium inkább kíméljük meg, ne szedjük fel a termőtesteiket, mert visszaszorulóban lévő fajok.

Kiegészítés: Az I. Országos Amatőr Gombafelismerő Vetélkedőre március 20-ig lehet jelentkezni.

Megjegyzés: A sötét érdestinóru és a tölgyfa érdestinóru fotójának eredetijét a nevükre kattintva nézheted meg.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Csalóka őzlábgomba

A mérgező őzlábgombaChlorophyllum molybdites melegkedvelő faj, a mi éghajlatunk egyelőre túlságosan hideg neki, azonban már megjelent a Földközi-tenger térségében. Előfordulhat, hogy a klímaváltozás miatt végül bejut a Kárpát-medencébe. Ez kevésbé lenne örvendetes, mert fiatalon megkülönböztethetetlen a piruló őzlábgombátólChlorophyllum rhacodes.Sajnos tényleg mérgező, erős hányást és intenzív hasmenést okoz. A méreganyagai nincsenek azonosítva, feltehetően egyes fehérjéi okozzák a mérgezést. Felismerését egyetlen különleges tulajdonsága segíti, a spórapora zöld(!) színű. Emiatt lesznek az érett termőtestek fehér lemezei zöldes színűek A rokonaihoz hasonlóan korhadékbontó, emiatt városi parkoktól, erdőszéleken át, az erdők belsejéig számos élőhelyen megtalálható. Esős, meleg őszökön hatalmas boszorkánykörökben fejleszti termőtesteit. Észak-Amerikában sokszor megtéveszti a hobbi gombászokat, akiket a csillapíthatatlan gyomorrontás döbbent rá a tévedésükre. Szerencsére hazánkban még…

Halálos hetes

Az emberek többsége kerüli a gombákat, mert keveset tudnak róluk. Az ismeretlentől tartózkodunk, félünk. Pedig a gombák a földi élővilág fontos részei. Ezt rég felismerték a hobbi kutatók, profi tudósok és nekik köszönhetően bőséges ismeretanyag halmozódott fel a természet különceiről. Az ismeretgyűjtés a jelenben is zajlik, a tudásunk folyamatosan gyarapodik. Rajtunk múlik, hogy leszámolunk a félelemmel, és megismerkedünk a gombákkal. A gyilkos galóca nem egy mumus, ami szánt szándékkal megeteti magát a gyanútlan emberekkel. A többi mérgező gomba sem magától kerül a tányérunkba, hanem az ismeretek, a gyakorlat hiánya miatt.
A számunkra ártalmas gombák az élőhelyükön hasznos korhadékbontók vagy a fák partnerei. A mérgező vegyületeik ellenére teljesen ártalmatlanok. Ha felismered, nem eszed meg. Ennyi az egész. Ez a titka a gombamérgezés elkerülésének. Nem kell rémmeséket kitalálni róluk, és hamis információkkal riogatni egymást. A gombákkal semmi baj sincs, mi fújjuk fel…

Családok és nemzetségek: tinórufélék

A májustól októberig tartó fő gombaszezon legkeresettebb gombája a tinóru nemzetségbe tartozik, azonban a gombász az ízletes vargánya mellett a rokonait is örömmel látja a kosarában és az asztalán.
A tinórufélék Boletaceae hagyományos, kalap+tönk felépítésű termőtesteket fejlesztenek. A termőtestek változatos méretűek, 5-30 centis kalapátmérő közt minden méret előfordulhat. Egyes nagyra nőtt vargányák akár egy kilósak is lehetnek.
A tinóruk könnyen felismerhető gombák. Elég csak a kalapjuk alá nézni, és jellegzetes, csövecskékből álló, könnyen lehúzható termőrétegükről azonnal tudjuk, hogy tinórut találtunk. (A taplók szintén csövecskés termőrétegűek, de náluk a hús és a csövecskék összenőttek, szétválaszthatatlanok.) A tinóruk együtt élnek a fákkal. Gyakran a társfa azonosítása segít a tinóru meghatározásában. A családon belül a legfontosabb nemzetség a vargányáké. A Boletusokat nevezik még valódi tinóruknak is. Megjelenésüket és némely faj kiemelkedő ízét tekintve megérdemlik a …