Ugrás a fő tartalomra

Tejes és roppanó

A bejegyzés címe nem a kedvenc jégkrémemre utal, hanem a tejelőgombák két fontos tulajdonságára, a tejnedvre és a kemény, pattanva törő húsra. A gombafelismerő vetélkedő fajlistáján a két rizikén kívül még három faj képviseli a Lactarius nemzetséget. Ezeket fogom bemutatni, és egy rokonukat a galambgombák közül. Mindkét nemzetség a  galambgombafélék Russulaceae családjába tartozik. Gyakori és közismert fajok tartoznak a családba, amilyen pl. a kékhátú galambgomba Russula cyanoxantha, ízletes rizike Lactarius deliciosus. A sárgulótejű tejelőgomba, a kenyérgomba, a fehértejű keserűgomba és a földtoló galambgomba étkezési szempontból kevésbé fontosak, azonban gomba mivoltuk miatt egy gombamániás számára vonzóak.


A sárgulótejű tejelőgomba Lactarius chrysorrheus savanyú talajú tölgyeseink gyakori gombája, de égetően csípős ízű tejnedve miatt ehetetlen. Mindenre elszánt népek képesek ehetővé tenni, de mi inkább hagyjuk békén. Jellegzetes tulajdonsága, hogy a fehér tejnedve kénsárgára színeződik. Hasonlít a jó és ehető rizikékre, de a rizikék a fenyők gombapartnerei.
A kenyérgomba Lactarius volemus ugyan ehető, de nem mindenkinek ízlik. Íze enyhe, nem csípős, idősen heringszaga van. Bőséges, fehér tejnedve beszáradva megbarnul. Narancsbarna, rozsdabarna kalapja és sárgás-krémszínű lemezei sérülésre barnán foltosodnak. Savanyú talajú lomb- és fenyőerdők nem túl gyakori gombája.
A fehértejű keserűgomba Lactarius piperatus kizárólag az ínyencek gombája a gyakorisága ellenére, mert csak sütve ehető. Száraz időben is lépten-nyomon találkozhatunk vele kedvenc élőhelyein. A nagyon sűrűn álló, keskeny lemezei és csupasz termőteste segít megkülönböztetni a rokonaitól. Bőséges, fehér tejnedve nem változtatja színét. Nyersen égetően csípős ízű.
A földtoló galambgomba Russula delica fiatal termőtestei ehetők, de nem igazán csábítanak fogyasztásra. Kicsit hasonlít a fehértejű keserűgombára, de a vastag lemezei ritkábban állnak és sok köztük a félhosszú lemez, amik a kalapszélet érintik, de a tönköt nem. Tejnedve egyáltalán nincs, hiszen ő galambgomba. Meszes talajú lomb- és fenyőerdőkben nagyon gyakori.

A tejelőgombák és a galambgombák közt nincs halálosan mérgező faj, így kezdők számára jó szívvel ajánlom a családjukat. Ráadásnak tömegesen teremnek erdeinkben. Mindannyian a fák gombapartnerei. Gyakoriságuk, könnyű felismerhetőségük miatt ideális gyakorló gombák. A pattanva törő hús a galambgombafélék egyedi tulajdonsága. Kezdő gombászként szinte révületbe esve tördeltem szét az ehetetlen piros galambgomba Russula rosacea termőtesteit.

Megjegyzés: A sárgulótejű tejelőgomba, a kenyérgomba, a fehértejű keserűgomba és a földtoló galambgomba fotóinak eredeti helyét a nevükre kattintva éred el.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Csalóka őzlábgomba

A mérgező őzlábgombaChlorophyllum molybdites melegkedvelő faj, a mi éghajlatunk egyelőre túlságosan hideg neki, azonban már megjelent a Földközi-tenger térségében. Előfordulhat, hogy a klímaváltozás miatt végül bejut a Kárpát-medencébe. Ez kevésbé lenne örvendetes, mert fiatalon megkülönböztethetetlen a piruló őzlábgombátólChlorophyllum rhacodes.Sajnos tényleg mérgező, erős hányást és intenzív hasmenést okoz. A méreganyagai nincsenek azonosítva, feltehetően egyes fehérjéi okozzák a mérgezést. Felismerését egyetlen különleges tulajdonsága segíti, a spórapora zöld(!) színű. Emiatt lesznek az érett termőtestek fehér lemezei zöldes színűek A rokonaihoz hasonlóan korhadékbontó, emiatt városi parkoktól, erdőszéleken át, az erdők belsejéig számos élőhelyen megtalálható. Esős, meleg őszökön hatalmas boszorkánykörökben fejleszti termőtesteit. Észak-Amerikában sokszor megtéveszti a hobbi gombászokat, akiket a csillapíthatatlan gyomorrontás döbbent rá a tévedésükre. Szerencsére hazánkban még…

Halálos hetes

Az emberek többsége kerüli a gombákat, mert keveset tudnak róluk. Az ismeretlentől tartózkodunk, félünk. Pedig a gombák a földi élővilág fontos részei. Ezt rég felismerték a hobbi kutatók, profi tudósok és nekik köszönhetően bőséges ismeretanyag halmozódott fel a természet különceiről. Az ismeretgyűjtés a jelenben is zajlik, a tudásunk folyamatosan gyarapodik. Rajtunk múlik, hogy leszámolunk a félelemmel, és megismerkedünk a gombákkal. A gyilkos galóca nem egy mumus, ami szánt szándékkal megeteti magát a gyanútlan emberekkel. A többi mérgező gomba sem magától kerül a tányérunkba, hanem az ismeretek, a gyakorlat hiánya miatt.
A számunkra ártalmas gombák az élőhelyükön hasznos korhadékbontók vagy a fák partnerei. A mérgező vegyületeik ellenére teljesen ártalmatlanok. Ha felismered, nem eszed meg. Ennyi az egész. Ez a titka a gombamérgezés elkerülésének. Nem kell rémmeséket kitalálni róluk, és hamis információkkal riogatni egymást. A gombákkal semmi baj sincs, mi fújjuk fel…

Családok és nemzetségek: tinórufélék

A májustól októberig tartó fő gombaszezon legkeresettebb gombája a tinóru nemzetségbe tartozik, azonban a gombász az ízletes vargánya mellett a rokonait is örömmel látja a kosarában és az asztalán.
A tinórufélék Boletaceae hagyományos, kalap+tönk felépítésű termőtesteket fejlesztenek. A termőtestek változatos méretűek, 5-30 centis kalapátmérő közt minden méret előfordulhat. Egyes nagyra nőtt vargányák akár egy kilósak is lehetnek.
A tinóruk könnyen felismerhető gombák. Elég csak a kalapjuk alá nézni, és jellegzetes, csövecskékből álló, könnyen lehúzható termőrétegükről azonnal tudjuk, hogy tinórut találtunk. (A taplók szintén csövecskés termőrétegűek, de náluk a hús és a csövecskék összenőttek, szétválaszthatatlanok.) A tinóruk együtt élnek a fákkal. Gyakran a társfa azonosítása segít a tinóru meghatározásában. A családon belül a legfontosabb nemzetség a vargányáké. A Boletusokat nevezik még valódi tinóruknak is. Megjelenésüket és némely faj kiemelkedő ízét tekintve megérdemlik a …