Ugrás a fő tartalomra

Szent György gomba

A gombák latin nevei közül az egyik kedvencem a májusi pereszkéé, Calocybe gambosa. Olyan jó mondogatni. A gomba maga kevésbé a szívem csücske, mert nekem túlságosan aromás. Félúton van a lilatönkű pereszke és a szürke tölcsérgomba közt.
Az aromásabb pereszkék képesek allergiás reakciókat kiváltani. Úgy okoznak rosszullétet, hogy jó, ehető, ártalmatlan gombák, csak ízből, illatból is megárt a sok.
A májusi pereszkének a leírás alapján liszt illata van, de nekem inkább ilyen parfümmel kevert bogárszagúnak tűnt. Itt lép képbe a Szagok és illatok írásomban megemlített egyedi szagélmény: a gombák szaga/illata nagyban függ az ember orrától. Mindennek nevezném a májusi pereszke szagát, de liszt illatnak tutira nem. Az intenzitása szintén meglepett. Közvetlen közelről szagolva úgy fejbe csapott mint két méterről az erdei szömörcsög.
Most biztosan irritálóan rossz gombának véled az ártalmatlan májusi pereszkét. Nem az, csak nekem túl soknak bizonyult. Nyugodtan elindulhatsz megkeresni, hogy magad döntsd el, szeretni fogod vagy elkerülni. Fontos, hogy megkülönböztesd a téglavörös susulykától, a nagy döggombától és annak rokonaitól. Ha összekevernéd a tejpereszkével, semmi gond, mert a tejpereszke szintén jó, ehető gomba. Sőt ez annyira jó, hogy szívesen találkoznék vele.


Megjegyzés: A képet innen vettem.

Megjegyzések

  1. Végre nem csak én gondolom, hogy a gombákról szóló leírások szerzőinek fogalmuk sincs arról, hogy milyen a liszt "szaga"!
    A májusi pereszke illatos, igaz kicsit erőszakosan de kellemesen. Ezt az illatot egyébként pl. leforrázással erősen csökkenteni lehet. Az illatintenzitás növelése is megoldható de ez senkinek nem jó, nekünk is véletlenül sikerült felfedezni. Az eljárás igen egyszerű volt, a gombát megtisztítottuk és szétporciózva mélyhűtőbe tettük. Hiba volt. Amikor az első zacskóval elővettük már gyanús volt a felengedés után az illaterősség de az íz még arra is ráduplázott. Nem lehetett megenni. Sajnos a többi zacskó tartalmát sem. Azóta leforrázva (blanchirozva) tesszük a mélyhűtőbe.

    Üdvözlettel,
    Andor

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Csalóka őzlábgomba

A mérgező őzlábgombaChlorophyllum molybdites melegkedvelő faj, a mi éghajlatunk egyelőre túlságosan hideg neki, azonban már megjelent a Földközi-tenger térségében. Előfordulhat, hogy a klímaváltozás miatt végül bejut a Kárpát-medencébe. Ez kevésbé lenne örvendetes, mert fiatalon megkülönböztethetetlen a piruló őzlábgombátólChlorophyllum rhacodes.Sajnos tényleg mérgező, erős hányást és intenzív hasmenést okoz. A méreganyagai nincsenek azonosítva, feltehetően egyes fehérjéi okozzák a mérgezést. Felismerését egyetlen különleges tulajdonsága segíti, a spórapora zöld(!) színű. Emiatt lesznek az érett termőtestek fehér lemezei zöldes színűek A rokonaihoz hasonlóan korhadékbontó, emiatt városi parkoktól, erdőszéleken át, az erdők belsejéig számos élőhelyen megtalálható. Esős, meleg őszökön hatalmas boszorkánykörökben fejleszti termőtesteit. Észak-Amerikában sokszor megtéveszti a hobbi gombászokat, akiket a csillapíthatatlan gyomorrontás döbbent rá a tévedésükre. Szerencsére hazánkban még…

Halálos hetes

Az emberek többsége kerüli a gombákat, mert keveset tudnak róluk. Az ismeretlentől tartózkodunk, félünk. Pedig a gombák a földi élővilág fontos részei. Ezt rég felismerték a hobbi kutatók, profi tudósok és nekik köszönhetően bőséges ismeretanyag halmozódott fel a természet különceiről. Az ismeretgyűjtés a jelenben is zajlik, a tudásunk folyamatosan gyarapodik. Rajtunk múlik, hogy leszámolunk a félelemmel, és megismerkedünk a gombákkal. A gyilkos galóca nem egy mumus, ami szánt szándékkal megeteti magát a gyanútlan emberekkel. A többi mérgező gomba sem magától kerül a tányérunkba, hanem az ismeretek, a gyakorlat hiánya miatt.
A számunkra ártalmas gombák az élőhelyükön hasznos korhadékbontók vagy a fák partnerei. A mérgező vegyületeik ellenére teljesen ártalmatlanok. Ha felismered, nem eszed meg. Ennyi az egész. Ez a titka a gombamérgezés elkerülésének. Nem kell rémmeséket kitalálni róluk, és hamis információkkal riogatni egymást. A gombákkal semmi baj sincs, mi fújjuk fel…

Családok és nemzetségek: tinórufélék

A májustól októberig tartó fő gombaszezon legkeresettebb gombája a tinóru nemzetségbe tartozik, azonban a gombász az ízletes vargánya mellett a rokonait is örömmel látja a kosarában és az asztalán.
A tinórufélék Boletaceae hagyományos, kalap+tönk felépítésű termőtesteket fejlesztenek. A termőtestek változatos méretűek, 5-30 centis kalapátmérő közt minden méret előfordulhat. Egyes nagyra nőtt vargányák akár egy kilósak is lehetnek.
A tinóruk könnyen felismerhető gombák. Elég csak a kalapjuk alá nézni, és jellegzetes, csövecskékből álló, könnyen lehúzható termőrétegükről azonnal tudjuk, hogy tinórut találtunk. (A taplók szintén csövecskés termőrétegűek, de náluk a hús és a csövecskék összenőttek, szétválaszthatatlanok.) A tinóruk együtt élnek a fákkal. Gyakran a társfa azonosítása segít a tinóru meghatározásában. A családon belül a legfontosabb nemzetség a vargányáké. A Boletusokat nevezik még valódi tinóruknak is. Megjelenésüket és némely faj kiemelkedő ízét tekintve megérdemlik a …