Ugrás a fő tartalomra

Tündérfény

A fénylő kígyógomba Mycena lux-coeli nappal egy jelentéktelen, barna gombácska, ami gesztenyefélék korhadó maradványain éldegél Japánban. Azonban esős nap után éjszaka zöld fénnyel ragyog.
Megbabonázza az embereket a világító gomba, pedig már tudjuk, hogy hogyan keletkezik a fény. A biolumineszcencia jelensége az állatvilágban szintén gyakori, közismert példa a szentjánosbogár. Az állatoknál nagyobb részt tisztázott a fénykibocsátás szerepe, de a gombáknál nem. Látszólag semmi járulékos haszna nincs. Egyszerűen az anyagcseréjük kémiai folyamata során a fölösleges energia „hideg” fényként kisugárzódik. Ha a termőtest kiszárad, akkor nem világít, és hiába áztatják be, nem fog újra felragyogni, tehát csak az élő, fejlődő termőtestek világítanak, vagy egyes fajoknál a micélium is vagy csak a gombatelep.
Hazánkban szintén élnek lumineszkáló kígyógombák: enyves kígyógomba Mycena epipterygia, fehértejű kígyógomba Mycena galopus, cifra kígyógomba Mycena inclinata, barázdálttönkű kígyógomba Mycena polygramma, retekszagú kígyógomba Mycena pura. Azonban náluk jóval ismertebb a világító tölcsérgomba Omphalotus olearius.
A gyűrűs tuskógombának Armillaria mellea csak a micéliuma és a gyökérszerű, sötét színű rizomorfái világítanak. Ha ezek növekedése leáll vagy szünetel, akkor elvesztik fényüket. Ez is azt bizonyítja, hogy az anyagcsere mellékterméke a fény.
Érdekes, hogy a zöld növények maradványait lebontó gombák zöld fényt bocsátanak ki.

Megjegyzés: A kép eredeti helyén még több felvétel látható a fénylő kígyógombáról.

Megjegyzések

  1. Nagyon szépen köszönöm a cikket! Melyiknek van a legnagyobb fénye a kígyógombák közül?

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Csalóka őzlábgomba

A mérgező őzlábgombaChlorophyllum molybdites melegkedvelő faj, a mi éghajlatunk egyelőre túlságosan hideg neki, azonban már megjelent a Földközi-tenger térségében. Előfordulhat, hogy a klímaváltozás miatt végül bejut a Kárpát-medencébe. Ez kevésbé lenne örvendetes, mert fiatalon megkülönböztethetetlen a piruló őzlábgombátólChlorophyllum rhacodes.Sajnos tényleg mérgező, erős hányást és intenzív hasmenést okoz. A méreganyagai nincsenek azonosítva, feltehetően egyes fehérjéi okozzák a mérgezést. Felismerését egyetlen különleges tulajdonsága segíti, a spórapora zöld(!) színű. Emiatt lesznek az érett termőtestek fehér lemezei zöldes színűek A rokonaihoz hasonlóan korhadékbontó, emiatt városi parkoktól, erdőszéleken át, az erdők belsejéig számos élőhelyen megtalálható. Esős, meleg őszökön hatalmas boszorkánykörökben fejleszti termőtesteit. Észak-Amerikában sokszor megtéveszti a hobbi gombászokat, akiket a csillapíthatatlan gyomorrontás döbbent rá a tévedésükre. Szerencsére hazánkban még…

Halálos hetes

Az emberek többsége kerüli a gombákat, mert keveset tudnak róluk. Az ismeretlentől tartózkodunk, félünk. Pedig a gombák a földi élővilág fontos részei. Ezt rég felismerték a hobbi kutatók, profi tudósok és nekik köszönhetően bőséges ismeretanyag halmozódott fel a természet különceiről. Az ismeretgyűjtés a jelenben is zajlik, a tudásunk folyamatosan gyarapodik. Rajtunk múlik, hogy leszámolunk a félelemmel, és megismerkedünk a gombákkal. A gyilkos galóca nem egy mumus, ami szánt szándékkal megeteti magát a gyanútlan emberekkel. A többi mérgező gomba sem magától kerül a tányérunkba, hanem az ismeretek, a gyakorlat hiánya miatt.
A számunkra ártalmas gombák az élőhelyükön hasznos korhadékbontók vagy a fák partnerei. A mérgező vegyületeik ellenére teljesen ártalmatlanok. Ha felismered, nem eszed meg. Ennyi az egész. Ez a titka a gombamérgezés elkerülésének. Nem kell rémmeséket kitalálni róluk, és hamis információkkal riogatni egymást. A gombákkal semmi baj sincs, mi fújjuk fel…

Családok és nemzetségek: tinórufélék

A májustól októberig tartó fő gombaszezon legkeresettebb gombája a tinóru nemzetségbe tartozik, azonban a gombász az ízletes vargánya mellett a rokonait is örömmel látja a kosarában és az asztalán.
A tinórufélék Boletaceae hagyományos, kalap+tönk felépítésű termőtesteket fejlesztenek. A termőtestek változatos méretűek, 5-30 centis kalapátmérő közt minden méret előfordulhat. Egyes nagyra nőtt vargányák akár egy kilósak is lehetnek.
A tinóruk könnyen felismerhető gombák. Elég csak a kalapjuk alá nézni, és jellegzetes, csövecskékből álló, könnyen lehúzható termőrétegükről azonnal tudjuk, hogy tinórut találtunk. (A taplók szintén csövecskés termőrétegűek, de náluk a hús és a csövecskék összenőttek, szétválaszthatatlanok.) A tinóruk együtt élnek a fákkal. Gyakran a társfa azonosítása segít a tinóru meghatározásában. A családon belül a legfontosabb nemzetség a vargányáké. A Boletusokat nevezik még valódi tinóruknak is. Megjelenésüket és némely faj kiemelkedő ízét tekintve megérdemlik a …