Ugrás a fő tartalomra

Az év fája 2012-ben

Az Országos Erdészeti Egyesület 1996 óta minden évben megválasztja az Év fáját, ami idén a zelnicemeggy Prunus padus.
A nemzetségneve mutatja, hogy a kedvelt kerti gyümölcseink rokona, például cseresznye, ringló, kajszibarack. A zelnicemeggy júliusban érő csonthéjas termése borsó nagyságú és kesernyés ízű, így nekünk kevésbé csábító, de a madarak imádják.
Fehér, illatos virágai sokvirágú fürtökben fejlődnek, és április-májusban nyílnak. Látványos és kellemes illatú virágözöne miatt kedvelt kerti dísz. Egyik díszváltozata a "Coloratus", aminek rózsaszín virágai vannak.
A természetben való előfordulását befolyásolják az élőhelyi igényei: mészkerülő, nedvességkedvelő, hideg- és árnyéktűrő. Az országban bárhol előfordulhat szórványosan. A Dunántúl nyugati, délnyugati részén gyakoribb. Gyakran találkozhatunk vele az égerligetekben, mivel a mézgás éger Alnus glutinosa kísérő fája.
A zelnicemeggy kéksavat, vagyis hidrogén-cianidot tartalmaz. Ezért érezzük keserűmandula illatúnak a szétdörzsölt termését és levelét. Ennek ellenére érdemes például lekvárt készíteni belőle. Fél kiló termését megfőzzük annyi vízben, amennyi éppen ellepi. Ha puhára főtt, akkor szitán áttörjük. A gyümölcspépet negyven deka cukorral zselépróbáig főzzük. Forrón csavaros üvegekbe töltjük, amiket azonnal lezárunk. A zselépróba lényege, hogy egy kávéskanálnyi lekvárt tányérkára rakunk, és ha gyorsan megdermed, akkor elkészült, tölthetjük üvegekbe.
Az ázsiai népek közül több a mai napig gyűjti, és régebben az oroszok még alkoholos italt is készítettek belőle. Igaz a mondás, amelyik gyümölcsből lekvárt lehet főzni, abból pálinkát is.

A zelnicemeggyet ne tévesszük össze a kutyabengével Frangula alnus, a varjútövissel Rhamnus cathartica és a fagyallal Ligustrum vulgare! Ezek termése nem ehető.

Megjegyzés: A képet innen vettem.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Csalóka őzlábgomba

A mérgező őzlábgombaChlorophyllum molybdites melegkedvelő faj, a mi éghajlatunk egyelőre túlságosan hideg neki, azonban már megjelent a Földközi-tenger térségében. Előfordulhat, hogy a klímaváltozás miatt végül bejut a Kárpát-medencébe. Ez kevésbé lenne örvendetes, mert fiatalon megkülönböztethetetlen a piruló őzlábgombátólChlorophyllum rhacodes.Sajnos tényleg mérgező, erős hányást és intenzív hasmenést okoz. A méreganyagai nincsenek azonosítva, feltehetően egyes fehérjéi okozzák a mérgezést. Felismerését egyetlen különleges tulajdonsága segíti, a spórapora zöld(!) színű. Emiatt lesznek az érett termőtestek fehér lemezei zöldes színűek A rokonaihoz hasonlóan korhadékbontó, emiatt városi parkoktól, erdőszéleken át, az erdők belsejéig számos élőhelyen megtalálható. Esős, meleg őszökön hatalmas boszorkánykörökben fejleszti termőtesteit. Észak-Amerikában sokszor megtéveszti a hobbi gombászokat, akiket a csillapíthatatlan gyomorrontás döbbent rá a tévedésükre. Szerencsére hazánkban még…

Halálos hetes

Az emberek többsége kerüli a gombákat, mert keveset tudnak róluk. Az ismeretlentől tartózkodunk, félünk. Pedig a gombák a földi élővilág fontos részei. Ezt rég felismerték a hobbi kutatók, profi tudósok és nekik köszönhetően bőséges ismeretanyag halmozódott fel a természet különceiről. Az ismeretgyűjtés a jelenben is zajlik, a tudásunk folyamatosan gyarapodik. Rajtunk múlik, hogy leszámolunk a félelemmel, és megismerkedünk a gombákkal. A gyilkos galóca nem egy mumus, ami szánt szándékkal megeteti magát a gyanútlan emberekkel. A többi mérgező gomba sem magától kerül a tányérunkba, hanem az ismeretek, a gyakorlat hiánya miatt.
A számunkra ártalmas gombák az élőhelyükön hasznos korhadékbontók vagy a fák partnerei. A mérgező vegyületeik ellenére teljesen ártalmatlanok. Ha felismered, nem eszed meg. Ennyi az egész. Ez a titka a gombamérgezés elkerülésének. Nem kell rémmeséket kitalálni róluk, és hamis információkkal riogatni egymást. A gombákkal semmi baj sincs, mi fújjuk fel…

Családok és nemzetségek: tinórufélék

A májustól októberig tartó fő gombaszezon legkeresettebb gombája a tinóru nemzetségbe tartozik, azonban a gombász az ízletes vargánya mellett a rokonait is örömmel látja a kosarában és az asztalán.
A tinórufélék Boletaceae hagyományos, kalap+tönk felépítésű termőtesteket fejlesztenek. A termőtestek változatos méretűek, 5-30 centis kalapátmérő közt minden méret előfordulhat. Egyes nagyra nőtt vargányák akár egy kilósak is lehetnek.
A tinóruk könnyen felismerhető gombák. Elég csak a kalapjuk alá nézni, és jellegzetes, csövecskékből álló, könnyen lehúzható termőrétegükről azonnal tudjuk, hogy tinórut találtunk. (A taplók szintén csövecskés termőrétegűek, de náluk a hús és a csövecskék összenőttek, szétválaszthatatlanok.) A tinóruk együtt élnek a fákkal. Gyakran a társfa azonosítása segít a tinóru meghatározásában. A családon belül a legfontosabb nemzetség a vargányáké. A Boletusokat nevezik még valódi tinóruknak is. Megjelenésüket és némely faj kiemelkedő ízét tekintve megérdemlik a …