Ugrás a fő tartalomra

Fehér, majd fekete

A fekete bodza Sambucus nigra közismert és gyakori növényünk. Ha napos az idő, akkor mindenfelé érezni lehet virágainak illatát. Most virágzik. Gyerekkoromban nagyanyám mindig készített bodzaitalt, ami a leggyakoribb felhasználási módja fehér virágainak. A virágok megszárítva télen is jók, mert gyógytea készíthető belőlük, amivel megfázás esetén gyógyíthatjuk magunkat. Az illatos virágokból ősz elejére feketés-lilás bogyók lesznek. Ezeket teljes érésben érdemes leszedni, amikor szép, fényes feketék. Lekvárjának enyhe hashajtó hatása van. Nagyon jó korunk egyik népbetegsége, a székrekedés ellen. Egyébként ennek oka, hogy gyakran túl keveset iszunk és nem fogyasztunk elegendő rostot, valamint az állandó stresszel hátráltatjuk az emésztésünket, hiszen harci helyzetet érezve az emésztőrendszerünk engedi, hogy a vér fontosabb részeinkben dúsuljon fel, ő a harci helyzet elmúltáig türelmesen vár. Azonban az állandósult stressz miatt túl sokáig vár! Ezért alakul ki a székrekedés. Relaxációs technikák is csodákra képesek, például egy hosszú séta a természetben.
A fekete bodza zöld részei és magja glikozid tartalma miatt mérgező. Bodzaital készítés előtt szedjük le a virágok zöld kocsányait. A lekvár főzésekor a melegítés hatására lebomlanak a méreganyagai. Nyersen ne együk a bogyóit! A madarak egészben nyelik le a bogyókat és a mag egészben szalad át rajtuk. Egyébként segítik a bodza terjedését. A madarak miatt van egyre több bodzacsemete a kertemben, amiket muszáj tövestül kiirtanom. Három nagyobb bodzabokrom van. Szeretem a fekete bodzát, de érvényes rá a mondás, jóból is megárt a sok. Egyébként számos kerti fajtája van, az üzemi termesztésben a leggyakoribb a "Haschberg". Lehet kapni rózsaszín virágú, bordó levelű díszváltozatát is.
Leginkább bodzából készült a hatlyukú furulya.
A hétvégére ismét szép idő lesz. Menjetek a természetbe, gyűjtsetek bodzát, és az elhalt bodzaágakon növő júdásfülgombát Auricularia auricula-judae. Élvezzétek a természet ajándékait, és a földből áradó életerőt.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Csalóka őzlábgomba

A mérgező őzlábgombaChlorophyllum molybdites melegkedvelő faj, a mi éghajlatunk egyelőre túlságosan hideg neki, azonban már megjelent a Földközi-tenger térségében. Előfordulhat, hogy a klímaváltozás miatt végül bejut a Kárpát-medencébe. Ez kevésbé lenne örvendetes, mert fiatalon megkülönböztethetetlen a piruló őzlábgombátólChlorophyllum rhacodes.Sajnos tényleg mérgező, erős hányást és intenzív hasmenést okoz. A méreganyagai nincsenek azonosítva, feltehetően egyes fehérjéi okozzák a mérgezést. Felismerését egyetlen különleges tulajdonsága segíti, a spórapora zöld(!) színű. Emiatt lesznek az érett termőtestek fehér lemezei zöldes színűek A rokonaihoz hasonlóan korhadékbontó, emiatt városi parkoktól, erdőszéleken át, az erdők belsejéig számos élőhelyen megtalálható. Esős, meleg őszökön hatalmas boszorkánykörökben fejleszti termőtesteit. Észak-Amerikában sokszor megtéveszti a hobbi gombászokat, akiket a csillapíthatatlan gyomorrontás döbbent rá a tévedésükre. Szerencsére hazánkban még…

Halálos hetes

Az emberek többsége kerüli a gombákat, mert keveset tudnak róluk. Az ismeretlentől tartózkodunk, félünk. Pedig a gombák a földi élővilág fontos részei. Ezt rég felismerték a hobbi kutatók, profi tudósok és nekik köszönhetően bőséges ismeretanyag halmozódott fel a természet különceiről. Az ismeretgyűjtés a jelenben is zajlik, a tudásunk folyamatosan gyarapodik. Rajtunk múlik, hogy leszámolunk a félelemmel, és megismerkedünk a gombákkal. A gyilkos galóca nem egy mumus, ami szánt szándékkal megeteti magát a gyanútlan emberekkel. A többi mérgező gomba sem magától kerül a tányérunkba, hanem az ismeretek, a gyakorlat hiánya miatt.
A számunkra ártalmas gombák az élőhelyükön hasznos korhadékbontók vagy a fák partnerei. A mérgező vegyületeik ellenére teljesen ártalmatlanok. Ha felismered, nem eszed meg. Ennyi az egész. Ez a titka a gombamérgezés elkerülésének. Nem kell rémmeséket kitalálni róluk, és hamis információkkal riogatni egymást. A gombákkal semmi baj sincs, mi fújjuk fel…

Családok és nemzetségek: tinórufélék

A májustól októberig tartó fő gombaszezon legkeresettebb gombája a tinóru nemzetségbe tartozik, azonban a gombász az ízletes vargánya mellett a rokonait is örömmel látja a kosarában és az asztalán.
A tinórufélék Boletaceae hagyományos, kalap+tönk felépítésű termőtesteket fejlesztenek. A termőtestek változatos méretűek, 5-30 centis kalapátmérő közt minden méret előfordulhat. Egyes nagyra nőtt vargányák akár egy kilósak is lehetnek.
A tinóruk könnyen felismerhető gombák. Elég csak a kalapjuk alá nézni, és jellegzetes, csövecskékből álló, könnyen lehúzható termőrétegükről azonnal tudjuk, hogy tinórut találtunk. (A taplók szintén csövecskés termőrétegűek, de náluk a hús és a csövecskék összenőttek, szétválaszthatatlanok.) A tinóruk együtt élnek a fákkal. Gyakran a társfa azonosítása segít a tinóru meghatározásában. A családon belül a legfontosabb nemzetség a vargányáké. A Boletusokat nevezik még valódi tinóruknak is. Megjelenésüket és némely faj kiemelkedő ízét tekintve megérdemlik a …