Ugrás a fő tartalomra

Gombavilág különcei 5.

A hópenész Sclerotinia borealis Oroszország és Finnország búzatermesztésre alkalmas részein gyakori kórokozó. Megtalálható Norvégiában, Alaszkában is, a helyi fűféléken élősködik.
A hópenész terülj-terülj asztalkámnak vélheti az őszi búza tábláit.
A monokultúrák az élősködők édenkertjei. Az ember alaposan kitolt magával, amikor a nagyobb terméshozam érdekében egy-egy faj termesztésre állt rá, mert ezzel szinte asztalához invitálta a növényi kórokozókat is. A vegyszeres védekezés csak ideig-óráig működik, mert a kórokozók alkalmazkodnak, és előbb-utóbb győznek. Gyakorlatilag kiirthatatlanok. Különösen a több gazdás paraziták ellen lehetetlenség a sikeres védekezés. A hópenész ellen az egész északi féltekét le kéne permetezni, ami lehetetlen vállalkozás lenne.
Az "olcsó" kőolaj, a bőségesen(?) elérhető energiahordozó alaposan megszédítette az emberiséget, de ez is csak olyan buli, mint az Ausztráliába betelepített nyulak története. Hamarosan bekövetkezik egy energiaválság, ami a mezőgazdaságunkat is érzékenyen fogja érinteni. Sokan bele se gondolnak, hogy mennyire törékeny a civilizációnk. Pedig tanulnunk kéne a régi hibákból, egykori civilizációk tündökléséből és bukásából. A módszereink változnak, de mi magunk, sajnos nem. Ezen változtatnunk kéne! Különben a gyermekeinkre a "földi poklot" hagyjuk örökül. Nem lesznek túl boldogok a kifosztott életterekben.
Sajnos az emberi agynak van egy előnytelen tulajdonsága, kizárólag jelen időben képes gondolkozni. A tudatunk képtelen elhinni, hogy durva fordulatot vehet az életünk. Pedig a figyelmeztető jelek egyre többen vannak. Az emberi ész minden bizonnyal csak egy mítosz, és pont olyanok vagyunk, mint az ausztráliai nyulak, vagy a populáció túlfutáson időről-időre áteső lemmingek. Sebaj! Az emberiségnek is szüksége van a gének variálódását elősegíti összeomlásokra. A túlélők jobb géneket örökíthetnek tovább. Könnyen lehet, hogy ez egy természeti törvényszerűség. Akkor nem is kell ellene hadakoznom.
A hópenész vígan van északon, mert hidegtűrő és még -7Celsius fokon is képes növekedni. Sőt az optimális fejlődési hőmérséklete -2Celsius fok. Esetleg a klímaváltozás tolhat ki vele, a nedves kontinentális klíma észak felé terjedésével elmúlnak a hosszú, havas időszakok, amik kedvezőek számára.
A melegedéssel egyre biztonságosabb lesz a búzatermesztés Oroszországban.
Egyelőre nem fenyegeti kihalás a hópenészt, és nagy valószínűséggel nem is fog kipusztulni, mert rendkívül életrevaló gombafaj, és számos túlélési trükköt ismer. A tömlősgombák közé tartozva életciklusának része a tápanyag raktározó micélium növesztése. A szkleróciuma több évig életképes marad a talajban rejtőzve. Ha kedvező idő jön, akkor a hópenész életre kel és folytatja tovább az életciklusát. Csúnyán el tudja intézni az őszi búzát. Gyakorlatilag az enzimjeivel "megemészti", felfalja, és a fiatal búzanövények kifehéredett, elszáradt maradványai foltszerűen borítják el a búzatáblát.
Nem is tudom kellően ragozni, hogy mennyire fájó lesz, ha a mezőgazdaság padlóra kerül. Sokan a szolgáltatási ágakban hisznek, civilizációnk egy csúcsára állított piramis, ahol a termelői réteg alul van, mert már olyan kevesen vannak a gazdálkodók. A gépeink csak addig működnek, amíg van kőolaj, földgáz, egyéb fosszilis energiahordozók és atomenergia. A megújuló energiaforrások jelenleg képtelenek lennének kiszolgálni az emberiség észvesztő mértékű energiaigényét. Mindig elképedek az éjszakai műholdfelvételek láttán, hogy mennyire kivilágítottuk a városainkat! Micsoda tékozlása az energiának. Majd meglátjátok, hogy mi (nem) lesz itt, ha már nincs elég energia, és vissza kell állni egy csekélyebb igényű, lassabb életmódra. Egyet mondhatok, hogy az átállás nagyon fájdalmas lesz a többségnek. Olyan élmény lesz, mint az orosz gazdának tavasszal, amikor a hótakaró elolvadása után meglátja a hópenésztől haldokló búzatábláját.

Kiegészítés: Tudom, hogy állandó kárálásom idegesítő lehet, de jó lenne az eszekbe vésni, hogy benne vagyunk nyakig egy élettér-válságban! A pénz, az semmi, történelmünk során sokféle pénz volt, bármikor újat lehet kitalálni. A tiszta levegő, az édesvíz, és a termőtalaj örök értékek, mert nélkülözhetetlenek az életünkhöz!

Megjegyzés: A képet innen vettem. A szkleróciumokból kifejlődött termőtestek láthatók rajta.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Csalóka őzlábgomba

A mérgező őzlábgombaChlorophyllum molybdites melegkedvelő faj, a mi éghajlatunk egyelőre túlságosan hideg neki, azonban már megjelent a Földközi-tenger térségében. Előfordulhat, hogy a klímaváltozás miatt végül bejut a Kárpát-medencébe. Ez kevésbé lenne örvendetes, mert fiatalon megkülönböztethetetlen a piruló őzlábgombátólChlorophyllum rhacodes.Sajnos tényleg mérgező, erős hányást és intenzív hasmenést okoz. A méreganyagai nincsenek azonosítva, feltehetően egyes fehérjéi okozzák a mérgezést. Felismerését egyetlen különleges tulajdonsága segíti, a spórapora zöld(!) színű. Emiatt lesznek az érett termőtestek fehér lemezei zöldes színűek A rokonaihoz hasonlóan korhadékbontó, emiatt városi parkoktól, erdőszéleken át, az erdők belsejéig számos élőhelyen megtalálható. Esős, meleg őszökön hatalmas boszorkánykörökben fejleszti termőtesteit. Észak-Amerikában sokszor megtéveszti a hobbi gombászokat, akiket a csillapíthatatlan gyomorrontás döbbent rá a tévedésükre. Szerencsére hazánkban még…

Halálos hetes

Az emberek többsége kerüli a gombákat, mert keveset tudnak róluk. Az ismeretlentől tartózkodunk, félünk. Pedig a gombák a földi élővilág fontos részei. Ezt rég felismerték a hobbi kutatók, profi tudósok és nekik köszönhetően bőséges ismeretanyag halmozódott fel a természet különceiről. Az ismeretgyűjtés a jelenben is zajlik, a tudásunk folyamatosan gyarapodik. Rajtunk múlik, hogy leszámolunk a félelemmel, és megismerkedünk a gombákkal. A gyilkos galóca nem egy mumus, ami szánt szándékkal megeteti magát a gyanútlan emberekkel. A többi mérgező gomba sem magától kerül a tányérunkba, hanem az ismeretek, a gyakorlat hiánya miatt.
A számunkra ártalmas gombák az élőhelyükön hasznos korhadékbontók vagy a fák partnerei. A mérgező vegyületeik ellenére teljesen ártalmatlanok. Ha felismered, nem eszed meg. Ennyi az egész. Ez a titka a gombamérgezés elkerülésének. Nem kell rémmeséket kitalálni róluk, és hamis információkkal riogatni egymást. A gombákkal semmi baj sincs, mi fújjuk fel…

Családok és nemzetségek: tinórufélék

A májustól októberig tartó fő gombaszezon legkeresettebb gombája a tinóru nemzetségbe tartozik, azonban a gombász az ízletes vargánya mellett a rokonait is örömmel látja a kosarában és az asztalán.
A tinórufélék Boletaceae hagyományos, kalap+tönk felépítésű termőtesteket fejlesztenek. A termőtestek változatos méretűek, 5-30 centis kalapátmérő közt minden méret előfordulhat. Egyes nagyra nőtt vargányák akár egy kilósak is lehetnek.
A tinóruk könnyen felismerhető gombák. Elég csak a kalapjuk alá nézni, és jellegzetes, csövecskékből álló, könnyen lehúzható termőrétegükről azonnal tudjuk, hogy tinórut találtunk. (A taplók szintén csövecskés termőrétegűek, de náluk a hús és a csövecskék összenőttek, szétválaszthatatlanok.) A tinóruk együtt élnek a fákkal. Gyakran a társfa azonosítása segít a tinóru meghatározásában. A családon belül a legfontosabb nemzetség a vargányáké. A Boletusokat nevezik még valódi tinóruknak is. Megjelenésüket és némely faj kiemelkedő ízét tekintve megérdemlik a …