Ugrás a fő tartalomra

Tiszafa, gyógyszer, műanyag

Mi köti össze a képen látható himalájai tiszafát Taxus wallichiana , a rák elleni gyógyszert, és a poliuretánt? Egy gomba, a Pestalotiopsis microspora. Néhány hete bukkant fel a hazai médiában is a "szupergombának" titulált faj. Természetesen a sajtó túlzásba esett, mert a gomba nem csinál mást mint szénforrásként hasznosítja a poliuretánt, aminek legismertebb alakja a hőszigetelő purhab. Igaz a gomba jobb szeret növényeken élősködni, vagy beköltözni a tiszafába és endofita gombaként támogatni gazdanövényét, például a taxol nevű, mérgező vegyülettel, amit ő állít elő.
Szorgalmas egyetemi kutatók fedezték fel, hogy poliuretán diétára fogható.
Sokan kutatják az őserdei élővilágot, hiszen a trópusi erdőkben rendkívüli a fajgazdagság. Jól teszik a nyugati kutatók, ha sietnek, mert a fejlődő országok ugyanazt csinálják mint régebben az európaiak, saját gazdasági fejlődésük alapjait a természetes növénytakaró kitermelésével alapozzák meg. Csak ők azt nem tudják, vagy majd megtanulják saját kárukon, hogy az őserdei talaj túlságosan hamar kimerül. Nem lennék a helyükben. Esztelenség tátott szájjal csodálni a dél-amerikai országok gazdasági szárnyalását, mert a fejlődésük pont oda tart mint Európáé vagy Amerikáé. Ugyanúgy szószban lesznek a nyersanyagok felélése után, csak ők már senkit sem szervezhetnek maguk alá. Nincs több "szűz" terület. Jó lenne tudomásul venni, hogy egész csodás, színes-szagos civilizációnk és jólétünk a természetnek és egymás kizsákmányolásának köszönhető.
Az ipar és a termelés eleve rosszul látott neki a termékek gyártásának, mert elsőként a természet anyagkörforgását kellett volna tanulmányozni és lemásolni. Akkor nem lenne gond a bődületes mennyiségű műanyag és nem kellene a fogyatkozó esőerdőkben kutatni "bérmunkások" után, akik majd eltakarítják a hulladékunkat.
Van egy bizarr elgondolásom, hogy a természet magától is fel fogja fedezni gigászi szemétlerakóinkat és előbb-utóbb megjelenik az igazi "szupergomba" vagy "szuperbaktérium". Aztán csak nézhetünk, hogy mi a csuda történik.

Megjegyzés: A képet innen vettem.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Csalóka őzlábgomba

A mérgező őzlábgombaChlorophyllum molybdites melegkedvelő faj, a mi éghajlatunk egyelőre túlságosan hideg neki, azonban már megjelent a Földközi-tenger térségében. Előfordulhat, hogy a klímaváltozás miatt végül bejut a Kárpát-medencébe. Ez kevésbé lenne örvendetes, mert fiatalon megkülönböztethetetlen a piruló őzlábgombátólChlorophyllum rhacodes.Sajnos tényleg mérgező, erős hányást és intenzív hasmenést okoz. A méreganyagai nincsenek azonosítva, feltehetően egyes fehérjéi okozzák a mérgezést. Felismerését egyetlen különleges tulajdonsága segíti, a spórapora zöld(!) színű. Emiatt lesznek az érett termőtestek fehér lemezei zöldes színűek A rokonaihoz hasonlóan korhadékbontó, emiatt városi parkoktól, erdőszéleken át, az erdők belsejéig számos élőhelyen megtalálható. Esős, meleg őszökön hatalmas boszorkánykörökben fejleszti termőtesteit. Észak-Amerikában sokszor megtéveszti a hobbi gombászokat, akiket a csillapíthatatlan gyomorrontás döbbent rá a tévedésükre. Szerencsére hazánkban még…

Halálos hetes

Az emberek többsége kerüli a gombákat, mert keveset tudnak róluk. Az ismeretlentől tartózkodunk, félünk. Pedig a gombák a földi élővilág fontos részei. Ezt rég felismerték a hobbi kutatók, profi tudósok és nekik köszönhetően bőséges ismeretanyag halmozódott fel a természet különceiről. Az ismeretgyűjtés a jelenben is zajlik, a tudásunk folyamatosan gyarapodik. Rajtunk múlik, hogy leszámolunk a félelemmel, és megismerkedünk a gombákkal. A gyilkos galóca nem egy mumus, ami szánt szándékkal megeteti magát a gyanútlan emberekkel. A többi mérgező gomba sem magától kerül a tányérunkba, hanem az ismeretek, a gyakorlat hiánya miatt.
A számunkra ártalmas gombák az élőhelyükön hasznos korhadékbontók vagy a fák partnerei. A mérgező vegyületeik ellenére teljesen ártalmatlanok. Ha felismered, nem eszed meg. Ennyi az egész. Ez a titka a gombamérgezés elkerülésének. Nem kell rémmeséket kitalálni róluk, és hamis információkkal riogatni egymást. A gombákkal semmi baj sincs, mi fújjuk fel…

Családok és nemzetségek: tinórufélék

A májustól októberig tartó fő gombaszezon legkeresettebb gombája a tinóru nemzetségbe tartozik, azonban a gombász az ízletes vargánya mellett a rokonait is örömmel látja a kosarában és az asztalán.
A tinórufélék Boletaceae hagyományos, kalap+tönk felépítésű termőtesteket fejlesztenek. A termőtestek változatos méretűek, 5-30 centis kalapátmérő közt minden méret előfordulhat. Egyes nagyra nőtt vargányák akár egy kilósak is lehetnek.
A tinóruk könnyen felismerhető gombák. Elég csak a kalapjuk alá nézni, és jellegzetes, csövecskékből álló, könnyen lehúzható termőrétegükről azonnal tudjuk, hogy tinórut találtunk. (A taplók szintén csövecskés termőrétegűek, de náluk a hús és a csövecskék összenőttek, szétválaszthatatlanok.) A tinóruk együtt élnek a fákkal. Gyakran a társfa azonosítása segít a tinóru meghatározásában. A családon belül a legfontosabb nemzetség a vargányáké. A Boletusokat nevezik még valódi tinóruknak is. Megjelenésüket és némely faj kiemelkedő ízét tekintve megérdemlik a …