Ugrás a fő tartalomra

Dr. Jekyll és Mr. Hyde

A Penicillium chrysogenum az életmentő antibiotikum, a penicillin előállítója, ami ma már kevésbé hatékony az egykori túlzott használata miatt. Régebben rendkívüli hatékonysággal pusztította el a Staphylococcus aureus törzseit. Emlékszem, hogy gyerekkoromban fekete-piros kapszulát, a Semicillint szedtem, amikor mandulagyulladásom volt.
Ma már a baktériumok nagyobb részt ellenállóak a Penicillium chrysogenum mikotoxinjával, a penicillinnel szemben. Ez nekünk, embereknek kellemetlen, ahogy az is, hogy nemcsak a baktériumokat károsító gombamérgek léteznek. A "jó" penicillin gombáknak vannak "gonosz" rokonai is. Ilyen a Penicillium patulum, ami a patulin nevű mikotoxint termeli. A patulint is be akarták vetni a 20. század első felében a baktériumok ellen, de nem bizonyult elég hatékonynak. Egyes kutatások viszont kimutatták, hogy károsítja a DNS-t, vagyis mutagén. A Penicillium patulum almán is előfordul, így az almából készült termékek esetében vizsgálják a késztermék patulin tartalmát. A patulin gyenge méregnek tűnhet, azonban sok kicsi, sokra megy, és hosszabb távon biztosan ártalmunkra van.

Megjegyzés: A képet innen vettem.

Megjegyzések

  1. Jamie Oliver-t lattam nemreg egy youtube rovidfelvetelen amint egy olasz gombasszal varganyakra (boletus edulis)vadasztak. Arrol a felvetelrol merult fel egy kerdesem.
    a varganyakat hasznalat elot meg kell tisztitani a "csoves" reszuktol? El kell tavolitani a "csovezetseguket"? mert ok tulajdonkeppen eszt tettek volt. es ha igen miert?

    VálaszTörlés
  2. Szia!
    Az idősebb vargányák zöldes-sárgás termőrétegét szokás leszedni, mert nyálkássá teszi az ételt. A fiatal termőtestek fehéres csövecskéi semmi gondot nem okoznak. :-)
    Üdv,
    Andrea

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Csalóka őzlábgomba

A mérgező őzlábgombaChlorophyllum molybdites melegkedvelő faj, a mi éghajlatunk egyelőre túlságosan hideg neki, azonban már megjelent a Földközi-tenger térségében. Előfordulhat, hogy a klímaváltozás miatt végül bejut a Kárpát-medencébe. Ez kevésbé lenne örvendetes, mert fiatalon megkülönböztethetetlen a piruló őzlábgombátólChlorophyllum rhacodes.Sajnos tényleg mérgező, erős hányást és intenzív hasmenést okoz. A méreganyagai nincsenek azonosítva, feltehetően egyes fehérjéi okozzák a mérgezést. Felismerését egyetlen különleges tulajdonsága segíti, a spórapora zöld(!) színű. Emiatt lesznek az érett termőtestek fehér lemezei zöldes színűek A rokonaihoz hasonlóan korhadékbontó, emiatt városi parkoktól, erdőszéleken át, az erdők belsejéig számos élőhelyen megtalálható. Esős, meleg őszökön hatalmas boszorkánykörökben fejleszti termőtesteit. Észak-Amerikában sokszor megtéveszti a hobbi gombászokat, akiket a csillapíthatatlan gyomorrontás döbbent rá a tévedésükre. Szerencsére hazánkban még…

Halálos hetes

Az emberek többsége kerüli a gombákat, mert keveset tudnak róluk. Az ismeretlentől tartózkodunk, félünk. Pedig a gombák a földi élővilág fontos részei. Ezt rég felismerték a hobbi kutatók, profi tudósok és nekik köszönhetően bőséges ismeretanyag halmozódott fel a természet különceiről. Az ismeretgyűjtés a jelenben is zajlik, a tudásunk folyamatosan gyarapodik. Rajtunk múlik, hogy leszámolunk a félelemmel, és megismerkedünk a gombákkal. A gyilkos galóca nem egy mumus, ami szánt szándékkal megeteti magát a gyanútlan emberekkel. A többi mérgező gomba sem magától kerül a tányérunkba, hanem az ismeretek, a gyakorlat hiánya miatt.
A számunkra ártalmas gombák az élőhelyükön hasznos korhadékbontók vagy a fák partnerei. A mérgező vegyületeik ellenére teljesen ártalmatlanok. Ha felismered, nem eszed meg. Ennyi az egész. Ez a titka a gombamérgezés elkerülésének. Nem kell rémmeséket kitalálni róluk, és hamis információkkal riogatni egymást. A gombákkal semmi baj sincs, mi fújjuk fel…

Családok és nemzetségek: tinórufélék

A májustól októberig tartó fő gombaszezon legkeresettebb gombája a tinóru nemzetségbe tartozik, azonban a gombász az ízletes vargánya mellett a rokonait is örömmel látja a kosarában és az asztalán.
A tinórufélék Boletaceae hagyományos, kalap+tönk felépítésű termőtesteket fejlesztenek. A termőtestek változatos méretűek, 5-30 centis kalapátmérő közt minden méret előfordulhat. Egyes nagyra nőtt vargányák akár egy kilósak is lehetnek.
A tinóruk könnyen felismerhető gombák. Elég csak a kalapjuk alá nézni, és jellegzetes, csövecskékből álló, könnyen lehúzható termőrétegükről azonnal tudjuk, hogy tinórut találtunk. (A taplók szintén csövecskés termőrétegűek, de náluk a hús és a csövecskék összenőttek, szétválaszthatatlanok.) A tinóruk együtt élnek a fákkal. Gyakran a társfa azonosítása segít a tinóru meghatározásában. A családon belül a legfontosabb nemzetség a vargányáké. A Boletusokat nevezik még valódi tinóruknak is. Megjelenésüket és némely faj kiemelkedő ízét tekintve megérdemlik a …