Ugrás a fő tartalomra

Vörös szarvasgomba

A vörösbarna kocsonyás-álpöfeteg Melanogaster variegatus az igazi szarvasgombákkal ellentétben nem tömlősgomba, hanem  bazídiumos gomba. A tinórugomba-alkatúak Boletales rendjén belül, a Melanogastraceae családban található meg a nemzetsége, vagyis a közismert tinóruk távoli rokona.
Csöves termőrétegű kedvenceinknek közelebbi rokona az aranyrög gomba Royoungia boletoides,
ami Ausztrália egyik gombakülönlegessége.
A vörösbarna kocsonyás-álpöfeteget a szakácsok vörös szarvasgombának nevezik. Gyümölcsös aromája miatt desszertekhez használják fel. A gyakoribb földalatti gombáink közé tartozik. Általában a bükkfával társul, de más keményfáknak is felajánlja gombaszolgáltatásait. Akár kertünkben is felbukkanhat. Májustól szeptemberig terem. Éretten kocsonyás, nyálkás belseje és kellemes illata megkönnyíti a felismerését.
Nemzetségének másik faja, az apró kocsonyás-álpöfeteg Melanogaster ambiguus ritkább. Bár szintén ehető, de kisebb mérete és hagymaszaga miatt igazán elszántnak kell lenni a konyhai felhasználásához.

Kiegészítés: Bármennyire is hasonlít, de nem téveszthető össze a leggyakoribb trifla utánzó gombánkkal, a  rőt áltriflával Scleroderma citrinum. Az áltriflának nincs rumos almára emlékeztető illata, és éretten a teteje szétnyílik, hogy kiszabadulhassanak a spórák. A külső burka (a linkelt képen is jól látható) szemölcsös-pikkelyes. A rőt áltrifla mellett a nyeles áltriflával S. verrucosum találkozhatunk a leggyakrabban, mert mindkettő bírja a városi környezetet. Fák közelében jelennek meg a felszínen, vagy félig a talajba "ragadva" a termőtesteik. Könnyen észrevehetők.
Az áltriflák nem ehetők, a rőt és a nyeles is mérgező. Gumószerű alakjuk ne tévesszen meg minket!

Megjegyzés: A képet innen vettem.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Csalóka őzlábgomba

A mérgező őzlábgombaChlorophyllum molybdites melegkedvelő faj, a mi éghajlatunk egyelőre túlságosan hideg neki, azonban már megjelent a Földközi-tenger térségében. Előfordulhat, hogy a klímaváltozás miatt végül bejut a Kárpát-medencébe. Ez kevésbé lenne örvendetes, mert fiatalon megkülönböztethetetlen a piruló őzlábgombátólChlorophyllum rhacodes.Sajnos tényleg mérgező, erős hányást és intenzív hasmenést okoz. A méreganyagai nincsenek azonosítva, feltehetően egyes fehérjéi okozzák a mérgezést. Felismerését egyetlen különleges tulajdonsága segíti, a spórapora zöld(!) színű. Emiatt lesznek az érett termőtestek fehér lemezei zöldes színűek A rokonaihoz hasonlóan korhadékbontó, emiatt városi parkoktól, erdőszéleken át, az erdők belsejéig számos élőhelyen megtalálható. Esős, meleg őszökön hatalmas boszorkánykörökben fejleszti termőtesteit. Észak-Amerikában sokszor megtéveszti a hobbi gombászokat, akiket a csillapíthatatlan gyomorrontás döbbent rá a tévedésükre. Szerencsére hazánkban még…

Halálos hetes

Az emberek többsége kerüli a gombákat, mert keveset tudnak róluk. Az ismeretlentől tartózkodunk, félünk. Pedig a gombák a földi élővilág fontos részei. Ezt rég felismerték a hobbi kutatók, profi tudósok és nekik köszönhetően bőséges ismeretanyag halmozódott fel a természet különceiről. Az ismeretgyűjtés a jelenben is zajlik, a tudásunk folyamatosan gyarapodik. Rajtunk múlik, hogy leszámolunk a félelemmel, és megismerkedünk a gombákkal. A gyilkos galóca nem egy mumus, ami szánt szándékkal megeteti magát a gyanútlan emberekkel. A többi mérgező gomba sem magától kerül a tányérunkba, hanem az ismeretek, a gyakorlat hiánya miatt.
A számunkra ártalmas gombák az élőhelyükön hasznos korhadékbontók vagy a fák partnerei. A mérgező vegyületeik ellenére teljesen ártalmatlanok. Ha felismered, nem eszed meg. Ennyi az egész. Ez a titka a gombamérgezés elkerülésének. Nem kell rémmeséket kitalálni róluk, és hamis információkkal riogatni egymást. A gombákkal semmi baj sincs, mi fújjuk fel…

Családok és nemzetségek: tinórufélék

A májustól októberig tartó fő gombaszezon legkeresettebb gombája a tinóru nemzetségbe tartozik, azonban a gombász az ízletes vargánya mellett a rokonait is örömmel látja a kosarában és az asztalán.
A tinórufélék Boletaceae hagyományos, kalap+tönk felépítésű termőtesteket fejlesztenek. A termőtestek változatos méretűek, 5-30 centis kalapátmérő közt minden méret előfordulhat. Egyes nagyra nőtt vargányák akár egy kilósak is lehetnek.
A tinóruk könnyen felismerhető gombák. Elég csak a kalapjuk alá nézni, és jellegzetes, csövecskékből álló, könnyen lehúzható termőrétegükről azonnal tudjuk, hogy tinórut találtunk. (A taplók szintén csövecskés termőrétegűek, de náluk a hús és a csövecskék összenőttek, szétválaszthatatlanok.) A tinóruk együtt élnek a fákkal. Gyakran a társfa azonosítása segít a tinóru meghatározásában. A családon belül a legfontosabb nemzetség a vargányáké. A Boletusokat nevezik még valódi tinóruknak is. Megjelenésüket és némely faj kiemelkedő ízét tekintve megérdemlik a …