Ugrás a fő tartalomra

Cékla vs. Változékony


A cékla tinóru Neoboletus luridiformis és a változékony tinóru Suillellus luridus gyakran megkavarja a kezdő gombászokat, mert mindkettő termőteste nyomásra, sérülésre erősen kékül. A változékony gyakoribb, így a feltűnő, erős kékülést egy idő után ehhez a fajhoz kapcsoljuk. Ha rálelünk a cékla tinórura, ami ritkább, a hasonló elszíneződés miatt változékonynak vélhetjük. Pedig második ránézésre észre kéne venni, hogy a tönk mintázata jelentősen eltér. Direkt olyan képeket választottam, amiken tisztán látható a különbség: a cékla tinórunak sárga alapon kárminvörösen pontozott; a változékonynak sárgás alapon vöröses, megnyúlt szemekből álló durva hálózattal díszített a tönkje.
Tehát, ha erősen kékül a tinórunk, és pontozott a tönkje, akkor cékla tinórura leltünk; ha feltűnő, vöröses hálószemes minta díszíti, akkor változékonyra.
A környezeti igényeik közt szintén van különbség: a cékla savanyú talajt, míg a változékony a meszes talajt kedveli.
Mindketten gyökérkapcsolt gombák, így fákkal élnek együtt.
A változékonnyal gyakrabban találkozhatunk erdei túráink során. A könnyen felismerhető gombák közé tartozik. Az erős kékülés, a tönk mintázata, a termőrétegének színei, a csövecskéi sárgászöldek, a nyílásaik téglavörösek segítenek azonosítani. A kalap változatos színű, olívsárgás, narancsbarna, olívbarnás lehet, időnként vöröses árnyalat is előfordulhat. A változékony tinóru kissé paráztató gomba, mert hiába gyakori és jó illatú, kellemes ízű, ha egyszer hőre lebomló méreganyagai vannak. Alapos sütés-főzés nélkül gyomorrontást okoz. Nyersen mérgező. Azonban mindenki életében eljön a pillanat, amikor semmi mást nem talál csak sok-sok változékony tinórut. Ilyenkor dönteni kell, enni vagy nem enni.
A cékla tinóru szintén ehető legalább 20 perces főzés, sütés után.

Megjegyzés: A gombák fotóinak eredeti helyét megnyithatod, ha a nevükre kattintasz.


Kiegészítés: 2015.01.10. Átírtam a tudományos neveiket, mert mindkettőnek megváltozott 2014-ben.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Csalóka őzlábgomba

A mérgező őzlábgombaChlorophyllum molybdites melegkedvelő faj, a mi éghajlatunk egyelőre túlságosan hideg neki, azonban már megjelent a Földközi-tenger térségében. Előfordulhat, hogy a klímaváltozás miatt végül bejut a Kárpát-medencébe. Ez kevésbé lenne örvendetes, mert fiatalon megkülönböztethetetlen a piruló őzlábgombátólChlorophyllum rhacodes.Sajnos tényleg mérgező, erős hányást és intenzív hasmenést okoz. A méreganyagai nincsenek azonosítva, feltehetően egyes fehérjéi okozzák a mérgezést. Felismerését egyetlen különleges tulajdonsága segíti, a spórapora zöld(!) színű. Emiatt lesznek az érett termőtestek fehér lemezei zöldes színűek A rokonaihoz hasonlóan korhadékbontó, emiatt városi parkoktól, erdőszéleken át, az erdők belsejéig számos élőhelyen megtalálható. Esős, meleg őszökön hatalmas boszorkánykörökben fejleszti termőtesteit. Észak-Amerikában sokszor megtéveszti a hobbi gombászokat, akiket a csillapíthatatlan gyomorrontás döbbent rá a tévedésükre. Szerencsére hazánkban még…

Halálos hetes

Az emberek többsége kerüli a gombákat, mert keveset tudnak róluk. Az ismeretlentől tartózkodunk, félünk. Pedig a gombák a földi élővilág fontos részei. Ezt rég felismerték a hobbi kutatók, profi tudósok és nekik köszönhetően bőséges ismeretanyag halmozódott fel a természet különceiről. Az ismeretgyűjtés a jelenben is zajlik, a tudásunk folyamatosan gyarapodik. Rajtunk múlik, hogy leszámolunk a félelemmel, és megismerkedünk a gombákkal. A gyilkos galóca nem egy mumus, ami szánt szándékkal megeteti magát a gyanútlan emberekkel. A többi mérgező gomba sem magától kerül a tányérunkba, hanem az ismeretek, a gyakorlat hiánya miatt.
A számunkra ártalmas gombák az élőhelyükön hasznos korhadékbontók vagy a fák partnerei. A mérgező vegyületeik ellenére teljesen ártalmatlanok. Ha felismered, nem eszed meg. Ennyi az egész. Ez a titka a gombamérgezés elkerülésének. Nem kell rémmeséket kitalálni róluk, és hamis információkkal riogatni egymást. A gombákkal semmi baj sincs, mi fújjuk fel…

Családok és nemzetségek: tinórufélék

A májustól októberig tartó fő gombaszezon legkeresettebb gombája a tinóru nemzetségbe tartozik, azonban a gombász az ízletes vargánya mellett a rokonait is örömmel látja a kosarában és az asztalán.
A tinórufélék Boletaceae hagyományos, kalap+tönk felépítésű termőtesteket fejlesztenek. A termőtestek változatos méretűek, 5-30 centis kalapátmérő közt minden méret előfordulhat. Egyes nagyra nőtt vargányák akár egy kilósak is lehetnek.
A tinóruk könnyen felismerhető gombák. Elég csak a kalapjuk alá nézni, és jellegzetes, csövecskékből álló, könnyen lehúzható termőrétegükről azonnal tudjuk, hogy tinórut találtunk. (A taplók szintén csövecskés termőrétegűek, de náluk a hús és a csövecskék összenőttek, szétválaszthatatlanok.) A tinóruk együtt élnek a fákkal. Gyakran a társfa azonosítása segít a tinóru meghatározásában. A családon belül a legfontosabb nemzetség a vargányáké. A Boletusokat nevezik még valódi tinóruknak is. Megjelenésüket és némely faj kiemelkedő ízét tekintve megérdemlik a …