Ugrás a fő tartalomra

Rizikék, a tejelőgombák ászai

A galambgombafélék Russulaceae családjába két nagy nemzetség tartozik, a galambgombák Russula és a tejelőgombák Lactarius. Legfontosabb közös tulajdonságuk, hogy kemény húsok morzsalékony és pattanva törik. A lényeges eltérés, hogy a tejelőgombáknak tejnedve van, ami mindenféle szerves vegyület vizes keveréke.
Mindkét nemzetség fajai fákkal társulnak, gyökérkapcsolt gombák. Egyes fajoknál fontos határozójegy a fapartner.
A galambgombák népszerűbbek, mert színesek és köztük sok jó ehető gomba akad, míg a tejelőgombák többsége ehetetlenül csípős. Azonban van egy elit csoportjuk, aminek a fajait sokan kedvelik. Ezek a rizikék.


Az ízletes rizike Lactarius deliciosus neve utal jó ízére. A legjobb rizike és benne van a legtöbb gombász gomba top tízében. Bár hasonlít néhány sárgás-narancsos színű tejelőgombára, de kéttűs fenyőfa társai, narancssárga tejnedve, gödörkés tönkje segít felismerni. Jó gomba, de kicsit trükkös, mert a vizeletet vörösre színezi. Ez egy ártalmatlan jelenség.  
A lucfenyvesi rizike Lactarius deterrimus hasonlít az ízletesre, de ízben elmarad tőle, kesernyésebb, mert több keserű anyagot tartalmaz. A lucfenyő partnere megkönnyíti az azonosítását. Erdei és fekete fenyő alatt nem találjuk meg. Narancssárga tejnedve borvörösre színeződik. Kalapja már fiatalon zöldesen foltosodik. 
A vöröstejű rizike Lactarius sanguifluus az ízleteshez hasonlóan a kéttűs fenyők gombapartnere. Egy erdőben nőhet az ízletessel. A tejnedve alapján biztosan felismered, mert vérvörös színű. Megszáradva zöld lesz. Kalapja idősen zölden foltosodik. A rokonaihoz hasonlóan piacokon árusítható. 
A vörösödőtejű rizike Lactarius semisanguifluus szintén a kéttűs fenyőkkel társul. Kisebb termetű a többi rizikénél, kalapátmérője 3-8cm. A tejnedve narancsvörös, de pár perc alatt borvörösre változik. Ez segít az azonosításában. Kalapja és lemezei zöldesre, kékeszöldesre színeződnek. A zöld szín fura, csúfnak tűnhet, de ettől még jó étkezési gombák a rizikék.
A jegenyefenyő-rizike Lactarius salmonicolor hazánkban ritka faj, mivel fapartnere nem túl gyakori Magyarországon. A jegenyefenyőkkel elegyfaként erdeinkben, míg díszváltozataikkal parkokban, kertekben találkozhatunk. A jegenyefenyő-rizikét könnyű megkülönböztetni a többi rizikétől, mert idősen sincs rajta zöldes elszíneződés. 

Megjegyzés: Az ízletes rizike rajzát innen vettem. A többi gombafotó eredeti helyét eléred a nevekre kattintva.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Csalóka őzlábgomba

A mérgező őzlábgombaChlorophyllum molybdites melegkedvelő faj, a mi éghajlatunk egyelőre túlságosan hideg neki, azonban már megjelent a Földközi-tenger térségében. Előfordulhat, hogy a klímaváltozás miatt végül bejut a Kárpát-medencébe. Ez kevésbé lenne örvendetes, mert fiatalon megkülönböztethetetlen a piruló őzlábgombátólChlorophyllum rhacodes.Sajnos tényleg mérgező, erős hányást és intenzív hasmenést okoz. A méreganyagai nincsenek azonosítva, feltehetően egyes fehérjéi okozzák a mérgezést. Felismerését egyetlen különleges tulajdonsága segíti, a spórapora zöld(!) színű. Emiatt lesznek az érett termőtestek fehér lemezei zöldes színűek A rokonaihoz hasonlóan korhadékbontó, emiatt városi parkoktól, erdőszéleken át, az erdők belsejéig számos élőhelyen megtalálható. Esős, meleg őszökön hatalmas boszorkánykörökben fejleszti termőtesteit. Észak-Amerikában sokszor megtéveszti a hobbi gombászokat, akiket a csillapíthatatlan gyomorrontás döbbent rá a tévedésükre. Szerencsére hazánkban még…

Halálos hetes

Az emberek többsége kerüli a gombákat, mert keveset tudnak róluk. Az ismeretlentől tartózkodunk, félünk. Pedig a gombák a földi élővilág fontos részei. Ezt rég felismerték a hobbi kutatók, profi tudósok és nekik köszönhetően bőséges ismeretanyag halmozódott fel a természet különceiről. Az ismeretgyűjtés a jelenben is zajlik, a tudásunk folyamatosan gyarapodik. Rajtunk múlik, hogy leszámolunk a félelemmel, és megismerkedünk a gombákkal. A gyilkos galóca nem egy mumus, ami szánt szándékkal megeteti magát a gyanútlan emberekkel. A többi mérgező gomba sem magától kerül a tányérunkba, hanem az ismeretek, a gyakorlat hiánya miatt.
A számunkra ártalmas gombák az élőhelyükön hasznos korhadékbontók vagy a fák partnerei. A mérgező vegyületeik ellenére teljesen ártalmatlanok. Ha felismered, nem eszed meg. Ennyi az egész. Ez a titka a gombamérgezés elkerülésének. Nem kell rémmeséket kitalálni róluk, és hamis információkkal riogatni egymást. A gombákkal semmi baj sincs, mi fújjuk fel…

Családok és nemzetségek: tinórufélék

A májustól októberig tartó fő gombaszezon legkeresettebb gombája a tinóru nemzetségbe tartozik, azonban a gombász az ízletes vargánya mellett a rokonait is örömmel látja a kosarában és az asztalán.
A tinórufélék Boletaceae hagyományos, kalap+tönk felépítésű termőtesteket fejlesztenek. A termőtestek változatos méretűek, 5-30 centis kalapátmérő közt minden méret előfordulhat. Egyes nagyra nőtt vargányák akár egy kilósak is lehetnek.
A tinóruk könnyen felismerhető gombák. Elég csak a kalapjuk alá nézni, és jellegzetes, csövecskékből álló, könnyen lehúzható termőrétegükről azonnal tudjuk, hogy tinórut találtunk. (A taplók szintén csövecskés termőrétegűek, de náluk a hús és a csövecskék összenőttek, szétválaszthatatlanok.) A tinóruk együtt élnek a fákkal. Gyakran a társfa azonosítása segít a tinóru meghatározásában. A családon belül a legfontosabb nemzetség a vargányáké. A Boletusokat nevezik még valódi tinóruknak is. Megjelenésüket és némely faj kiemelkedő ízét tekintve megérdemlik a …