A vargánya titka

Négy vargányánk van: az ízletes Boletus edulis, a nyári B. reticulatus, a bronzos B. aereus és a vörösbarna B. pinophilus. Közös jellemzőjük, hogy a húsuk fehér, ami nem változtatja a színét vágásra, sérülésre. A hús tönkben, kalapban kemény, amikor fiatal a gomba. Nagyon jó tartású, tetszetős megjelenésű gombák a vargányák. Ízük, illatuk kiemelkedően jó. Minden tulajdonságuk alapján a legjobb gombák közé tartoznak, ha éppen nem a legjobbak. Talán csak a szarvasgombáknak, Tuber nemzetség fajainak van nagyobb híre. A vörösbarna kivételével kedvező időjárású években gyakoriak savanyú talajú erdőinkben. A fák gombapartnerei, elsősorban tölggyel, bükkel társulnak. Melegkedvelők, de az ízletes bírja a hűvösebb időt. Az Őrségben kizárólag vele találkoztam, de mások találtak nyárit és egy darab vörösbarnát is. Bronzos nem került elő.
A fotómon egy csiga rágta ízletes vargánya látható, amit október ötödikén fotóztam le egy Szalafő környéki erdőben. A nedves időben zsíros fényű, tapadós kalapja volt. Ez egyébként jellemző tulajdonsága az ízletesnek. A termőtestet óvatosan kibillentettem és felvettem, majd a helyét betakartam az avarral. Ezután vékonyan körbevágtam a tönk alját, amivel eltávolítottam a talajt és a növényi maradványokat. A tisztítás után beraktam a kosárba és keresni kezdtem a következőt. Életemben először megtapasztaltam, hogy a vargányára rá lehet kattanni. Jó íze van, tény, de keresni sokkal jobb. Annyira beleolvad a környezetébe, hogy gyakran csak akkor vettem észre, amikor már előtte voltam, vagy ekkor sem, mert egyet felrúgtam, egyet eltapostam. A vargányázás a gombászás elit osztálya. Sok gombát szedtem, volt kezemben számos faj, de egynél sem éreztem ilyen fokú izgatottságot és remegő izgalmat, sürgető kényszert az újabb példány levadászására. Érdekes volt. Meglepődtem. Aztán nekilódultam, hogy még egyet találjak. Mi lehet a vargánya titka? Számomra a termete, alakja, súlya a vonzó. A kalapos gombák nehézsúlyú bajnoka. Akár egy kilós is lehet a termőteste! A minimalista stílus mestere, félgömb kalap, hasas tönk. Ennél letisztultabb forma egy van, a pöfetegek gömbje. A vargánya szép, nehéz, van benne anyag. Ez aztán rendesen fel tudja húzni a gombászt. Aztán ott van még a fehér húsa, ami szárítva is világos marad. Plusz a kiváló íz és illat. Kalapos gombák közt a vargánya csapat az ász. Hiába nőhet meg a nyárfa-érdestinóru Leccinum duriusculum is vargánya méretűre, nem ájulok el tőle. Pedig jó gomba, kedvelem. Annyi jó, ehető gombát láttam, érintettem, ettem meg, de egytől sem durrant el az agyam. Egyedül az ízletes vargánya csalta ki belőlem a vérgombászt. Miért? A válasz, hogy a vargánya, A GOMBA. Minden jó, amiért az ember szereti gombát. Ez a vargánya titka.

1 megjegyzés:

  1. Kedves Andrea!
    Egyetértek veled, a vargánya meglelése oly remek élmény, ami szívet dobogtató!
    Szerencsénkre, a Zemplén oldalában található kis faluban, Hejcén élünk, és a környezetünkben most van szezonja a tinóru és vargányaféléknek!
    Ilyenkor kilószám lehet szedni, és beraktározni ebből a nemes finomságból.
    Remélem, sőt biztos vagyok benne, hogy másnak is maradandó pozitív élményt okoz a gyűjtése, felfedezése!
    Egy kép a szombati gyűjtésről:
    http://prohardver.hu/tema/nagy_gombasz_topik/hsz_469-469.html
    A kislány saját, Őt nem kellett gyűjteni.
    Sok sikert és olvasót a blogodhoz!

    VálaszTörlés