Ugrás a fő tartalomra

Városi gombászat

Tegnap jöttem-mentem Békéscsaba belterületén, és a szokott rutinnal kerestem a gombákat. Hamar bizonyítást nyert, aki keres, az talál. A fotómon látható áltriflát Scleroderma sp. a Kossuth téren örökítettem meg. A fiatal tölgyfák közelében, a szokott helyén jött elő. A mulcs megtévesztő, a hegyes kucsmagombával Morchella conica ellentétben az áltriflák gyökérkapcsolt gombák, vagyis a városi példány a tölgyfákkal él együtt. A gombásznak semmi dolga az áltriflákkal, mérgezők. Ellenben a fák gombapartnereiként hasznos segítőink.
Egy javaslat, gyermekeinknek mutassuk meg az áltriflát, hogy ezt a barna gumót nem szabad rágcsálni! Régebben volt egy eset, amikor egy óvoda udvarán a fák alatt jött elő, és a gyerekek megkóstolták. Az óvoda vezetősége talajcserét csinált, hogy kitoljon a gombákkal. Szerintem fölösleges talajmunka helyett gombás foglalkozást kellett volna tartani a kicsiknek. Nem kell elpusztítani az áltriflát, együtt lehet élni vele. Nem eszed meg, nem csapja el a hasad. Ilyen egyszerű.
Találtam ehető gombát is, egy kertben komposztdombon csiperkék nőttek. Tippem szerint valaki gombatermő dobozt boríthatott a komposztra, és a kétspórás csiperke Agaricus bisporus micéliuma továbbélt, és újabb termőtesteket hozott.
A ligetben egy tölgyfa tövénél megviselt, szokatlan kinézetű gombacsoportra figyeltem fel. Néha ilyen is lehet a májgomba Fistulina hepatica.
A városban itt-ott még mindig nő a gyökeres tarlógomba Leucoagaricus barssii. Csiperkének tűnik, de nem az.
Találtam még egy kicsi, fehéres őzlábgomba Lepiota fajt is. Nemzetségével semmi dolga a (has)gombászoknak, nem ehetők, némelyik súlyosan mérgező.
A száraz, napos időjárás nem kedvez a nyílt élőhelyek gombáinak. A mezőkön csak a kora reggeli órákban remélhetjük, hogy nedvdús gombákra lelünk. Az erdők talajszintje jobban védett a napfénytől és a kiszáradástól, ha nincs szél. Fás helyeken gombaéden fogadhat minket, ha a hosszú hétvégén gombászni megyünk. Hétköznap viszont tartsuk szemünket a városi füves-fás részeken, mert a gombák bárhol felbukkanhatnak. 

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Csalóka őzlábgomba

A mérgező őzlábgombaChlorophyllum molybdites melegkedvelő faj, a mi éghajlatunk egyelőre túlságosan hideg neki, azonban már megjelent a Földközi-tenger térségében. Előfordulhat, hogy a klímaváltozás miatt végül bejut a Kárpát-medencébe. Ez kevésbé lenne örvendetes, mert fiatalon megkülönböztethetetlen a piruló őzlábgombátólChlorophyllum rhacodes.Sajnos tényleg mérgező, erős hányást és intenzív hasmenést okoz. A méreganyagai nincsenek azonosítva, feltehetően egyes fehérjéi okozzák a mérgezést. Felismerését egyetlen különleges tulajdonsága segíti, a spórapora zöld(!) színű. Emiatt lesznek az érett termőtestek fehér lemezei zöldes színűek A rokonaihoz hasonlóan korhadékbontó, emiatt városi parkoktól, erdőszéleken át, az erdők belsejéig számos élőhelyen megtalálható. Esős, meleg őszökön hatalmas boszorkánykörökben fejleszti termőtesteit. Észak-Amerikában sokszor megtéveszti a hobbi gombászokat, akiket a csillapíthatatlan gyomorrontás döbbent rá a tévedésükre. Szerencsére hazánkban még…

Halálos hetes

Az emberek többsége kerüli a gombákat, mert keveset tudnak róluk. Az ismeretlentől tartózkodunk, félünk. Pedig a gombák a földi élővilág fontos részei. Ezt rég felismerték a hobbi kutatók, profi tudósok és nekik köszönhetően bőséges ismeretanyag halmozódott fel a természet különceiről. Az ismeretgyűjtés a jelenben is zajlik, a tudásunk folyamatosan gyarapodik. Rajtunk múlik, hogy leszámolunk a félelemmel, és megismerkedünk a gombákkal. A gyilkos galóca nem egy mumus, ami szánt szándékkal megeteti magát a gyanútlan emberekkel. A többi mérgező gomba sem magától kerül a tányérunkba, hanem az ismeretek, a gyakorlat hiánya miatt.
A számunkra ártalmas gombák az élőhelyükön hasznos korhadékbontók vagy a fák partnerei. A mérgező vegyületeik ellenére teljesen ártalmatlanok. Ha felismered, nem eszed meg. Ennyi az egész. Ez a titka a gombamérgezés elkerülésének. Nem kell rémmeséket kitalálni róluk, és hamis információkkal riogatni egymást. A gombákkal semmi baj sincs, mi fújjuk fel…

Családok és nemzetségek: tinórufélék

A májustól októberig tartó fő gombaszezon legkeresettebb gombája a tinóru nemzetségbe tartozik, azonban a gombász az ízletes vargánya mellett a rokonait is örömmel látja a kosarában és az asztalán.
A tinórufélék Boletaceae hagyományos, kalap+tönk felépítésű termőtesteket fejlesztenek. A termőtestek változatos méretűek, 5-30 centis kalapátmérő közt minden méret előfordulhat. Egyes nagyra nőtt vargányák akár egy kilósak is lehetnek.
A tinóruk könnyen felismerhető gombák. Elég csak a kalapjuk alá nézni, és jellegzetes, csövecskékből álló, könnyen lehúzható termőrétegükről azonnal tudjuk, hogy tinórut találtunk. (A taplók szintén csövecskés termőrétegűek, de náluk a hús és a csövecskék összenőttek, szétválaszthatatlanok.) A tinóruk együtt élnek a fákkal. Gyakran a társfa azonosítása segít a tinóru meghatározásában. A családon belül a legfontosabb nemzetség a vargányáké. A Boletusokat nevezik még valódi tinóruknak is. Megjelenésüket és némely faj kiemelkedő ízét tekintve megérdemlik a …