Gombamánia

Ma Budapestre utazok, mert hétvégén oktatás lesz. Jelentkeztem a gomba szakellenőri tanfolyamra. Egyik ismerősöm támogatta az elindulásomat, de a folytatásról majd magamnak kell gondoskodnom. Tehát minden oldalról fel van adva nekem a lecke.

Kiegészítés: A tanfolyam jónak ígérkezik. Maximálisan elteltem a sok gombás anyaggal. Ezért csúsznak a cikkek.

Nagyon ritkán fordul elő, egy az egymilliárdhoz az esélye, hogy egy gombás fertőzés így elfajuljon. A videóban szereplő férfit a kenyérpenész Rhizopus stolonifer támadta meg.
Aki nem bírja a durva testi elváltozásokat, ne nézze meg!

A kaukázusi kefirgomba egyik alkotója a Kluyveromyces marxianus élesztő. Több neve van, nevezik Candida kefyrnek is. Ez egy hasznos élesztőgomba, amit a biotechnológia felhasznál különféle vegyületek előállítására. Például laktáz enzimet készít, ami a tejcukrot, a laktózt bontja le egyszerűbb cukrokra.
Az enzimet mi magunk is termeljük kiskorunkban, de felnőttként leáll a termelése. Ekkor jelentkezik a tejallergia, amikor a tejcukor emésztetlenül halad át a vékonybélen, és a vastagbélbe érve az ott élő baktériumok vállalják el a lebontását, ami túlzott gáztermelődéssel és hasmenéssel jár együtt.
A "tejélesztő" ártalmatlan. Nagyon ritkán, végzetesen legyengült embereknél okozhat másodlagos jelentőségű megbetegedést.

Kiegészítés: A boltban kapható kefirekből nem lehet kefirgomba tenyészetet készíteni, hiába élőflórás a legtöbb termék, mert az élesztőgombás csomókat kiszűrik. A kefirben csak a tejsavbaktériumok, például Lactobacillusok maradnak. Ha bolti kefirrel oltunk be otthon…

A Candida albicans élesztőgombáról annyiféle "rémhírt" olvastam el a hálón, hogy offlinera kell váltanom és elmennem a könyvtárba orvosi szakkönyvekből tájékozódni. A legtöbb cikk hatásvadász, ami mindig gyanús nekem.
Jelenlegi információim alapján nem a gomba a mumus, hanem a túlzásba vitt antibiotikum kúrák, a finomított élelmiszerek és a stressz. A gomba okozta megbetegedés pusztán bajaink jéghegyének a csúcsán tenyésző apróság, ami ellen lehet védekezni egészséges immunrendszerrel, bélflóra-pótlással, rostgazdag élelmiszerekkel, sok testmozgással, és elegendő pihenéssel. A legnagyobb baj, hogy hiába van meg a kellő tudásunk, az esetek 98%-ban eszünkbe se jut a megelőzés, az úgynevezett "egészséges életmód". Ha beüt a baj, és gondjainkat tetézi az élesztőgomba ámokfutása, akkor már elmondhatjuk magunkról, hogy sikeresen(?) tönkretettük magunkat. Inkább kerüljétek a nasikat, a készételeket, egyetek több nyers gyümölcsöt és zöldséget, valamint mozogjatok többet. P…

Az év 48. hetén a mikózisokról és mikotoxinokról fogok írni. Bemutatom a gombák világának sötét oldalát. A téma nehéz és kellemetlen. Idő kell, hogy ráhangolódjak, de hamarosan kint lesz az első cikk.

Megjegyzés: A képet innen vettem.

A barna tinóruXerocomus badius a nemezestinóruk nemzetségébe tartozik, de a nagyobb termetű, hasas tönkű példányait a kezdő gombászok gyakran ízletes vargányának Boletus edulis nézik. Fontos eltérés, hogy a barna tinóru fehéres vagy halványsárgás húsa és csövecskéi nyomásra, sérülésre gyengén kékülnek. Másik lényeges különbség, hogy a barna tinóru barnás, vörösbarnás tönkjén nincs hálózatos mintázat.
Ugyan nem vargánya, hanem egy nemezestinóru, de ettől még egy jó gomba, amit sokan gyűjtenek. Láthatatlan tulajdonsága, hogy egy theanine nevű aminosavat tartalmaz. Ez a zöld tea egyik hatóanyaga, így picit meglepőnek tűnhet, hogy egy gombában is jelen van. A theanine fő tulajdonsága, hogy nyugtató hatású, de nem álmosít el.
Azt nem tudom, hogy a gomba elkészítése során, a főzéskor mennyire károsodik a hasznos vegyület, de egyet tudok, hogy a gombák gyűjtése az egyik legjobb közérzetjavító tevékenység. Bizony, a gombászat is gyógyhatású.

Megjegyzés: A képet innen vettem.

A kétszínű nedűgombácskaChromosera cyanophylla nemzetségének egyetlen faja. A csigagombafélék Hygrophoraceae családjába tartozik. Erre utal, hogy apró termőteste nyálkás. Kalapátmérője 1-2,5cm, tönkje 1-4cm hosszú. Különleges tulajdonsága, hogy a termőtestei változtatják a színüket. Fiatalon teljesen lilák, majd a kalaptól és tönk aljától indulva fokozatosan sárgák lesznek. A lemezek világos krémszínűre változnak.
A tarka apróság Észak-Amerika tűlevelű erdőiben él, és késő tavasszal terem fenyők korhadó maradványain.

Megjegyzés: A képet innen vettem.

A vöröslemezű őzlábgombaMelanophyllum haematospermum a család szintjén rokona a "valódi" őzlábgombának Macrolepiota nemzetség, mindketten a csiperkefélék Agaricaceae közé tartoznak. A Melanophyllum nemzetség kicsike, csak három fajt tartalmaz. Ezek közül kettőnek feltűnően élénk színűek a lemezei. A másik szépséget majd a "Boldogság kék gombái" sorozatban fogom bemutatni, mert az érő spóráitól kékre színeződnek a lemezei. Egy tünemény, majd meglátjátok.
A vöröslemezű őzlábgomba felülről nézve egy kicsi, jellegtelen gomba. A kalapja 1-3,5cm széles, sötétbarna, felülete szemcsés-lisztes. Csak ha felvesszük a gombát, és alánézzünk, akkor derül ki, hogy miféle ritkaságra akadtunk. Különlegessége, hogy spórapora kezdetben zöld, majd vörös színű lesz. Az érő spórák festik vérvörösre a lemezeket. Ez egy különös tulajdonság, nincs rá túl sok példa a kalapos gombák közt.
A vöröslemezű őzlábgomba a rokonaihoz hasonlóan korhadékbontó. Májustól októberig nitrogénban …

A kék rókagombaPolyozellus multiplex hasonlít a sötét trombitagombára Craterellus cornucopioides, de a hasonlóság látszólagos, még rokoni kapcsolat sincs köztük. Érdekes rokonsága van a csodás gombának, egy családba Thelephoraceae tartozik például a tölcséres szemölcsösgombávalThelephora caryophyllea.
A különleges rokonságán és fantasztikus színén túl van még egy jó tulajdonsága, a gyógyhatása. Polyozellin nevű vegyületet tartalmaz, amiből esetleg egyszer Alzheimer-kór elleni gyógyszer készülhet. A gomba hatóanyaga a gyomorrákra is hatással van, gátolja fejlődését. Étkezési és gyógyászati céllal egyaránt gyűjtik Észak-Amerikában és Kelet-Ázsiában. Sajnos Európában nem él.

Megjegyzés: A képet innen vettem.

A késői laskagombaPleurotus ostreatus a hosszúra nyúlt nyári szünet után ismét teremni kezdett. Termőhelyét január elsején fedeztem fel a város belterületén. Az őszi idő beköszönte óta figyeltem a gömbjuhar tuskót, hetente ránéztem. A kíváncsiságomnak köszönhetően nagyon korán elcsíptem a termőtestek fejlődését. A legtöbb még igen kicsike, alig egy centis. A fotón látható csoport legnagyobbja is csak tíz centi magas volt. Ennyire zsenge gombát nem szoktam leszedni, a termetesebb, de még ropogós laskák a kedvenceim. Az idősebb csoportokat szintén békén hagyom, mert a kalapjuk húsa szívós, rágós, élvezhetetlen. A gombászatnál is örök szabály, jó időben és jó helyen elcsípni a gombát.
A késői laskagomba fás szárú növények korhadékbontója. Nem válogatós, de az akácon, a tölgy fajokon és a fenyőféléken ritkán jelenik meg. Ezeken kívül bármelyik fa a táptalaja lehet. A korhadékbontó életmód mellett még gyengeségi parazita is, de csak sérült, beteg fákon tud megtelepedni. Egészs…

A könnyező szálkásgombaLacrymaria lacrymabunda angol és tudományos neve egyaránt "költői", az egyik találó, a másik ritmusos. Az egyik kedvenc tudományos nevem, jó kimondani, amikor az ember rálel a tulajdonosára.
A "síró özvegy" gyakori, mindenfelé elterjedt, talajlakó korhadékbontó. Kedveli a városi élőhelyeket is, a tápanyagban dús füves részeken magányosan vagy csoportosan bukkannak elő a jellegzetes termőtestei. A fotómon megfigyelhető néhány azonosítójegye: a lemezek élének fehér pillái, a kalap szélének csipkézettsége, és a névadó tulajdonsága, a könnyezés. A fiatal gomba lemezei vízszerű cseppeket választanak ki. Lefotóztam felülről és oldalról is a csoportját. Sajnos a tönk sötét szálas gallérzónája éppen csak kivehető a megörökített termőtesteken. A tönk szálas-pikkelyessége viszont látható. 
A külföldi szakirodalom ehetőnek írja, de nincs gasztronómiai értéke a törékeny húsának. Ha felbukkant kertedben, hagyd élni. Ártalmatlan.

A laskapereszkeHypsizygus ulmarius nem a valódi pereszkék közé tartozik. Az álpereszkefélék Lyophyllaceae családjában találjuk meg a kicsike nemzetségét. Pár éve még a pereszkefélék Tricholomataceae családjába volt besorolva, de fakorhasztó életmódja, csoportos növekedése, laskaszerű alakja miatt kikerült onnan. A magyar neve jól írja le, mert hasonlít a talajon növő pereszkékre is: lemezei a tönk előtt felkanyarodnak, spórapora fehér, húsa kemény, tönkben szívós, és liszt vagy uborka szagú. Egy-egy kalapjának az átmérője elérheti a 25 centit, vagyis feltűnő gomba, ami rendre összezavarja a kezdő gombászokat. Szerencsére könnyű felismerni, mert a csoportos növekedése ellenére rendes kalapos gomba alakja van, jól láthatóan kalapra és tönkre különül el a termőteste.
A laskagombáknak (Pleurotus fajok) a tönkje rendszerint rövid, oldaltálló, fehéres lemezeik a tönkre lefutnak.
A laskapereszke jóval ritkább a kedvelt laskáknál, mert fő tápláléka a szilfák (Ulmus nemzetség) megfog…

A hegyi laskagombaPleurocybella porrigens angol neve az angyal szárnyak, mert fehér kalapjai tollakra hasonlítanak. Tüneményes gomba, ami első ránézésre  laskagombának tűnik, de nem az. Lényeges eltérés, hogy a valódi laskagombákkal ellentétben kagyló, lapát vagy fül formájú kalapjai tönk nélkül csatlakoznak az aljzathoz.
Fenyőerdőkben találkozhatunk vele, az örökzöldek korhadékbontója. Leginkább lucfenyők maradványain él és növeszti júliustól októberig fehér kalapjait. Hazánkban ritka faj. Ha rálelnénk, hagyjuk termőhelyén. Étkezési értéke nincs. Egyéni érzékenység esetén mérgezést okozhat.

Megjegyzés: A képet innen vettem.

A tartós szárazság után az első komoly gombászélményem az őrségi út volt, a második pedig a mai két órás gombász terefere.
A piac szakellenőre szerdán és szombaton délig szokott a standjánál lenni, így eldöntöttem, hogy megnézem mi a helyzet nála. A fotóm mutatja, hogy a gombák az őszi esőknek köszönhetően összekapták magukat és szépen teremnek. A pulton a következő fajok sorakoztak: mezei csiperke Agaricus campestris, csoportos csiperkeAgaricus bohussi, óriás tölcsérgombaInfundibulicybe geotropa, lilatönkű pereszke Lepista personata (a képre nem fért rá), mezei szegfűgomba Marasmius oreades, nagy őzlábgombaMacrolepiota procera, ördögszekér-laskagombaPleurotus eryngii, késői laskagombaPleurotus ostreatus, szürke tölcsérgombaClitocybe nebularis, gyűrűs tuskógombaArmillaria mellea, szemcsésnyelű fenyőtinóruSuillus granulatus. A legtöbb a lilatönkűből volt, ami ilyenkor késő ősszel nagy tömegben terem. Érdekes tudnivaló  róla, hogy a fagymentes mediterrán tájakon akár egész télen á…

A gyapjas fészekgombaNidula niveotomentosa közeli rokona a csíkos pohárgombánakCyathus striatus. Nemzetségeik a fészekgombafélék Nidulariaceae családjába tartoznak. A rokonság látszik a maximum egy centi magas pohárkáin. A képen megfigyelhető névadó tulajdonsága, a sok kis fehér sörte, amiktől gyapjasnak tűnik. A belseje teli van a spóratartó peridiolákkal, amiket ragacsos zselé borít. Ha kirepülnek, landolási helyükön megtapadnak. Már ettől érdekes lehet számunkra, de az igazán figyelemreméltó tulajdonsága szemmel nem látható. Ez a bájos gomba számos bioaktív vegyületet termel, például a málna-ketont, ami a málna aromájának fő összetevője. Jelenleg is folynak kutatások, hogyan lehetne ipari méretekben hasznosítani a sejtjeinek vegykonyháját.

Megjegyzés: A képet innen vettem.

A téli fülőkeFlammulina velutipes biztos jele a közeledő télnek. Azon kevés gombák közé tartozik, amik a hideg évszakot választották termőidejüknek. Speciális fehérjéi vannak, amik a jégkristályok alakját tudják befolyásolni, illetve kialakulásukat lassítani, akár -10Celsius fokig. Ezért a téli fülőke termőtestei nem fagynak szét, és ha megenyhül az idő, akkor tovább tudnak fejlődni.
Hasonló "fagyálló fehérjék" vannak a késői laskagombában Pleurotus ostreatus is, ami szintén ősztől kezd el teremni.
A téli fülőke egész évre kiterjeszti a gombaszezont. Tehát érdemes fagymentes téli napokon fás élőhelyeken keresgélni a sárgás kalapú, bársonyos tönkű téli fülőkét. Más fajjal nem tudod összetéveszteni, ha figyelsz a barna-fekete tönk bársonyosságára. Csak a kalapja ehető, tönkje túl szívós. A kalapbőr nyálkássága egyeseket zavarhat. Azonban fogyasztása biztos egyre gyakoribb lesz, mert a gyógygombák közé tartozik. Ázsiában nagy mennyiségben termesztik. A termesztett p…

A gyűrűs tuskógombaArmillaria mellea kettős életet élő gomba, mert korhadékbontó és parazita életmódok közt váltogat. Fekete színű, cipőfűzőszerű micéliumával képes egyik fától a másikig eljutni, és egy gyökérbe befurakodva megszállni az új áldozatát.
Találtam a képkeresővel egy fotót, amin a tuskógomba rizomorfája egy cseresznye gyökerén van átbújva.
Ha egyszer bejutott a fába, akkor előbb-utóbb elpusztítja, majd szinte teljesen felfalja. Egyszerre bontja a cellulózt és a lignint. Végül a faanyag kifehéredik, morzsalékony lesz, tömegét veszti. A tuskógomba termőtestei pedig egy őszi napon megjelennek a fán, vagy a tövében, esetleg a gyökérzet mentén bukkannak elő. Kisebb-nagyobb csokrokban fejlődnek. A csoportos megjelenés jellemző a fajra. A kalapok rendkívül változatos színűek, de gyakori a mézsárga árnyalat, amiről az angol nevét kapta, mézgomba. A kalapbőr közepén sötét, letörölhető pikkelykék vannak. A lemezek krémszínűek, majd megbarnulnak, rozsdásan foltosodhatn…

Újabb tragikus eset történt, aminek nem a gyilkos galóca Amanita phalloides a főszereplője, hanem az ember felelőtlensége. Néhányan elmentek gombászni a budapesti 14. kerületben és a maguk szedte gombával nem a helyi piac és annak szakellenőre felé vették az irányt, hanem az ismerőseik felé és szétosztogatták a gyilkos galócákat és gyűrűs tuskógombákat Armillaria mellea. Az utóbbi faj kalapjai (tönkje túl szívós) 20 perces főzés után ehetők. A gyilkos galóca azonban mindenféle elkészítéssel halálos mérgezést okozhat. Hihetetlen, hogy az emberekből kezd kiveszni minden morális gátlás és a józan belátás. Ezért figyelmeztetlek, hogy NE fogadj el gombát tapasztalatlan gombaszedőtől! Kizárólag szakember által bevizsgált gombát egyél meg, de azt is jól főzd meg. Csak nagyon kevés gomba fogyasztható nyersen, mert még az ártalmatlan csiperkében is vannak trükkös vegyületek. De ezek kizárólag hihetetlenül nagy mennyiségű csiperke elfogyasztása után okoznának bármit is. Több mázsa…

A csíkos pohárgombaCyathus striatus gyakori korhadékbontó hazánkban. Nincs mit enni a kicsi termőtestein, amik pohárra vagy madárfészekre hasonlítanak. A kinyílt poharakban látni lehet az ivaros szaporodást szolgáló spóratartókat, a "madár tojásokat". Ezek lencsealakúak, és nyéllel rögzülnek a pohár aljához. Esőben szerte szét repülnek. Ezt mutatja be a szöveg alatti videó.
A csíkos pohárgomba tágabb rokonságát a pohárgombafélék Nidulariaceae családjában találjuk meg, ami a kalaposgombák Agaricales rendjébe tartozik. Senki sem gondolná, hogy közismert kalaposgombák a távoli rokonai.
Jellegzetes termőtesteivel bárhol találkozhatunk, ahol talált magának korhadó növényi maradványokat. Egyszer egy kerti út repedéseiben fedeztem fel picike poharait. Ha mostanában erdőben fogtok járni, nagy valószínűséggel találkoztok vele. Hálás fotótéma.