Ugrás a fő tartalomra

A járvány

Sajnos a gombák világa nemcsak csupa "móka és kacagás", hanem rejtezik benne temérdek rútság és kegyetlen életrevalóság is.
Új témák után kutatva leltem rá a növényi kórokozók népes csapatára és köztük egy olyan fajra, ami majdnem kiirtott egy fafajt Észak-Amerikában.
A Cryphonectria parasitica, a szelídgesztenye kéregrákja hazánkban is jelenlévő veszélyes parazita. A monília hozzámérten ártalmatlan semmiség, mert moníliának még (tudtommal) egyetlen fafajt sem sikerült 99%-os hatékonysággal kiirtania. A szelídgesztenye kéregrák megtette. A globális kereskedelemnek köszönheti, hogy rálelt a tökéletes áldozatára, ami nem volt felkészülve a támadására. A 20. század elején Ázsiából került át Észak-Amerikába valószínűleg távol-keleti szelídgesztenyék magoncain. Először New-Yorkban észlelték a jelenlétét a bronxi állatkert amerikai szelídgesztenye Castanea dentata fáin. Hiába ismerték fel, hogy veszélyes kórokozó és semmisítették meg a beteg fákat, a madarak tollazatára tapadt ivartalan spóráival már megkezdte "hadjáratát". Néhány évtized alatt kiirtotta az amerikai szelídgesztenye állományt. Nagyon kevés túlélő példány maradt USA keleti felében, ahol egykoron fontos erdőalkotó fafaj volt. Becslések szerint 3-4 milliárd(!) fa pusztult el a kéregrák miatt. Durva hasonlat, ez olyan mértékű pusztulás mint ha minden második ember meghalna egy járvány következtében! Amiről mi csak rémtörténetekben fantáziálunk, hogy jön majd egy "szuper parazita", azt átélte az amerikai szelídgesztenye. Sajnos a kéregrák a 20. század második felétől Európában is szétterjedt, az őshonos szelídgesztenyénket Castanea sativa öli ugyanolyan hatékonyan mint az amerikai fajt. Tökéletes védelem nincs ellene. Az eddigi legjobb védekezési mód az, hogy csökkent fertőzőképességű törzseivel oltják be a gesztenyefákat, mert ezeken már nem telepszik meg a veszélyesebb változat. A gyengébb kéregrák ellen sikeresen tud védekezni a fa és nem pusztul el. Bár a kérge ugyanúgy felrepedezik.
A növényi kórokozó "sikertörténete" rámutat a globális kereskedelem rejtett veszélyeire. Komolyan kell venni a különféle zárlatokat. Jobb félni mint megijedni. Előbb-utóbb mi is megkapjuk a magunk "szuper parazitáját", mert a természet sosem hagy kihasználatlanul egyetlen egy táplálékbőséget sem.

Megjegyzés: A képet innen vettem.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Csalóka őzlábgomba

A mérgező őzlábgombaChlorophyllum molybdites melegkedvelő faj, a mi éghajlatunk egyelőre túlságosan hideg neki, azonban már megjelent a Földközi-tenger térségében. Előfordulhat, hogy a klímaváltozás miatt végül bejut a Kárpát-medencébe. Ez kevésbé lenne örvendetes, mert fiatalon megkülönböztethetetlen a piruló őzlábgombátólChlorophyllum rhacodes.Sajnos tényleg mérgező, erős hányást és intenzív hasmenést okoz. A méreganyagai nincsenek azonosítva, feltehetően egyes fehérjéi okozzák a mérgezést. Felismerését egyetlen különleges tulajdonsága segíti, a spórapora zöld(!) színű. Emiatt lesznek az érett termőtestek fehér lemezei zöldes színűek A rokonaihoz hasonlóan korhadékbontó, emiatt városi parkoktól, erdőszéleken át, az erdők belsejéig számos élőhelyen megtalálható. Esős, meleg őszökön hatalmas boszorkánykörökben fejleszti termőtesteit. Észak-Amerikában sokszor megtéveszti a hobbi gombászokat, akiket a csillapíthatatlan gyomorrontás döbbent rá a tévedésükre. Szerencsére hazánkban még…

Halálos hetes

Az emberek többsége kerüli a gombákat, mert keveset tudnak róluk. Az ismeretlentől tartózkodunk, félünk. Pedig a gombák a földi élővilág fontos részei. Ezt rég felismerték a hobbi kutatók, profi tudósok és nekik köszönhetően bőséges ismeretanyag halmozódott fel a természet különceiről. Az ismeretgyűjtés a jelenben is zajlik, a tudásunk folyamatosan gyarapodik. Rajtunk múlik, hogy leszámolunk a félelemmel, és megismerkedünk a gombákkal. A gyilkos galóca nem egy mumus, ami szánt szándékkal megeteti magát a gyanútlan emberekkel. A többi mérgező gomba sem magától kerül a tányérunkba, hanem az ismeretek, a gyakorlat hiánya miatt.
A számunkra ártalmas gombák az élőhelyükön hasznos korhadékbontók vagy a fák partnerei. A mérgező vegyületeik ellenére teljesen ártalmatlanok. Ha felismered, nem eszed meg. Ennyi az egész. Ez a titka a gombamérgezés elkerülésének. Nem kell rémmeséket kitalálni róluk, és hamis információkkal riogatni egymást. A gombákkal semmi baj sincs, mi fújjuk fel…

Családok és nemzetségek: tinórufélék

A májustól októberig tartó fő gombaszezon legkeresettebb gombája a tinóru nemzetségbe tartozik, azonban a gombász az ízletes vargánya mellett a rokonait is örömmel látja a kosarában és az asztalán.
A tinórufélék Boletaceae hagyományos, kalap+tönk felépítésű termőtesteket fejlesztenek. A termőtestek változatos méretűek, 5-30 centis kalapátmérő közt minden méret előfordulhat. Egyes nagyra nőtt vargányák akár egy kilósak is lehetnek.
A tinóruk könnyen felismerhető gombák. Elég csak a kalapjuk alá nézni, és jellegzetes, csövecskékből álló, könnyen lehúzható termőrétegükről azonnal tudjuk, hogy tinórut találtunk. (A taplók szintén csövecskés termőrétegűek, de náluk a hús és a csövecskék összenőttek, szétválaszthatatlanok.) A tinóruk együtt élnek a fákkal. Gyakran a társfa azonosítása segít a tinóru meghatározásában. A családon belül a legfontosabb nemzetség a vargányáké. A Boletusokat nevezik még valódi tinóruknak is. Megjelenésüket és némely faj kiemelkedő ízét tekintve megérdemlik a …