Ugrás a fő tartalomra

A szezonnyitó osztrák csészegomba

Az osztrák csészegombát Sarcoscypha austriaca nagyon könnyű felismerni cinóbervörös színéről és csésze alakjáról. Februártól áprilisig terem a talajon fekvő ágakon, korhadó famaradványokon. Bár nem mérgező, de törékeny, viasszerű húsának nincs íze, illata. Dekorációs célra viszont ideális lenne, ha nem fakulna ki főzés során. Ezért a természetben, az élőhelyén gyönyörködjünk benne. Mostanában kezd el nagyobb tömegben teremni. A kezdő gombászoknak azonnali sikerélményt ad. Hasonmása a ritkább piros csészegomba S. coccinea, ami annyira hasonlít rá, hogy szabad szemmel megkülönböztethetetlenek egymástól. A spóráik mikroszkópos vizsgálatával viszont azonosíthatók: az osztrák spóráinak vége lapított, míg a pirosénak lekerekített. Egy rajzot találtam, ami bemutatja a különbségeket.
A mai kiváló időjárás kicsalogatott az erdőbe és még az se zavart igazán, hogy a telepítések közti utat feltúrták a teherautók. Végül sikerrel jártam, megszereztem a szezonnyitó gombát, ami az osztrák csészegomba.

Megjegyzések

  1. Kedves Andrea!

    Mindenütt azt olvasom (szakkönyvekben és a neten egyaránt) hogy a piros csészegomba és az osztrák csészegomba étkezési szempontból marginális szerepű, jelentéktelen, jellegtelen, et cetera. Hát én ma szedtem egy keveset a patakparton, és ebédre megkóstoltuk. Mindannyiunk meglepetésére kimondottan erős, karakteres, aromás íze volt, kellemes csalódást okozott :).

    VálaszTörlés
  2. Hát én nagyon finom ragut csináltam belőle, nyilván fűszerezni kell..

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Most találtam ilyet. Érdemes szedni belőle? Összekeverhető valami mérgezővel ilyenkor, kell szakértő? Esetleg a ragud receptjét leírnád? Köszi!

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Csalóka őzlábgomba

A mérgező őzlábgombaChlorophyllum molybdites melegkedvelő faj, a mi éghajlatunk egyelőre túlságosan hideg neki, azonban már megjelent a Földközi-tenger térségében. Előfordulhat, hogy a klímaváltozás miatt végül bejut a Kárpát-medencébe. Ez kevésbé lenne örvendetes, mert fiatalon megkülönböztethetetlen a piruló őzlábgombátólChlorophyllum rhacodes.Sajnos tényleg mérgező, erős hányást és intenzív hasmenést okoz. A méreganyagai nincsenek azonosítva, feltehetően egyes fehérjéi okozzák a mérgezést. Felismerését egyetlen különleges tulajdonsága segíti, a spórapora zöld(!) színű. Emiatt lesznek az érett termőtestek fehér lemezei zöldes színűek A rokonaihoz hasonlóan korhadékbontó, emiatt városi parkoktól, erdőszéleken át, az erdők belsejéig számos élőhelyen megtalálható. Esős, meleg őszökön hatalmas boszorkánykörökben fejleszti termőtesteit. Észak-Amerikában sokszor megtéveszti a hobbi gombászokat, akiket a csillapíthatatlan gyomorrontás döbbent rá a tévedésükre. Szerencsére hazánkban még…

Halálos hetes

Az emberek többsége kerüli a gombákat, mert keveset tudnak róluk. Az ismeretlentől tartózkodunk, félünk. Pedig a gombák a földi élővilág fontos részei. Ezt rég felismerték a hobbi kutatók, profi tudósok és nekik köszönhetően bőséges ismeretanyag halmozódott fel a természet különceiről. Az ismeretgyűjtés a jelenben is zajlik, a tudásunk folyamatosan gyarapodik. Rajtunk múlik, hogy leszámolunk a félelemmel, és megismerkedünk a gombákkal. A gyilkos galóca nem egy mumus, ami szánt szándékkal megeteti magát a gyanútlan emberekkel. A többi mérgező gomba sem magától kerül a tányérunkba, hanem az ismeretek, a gyakorlat hiánya miatt.
A számunkra ártalmas gombák az élőhelyükön hasznos korhadékbontók vagy a fák partnerei. A mérgező vegyületeik ellenére teljesen ártalmatlanok. Ha felismered, nem eszed meg. Ennyi az egész. Ez a titka a gombamérgezés elkerülésének. Nem kell rémmeséket kitalálni róluk, és hamis információkkal riogatni egymást. A gombákkal semmi baj sincs, mi fújjuk fel…

Családok és nemzetségek: tinórufélék

A májustól októberig tartó fő gombaszezon legkeresettebb gombája a tinóru nemzetségbe tartozik, azonban a gombász az ízletes vargánya mellett a rokonait is örömmel látja a kosarában és az asztalán.
A tinórufélék Boletaceae hagyományos, kalap+tönk felépítésű termőtesteket fejlesztenek. A termőtestek változatos méretűek, 5-30 centis kalapátmérő közt minden méret előfordulhat. Egyes nagyra nőtt vargányák akár egy kilósak is lehetnek.
A tinóruk könnyen felismerhető gombák. Elég csak a kalapjuk alá nézni, és jellegzetes, csövecskékből álló, könnyen lehúzható termőrétegükről azonnal tudjuk, hogy tinórut találtunk. (A taplók szintén csövecskés termőrétegűek, de náluk a hús és a csövecskék összenőttek, szétválaszthatatlanok.) A tinóruk együtt élnek a fákkal. Gyakran a társfa azonosítása segít a tinóru meghatározásában. A családon belül a legfontosabb nemzetség a vargányáké. A Boletusokat nevezik még valódi tinóruknak is. Megjelenésüket és némely faj kiemelkedő ízét tekintve megérdemlik a …