Ugrás a fő tartalomra

Családok és nemzetségek: pereszkék 1.

Talán a pereszkefélék Tricholomataceae családjában található a legtöbb nemzetség. Meglepő, hogy miféle gombák rokonai egymásnak. Pereszkeféle a mezei szegfűgomba, a rózsás kígyógomba, a téli fülőke, a gyűrűs tuskógomba, és a lilatönkű pereszke. Mind rokonok. Azért erre kevesen gondolnának, ha a bal kezükben egy májusi pereszke, a jobb kezükben pedig egy rózsás kígyógomba lenne. Pedig a két fajnak van egy közös tulajdonsága, fehér a spóraporuk.
Bolyongtam néhány napot a népes családban és elsőnek a kimondottan pereszkés jellegű fajokat gyűjtöttem össze mint például a lila pereszke, ami a rokonaival együtt jól ismert, közönséges gombák. Nincs köztük igazi "ász", egyik sem vargánya értékű étkezési gomba. Azonban gyakran nagyon sok termőtestet fejlesztenek, így juttatva sikerélményhez minket. Azért egy igazi gombász egy közepes értékű pereszkének is tud örülni.
A pereszkés pereszkék közt nincs kimondottan halálosan mérgező faj. Mérgezők akadnak, de ezek szagukkal, ízükkel elveszik az étvágyat. Egyes ehető fajok viszont azzal fognak ki rajtunk, hogy rendkívül aromásak. Nem is bírja mindenki megenni ezeket. A legtöbb pereszkének van egy jellegzetes "pereszkés" íze. Ezt sem kedveli mindenki. Ugyanolyan egyedi az ízük akár a közismert kétspórás "bolti" csiperkének. Azonban egy lilatönkű pereszke rajongó (én) az ízével együtt szereti a kedvencét. Még a rendkívül aromás szürke tölcsér(pereszke)gombának is van rajongója.

A lila pereszke Lepista nuda talán a legnépszerűbb pereszke. Szeptembertől decemberig, lomb- és fenyőerdőkben, sokszor folyásokban növő, gyakori faj. Kellemes illatú és jó ízű. Lilás színeiről könnyű felismerni, de hasonlít néhány ritkább pókhálósgomba fajra. Ne szedd fel helyette a jóval kisebb termetű retekszagú kígyógombát Mycena pura!
A májusi pereszkét Calocybe gambosa egy korábbi írásban már bemutattam, azonban itt is helye van. Az egyik tavaszi gomba, április közepétől június elejéig terem. Ritkán ősszel is megjelenik. Lomberdőben, erdőszélen, réteken lelhetünk rá. Gyakori faj. Erősen liszt illatú és ízű. Az egész gomba fehéres, krémszínű.
A fenyő-pereszke Tricholoma myomyces kimondottan őszi faj, szeptembertől novemberig terem kéttűs fenyők alatt. Gyakran tömegesen növeszti termőtesteit, így bőséges zsákmányt ad. Kis termetű, nem lisztszagú,  erősen szálazott kalapú, törékeny húsú, jó ízű pereszke. Sok szürke hasonmása van. 
A szürke tölcsérgomba Clitocybe nebularis átmenet a pereszkék és a tölcsérgombák közt. Fiatalon domború kalapja később többé-kevésbé tölcsér formájú lesz. Kissé lefutó lemezeinek nincs pereszke-foga. Lemezei a kalaphúsról leválaszthatók. Lomb- és fenyőerdőkben ősszel termő gyakori faj. Erősen aromás.
A sárguló pereszke Tricholoma argyraceum hasonlít a fenyő-pereszkére, de azzal ellentétben élőhelye főleg nyárasok, lombos erdők. A nevében lévő sárgulás főleg az idősebb termőtestekre jellemző. Szaga és íze erősen lisztszerű. Májustól novemberig terem. Kis termetű változata var. inocybeoides susulykákra emlékeztet.
A csoportos pereszke Lyophyllum decastes jellegzetessége, hogy a termőtestek tönkjei közös tőben összenőnek. Csoportjai júniustól novemberig mindenféle fás élőhelyen megjelenhetnek. Gyakori faj. Fiatalon ehető. Húsa kalapban porcos, tönkben szálas. Nincs jellegzetes íze. Esetleg összetéveszthető a mérgező zöldesszürke döggombával.
A szappanszagú pereszke Tricholoma saponaceum változatos megjelenésű, de felismerhető a mosószappanra emlékeztető szagáról és a húsvörösen foltosodó húsáról, lemezeiről.  Augusztustól decemberig terem, leginkább savanyú talajú lomberdőkben. Egyes helyeken gyakori. Enyhén mérgező.
A bársonyos-fapereszke Tricholomopsis rutilans egy szép, sárga alapon bíborvörös pikkelykékkel díszített pereszke. Lemezei sárgák. Jellegzetes színei miatt nehezen téveszthető össze másik gombával. Ehetetlen, mivel húsa kesernyés és nedves fa ízű. Júliustól novemberig fejleszti termőtesteit luc- és kéttűs fenyők (erdei- és feketefenyő) tuskóin. Gyakori faj. 

Megjegyzés: A fotók eredetijét megnézheted a gombák nevére rákattintva. Az első képet innen vettem.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Csalóka őzlábgomba

A mérgező őzlábgombaChlorophyllum molybdites melegkedvelő faj, a mi éghajlatunk egyelőre túlságosan hideg neki, azonban már megjelent a Földközi-tenger térségében. Előfordulhat, hogy a klímaváltozás miatt végül bejut a Kárpát-medencébe. Ez kevésbé lenne örvendetes, mert fiatalon megkülönböztethetetlen a piruló őzlábgombátólChlorophyllum rhacodes.Sajnos tényleg mérgező, erős hányást és intenzív hasmenést okoz. A méreganyagai nincsenek azonosítva, feltehetően egyes fehérjéi okozzák a mérgezést. Felismerését egyetlen különleges tulajdonsága segíti, a spórapora zöld(!) színű. Emiatt lesznek az érett termőtestek fehér lemezei zöldes színűek A rokonaihoz hasonlóan korhadékbontó, emiatt városi parkoktól, erdőszéleken át, az erdők belsejéig számos élőhelyen megtalálható. Esős, meleg őszökön hatalmas boszorkánykörökben fejleszti termőtesteit. Észak-Amerikában sokszor megtéveszti a hobbi gombászokat, akiket a csillapíthatatlan gyomorrontás döbbent rá a tévedésükre. Szerencsére hazánkban még…

Halálos hetes

Az emberek többsége kerüli a gombákat, mert keveset tudnak róluk. Az ismeretlentől tartózkodunk, félünk. Pedig a gombák a földi élővilág fontos részei. Ezt rég felismerték a hobbi kutatók, profi tudósok és nekik köszönhetően bőséges ismeretanyag halmozódott fel a természet különceiről. Az ismeretgyűjtés a jelenben is zajlik, a tudásunk folyamatosan gyarapodik. Rajtunk múlik, hogy leszámolunk a félelemmel, és megismerkedünk a gombákkal. A gyilkos galóca nem egy mumus, ami szánt szándékkal megeteti magát a gyanútlan emberekkel. A többi mérgező gomba sem magától kerül a tányérunkba, hanem az ismeretek, a gyakorlat hiánya miatt.
A számunkra ártalmas gombák az élőhelyükön hasznos korhadékbontók vagy a fák partnerei. A mérgező vegyületeik ellenére teljesen ártalmatlanok. Ha felismered, nem eszed meg. Ennyi az egész. Ez a titka a gombamérgezés elkerülésének. Nem kell rémmeséket kitalálni róluk, és hamis információkkal riogatni egymást. A gombákkal semmi baj sincs, mi fújjuk fel…

Családok és nemzetségek: tinórufélék

A májustól októberig tartó fő gombaszezon legkeresettebb gombája a tinóru nemzetségbe tartozik, azonban a gombász az ízletes vargánya mellett a rokonait is örömmel látja a kosarában és az asztalán.
A tinórufélék Boletaceae hagyományos, kalap+tönk felépítésű termőtesteket fejlesztenek. A termőtestek változatos méretűek, 5-30 centis kalapátmérő közt minden méret előfordulhat. Egyes nagyra nőtt vargányák akár egy kilósak is lehetnek.
A tinóruk könnyen felismerhető gombák. Elég csak a kalapjuk alá nézni, és jellegzetes, csövecskékből álló, könnyen lehúzható termőrétegükről azonnal tudjuk, hogy tinórut találtunk. (A taplók szintén csövecskés termőrétegűek, de náluk a hús és a csövecskék összenőttek, szétválaszthatatlanok.) A tinóruk együtt élnek a fákkal. Gyakran a társfa azonosítása segít a tinóru meghatározásában. A családon belül a legfontosabb nemzetség a vargányáké. A Boletusokat nevezik még valódi tinóruknak is. Megjelenésüket és némely faj kiemelkedő ízét tekintve megérdemlik a …