Ugrás a fő tartalomra

Wanted: galambgombák

Kutattam a nemzetség magyar nevének eredetét, de nem találtam meg a forrását. Közben önfejűen kitaláltam egy magyarázatot, miszerint a galambgombák közt nincs halálosan mérgező faj (idővel kiderült, hogy egyetlen egy van, lásd ITT), a legmérgesebbek is "csak" hasmenést okoznak. Az ártalmatlanságuk miatt kaphatták a galamb nevet, hiszen közismert szófordulat, hogy szelíd, mint a galamb. Arra is gondoltam, hogy az egyik leggyakoribb faj, a kékhátú galambgomba színe hasonlít a galambéhoz. Talán ezért galambgombák.
Érdemes megismerkedni a galambicákkal, mert szépek és jók. A nemzetségbe tartozó összes faj a fákkal él együtt, vagyis gyökérkapcsoltak. Melegkedvelők, nyártól őszig teremnek. A spóraporuk fehér, krém-, okkerszínű vagy sárga. Érdekes tulajdonságuk, hogy a termőtestük merev, pattanva törik. Ennek oka, hogy
a termőtestet alkotó hifafonalak közt kerek keresztmetszetű csövek, szferociszták vannak. A kalapjuk változatos színű. A színűk idővel kifakulhat, mert színanyagaikat kimossa az eső. A lemezeik tönkhöz nőttek, általában törékenyek. Az egyetlen nemzetség, amit kóstolgatva gyűjthetünk, ha már jól ismerjük a gombákat. Az enyhe ízűek ehetők, az égetően csípősek élvezhetetlenek. A furcsa szagúakat is jobb békén hagyni, mert legtöbbször azok is csípősek. A galambgombáknak nincs tejnedve. Magyarországon kb. száz fajuk él. Ezek közül a három legjobbat és négy jót mutatok be, amik tömegesen teremnek erdeinkben.


A kékhátú galambgomba Russula cyanoxantha kalapszíne nagyon változatos, mert lehet ibolyászöld, ibolyáskék, olívzöld, rózsáslila. A nevével ellentétben ritkán kék. Egyedi tulajdonsága, hogy a lemezei rugalmasak, hajlékonyak. A kalapbőr alatt a húsa lilásbíbor színű. Néha a fehér tönkön is lehetnek halványlila foltok. Az íze kellemes, dióra emlékeztető. 
A dióízű galambgomba Russula heterophylla jó, finom gomba, de túlságosan hasonlít a gyilkos galócára Amanita phalloides. Fontos tudni, hogy a dióízű termőteste galambgombásan szétmorzsolható. Sosincs gallérja, bocskora! Szagtalan húsának kellemes dióíze van. Törékeny lemezei tönkhöz nőttek.

A varashátú galambgomba Russula virescens nevét a rücskös-varas, repedezett kalapbőréről kapta, ami kékes-zöldes, zöldes-fehéres színű. Egyéb tulajdonságaiban hasonlít a dióízű galambgombához, azonban a kalapbőre jól azonosítja. Júliustól októberig terem lomb- és fenyőerdőkben. Érdemes gyűjteni, mert szintén dióra emlékeztető ízű.
A ráncos galambgomba Russula vesca közeli rokona a dióízűnek, azonban a kalapszíne rózsás-hússzínes-barnás, foltosan fehéres, krémszínű is lehet. Kalapbőre finoman ráncos. Lemezei krémszínűek. Lombos erdőkben, főleg cseres- és gyertyános-tölgyesekben gyakori. Júniustól már növeszti a termőtesteit. 
Az ízletes galambgomba Russula alutacea kalapszíne bíborvörös, barnásvörös, barnásibolya, zöld vagy olív foltokkal. A lemezei sárgásak, szintén tönkhöz nőttek és morzsolódnak. A tönk fehér, hosszanti ráncoltsággal, vöröses futtatással az alsó részén. Az egyik legjobb ízű galambgomba. Lombos fákkal él gyökérkapcsoltan. Nyáron és ősszel terem.
A barnulóhúsú galambgomba Russula xerampelina kalapszíne változatos, alapvetően sötét borvörös, kárminvörös, de bükkök, nyírek, tölgyek alatt barna- borvörös- sárgás- zöldesen tarka kalapú példányokat is gyűjthetünk. Tönkje fehér vagy rózsásan futtatott. A halszagáról és a barnuló húsáról könnyedén felismerhető. A halszaga főzéskor elillan.
A szürkészöld galambgombát Russula grisea már nehezebb felismerni, könnyedén összetéveszthető a zöldes rokonaival. Szerencsére az enyhe ízű galambgombák mind ehetők, így a szürkészöld is. Az idősebb példányok lemezei csípősek lehetnek. Elsősorban a bükkösökben terem júliustól októberig.

 

Kiegészítés: A hánytató galambgomba Russula emetica és rokon fajainak piros kalapja, fehér lemezei és fehér tönkje van. Az ilyen galambgombák csípősek, és gyomorrontást okoznak.

Megjegyzés: A képek eredeti helyét megtekintheted a gombák nevére kattintva. Az első illusztrációt innen vettem.

Megjegyzések

  1. ..."Közben önfejűen kitaláltam egy magyarázatot, miszerint a galambgombák közt nincs halálosan mérgező faj (idővel kiderült, hogy egyetlen egy van, lásd ITT), a legmérgesebbek is "csak" hasmenést okoznak."...
    megkostalnal barmilyen galambgombat meg kinn az erdoben nyersen? A kovetkezok a R. subnigricans mellet ha jol tudom mind mergezoknek vannak feltuntetve: R. atropurpurea, R. emetica, R. rubra, R. silvestris

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én az őrségi erdőkben nőttem fel, hát bizony a dióízű tényleg finom még nyersen is! ;)

      Törlés
  2. Kóstoltam galambgombát nyersen. :-)
    Nem azt írtam, hogy nincsenek mérgező fajok, hiszen a kiegészítésben megemlítem a hánytató galambgombát és annak rokonait, hanem azt, hogy eddig egyetlen halálosan mérgező fajról van tudomásom. A gyomorrontásos mérgezés és a halállal végződő gombamérgezés közt jelentős különbség van.

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Csalóka őzlábgomba

A mérgező őzlábgombaChlorophyllum molybdites melegkedvelő faj, a mi éghajlatunk egyelőre túlságosan hideg neki, azonban már megjelent a Földközi-tenger térségében. Előfordulhat, hogy a klímaváltozás miatt végül bejut a Kárpát-medencébe. Ez kevésbé lenne örvendetes, mert fiatalon megkülönböztethetetlen a piruló őzlábgombátólChlorophyllum rhacodes.Sajnos tényleg mérgező, erős hányást és intenzív hasmenést okoz. A méreganyagai nincsenek azonosítva, feltehetően egyes fehérjéi okozzák a mérgezést. Felismerését egyetlen különleges tulajdonsága segíti, a spórapora zöld(!) színű. Emiatt lesznek az érett termőtestek fehér lemezei zöldes színűek A rokonaihoz hasonlóan korhadékbontó, emiatt városi parkoktól, erdőszéleken át, az erdők belsejéig számos élőhelyen megtalálható. Esős, meleg őszökön hatalmas boszorkánykörökben fejleszti termőtesteit. Észak-Amerikában sokszor megtéveszti a hobbi gombászokat, akiket a csillapíthatatlan gyomorrontás döbbent rá a tévedésükre. Szerencsére hazánkban még…

Halálos hetes

Az emberek többsége kerüli a gombákat, mert keveset tudnak róluk. Az ismeretlentől tartózkodunk, félünk. Pedig a gombák a földi élővilág fontos részei. Ezt rég felismerték a hobbi kutatók, profi tudósok és nekik köszönhetően bőséges ismeretanyag halmozódott fel a természet különceiről. Az ismeretgyűjtés a jelenben is zajlik, a tudásunk folyamatosan gyarapodik. Rajtunk múlik, hogy leszámolunk a félelemmel, és megismerkedünk a gombákkal. A gyilkos galóca nem egy mumus, ami szánt szándékkal megeteti magát a gyanútlan emberekkel. A többi mérgező gomba sem magától kerül a tányérunkba, hanem az ismeretek, a gyakorlat hiánya miatt.
A számunkra ártalmas gombák az élőhelyükön hasznos korhadékbontók vagy a fák partnerei. A mérgező vegyületeik ellenére teljesen ártalmatlanok. Ha felismered, nem eszed meg. Ennyi az egész. Ez a titka a gombamérgezés elkerülésének. Nem kell rémmeséket kitalálni róluk, és hamis információkkal riogatni egymást. A gombákkal semmi baj sincs, mi fújjuk fel…

Családok és nemzetségek: tinórufélék

A májustól októberig tartó fő gombaszezon legkeresettebb gombája a tinóru nemzetségbe tartozik, azonban a gombász az ízletes vargánya mellett a rokonait is örömmel látja a kosarában és az asztalán.
A tinórufélék Boletaceae hagyományos, kalap+tönk felépítésű termőtesteket fejlesztenek. A termőtestek változatos méretűek, 5-30 centis kalapátmérő közt minden méret előfordulhat. Egyes nagyra nőtt vargányák akár egy kilósak is lehetnek.
A tinóruk könnyen felismerhető gombák. Elég csak a kalapjuk alá nézni, és jellegzetes, csövecskékből álló, könnyen lehúzható termőrétegükről azonnal tudjuk, hogy tinórut találtunk. (A taplók szintén csövecskés termőrétegűek, de náluk a hús és a csövecskék összenőttek, szétválaszthatatlanok.) A tinóruk együtt élnek a fákkal. Gyakran a társfa azonosítása segít a tinóru meghatározásában. A családon belül a legfontosabb nemzetség a vargányáké. A Boletusokat nevezik még valódi tinóruknak is. Megjelenésüket és némely faj kiemelkedő ízét tekintve megérdemlik a …