Bükkfa és gombái

A bükkfa Fagus sylvatica hazánk őshonos fafajai közé tartozik. Nagy termetű fa, elérheti a 40 méteres magasságot is. Kérge szürke és sima. Levelei tojásdadok, fényesek, kihegyezettek, hullámos szegélyűek. Sárga porzós és zöld termős virágai a lombfakadással egy időben nyílnak. Fényes sötétbarna háromszögletű makkját négy részre hasadó, tüskés kupacs fedi.
Fontos erdőalkotó fa hazánkban. Hegyvidékeink északi hegyoldalain 250 méter felett egyeduralkodóvá válik, de leereszkedik hűvös völgyekbe is. A szeles, száraz hegytetőket nem kedveli. Ilyen helyeken más fafajoknak adja át az élőhelyet. Kedvező területeken jellegzetes hangulatú erdőt alakít ki. A bükkösök egyszintű erdők, cserjeszintjük nincs, a kevés fény miatt a gyepszintjük szegényes, de jellemző a tavaszi virágpompa lombfakadás előtt. A bükkfa egyik tulajdonsága, hogy a leveleivel igyekszik a lehető legtöbb napfényt felfogni. Emiatt félhomályosak a bükkerdők. Azonban lombfakadás előtt egészen más arcát mutatja a bükkerdő, a napfényben hagymás, gumós, gyöktörzses lágyszárú növényfajok virágoznak. Rendszerint egy-egy lágyszárú növény lesz egyeduralkodó, így van pl. medvehagymás-bükkös. De vannak olyan bükkerdők is, aminek talaját kizárólag a vastag avartakaró fedi, nincs aljnövényzet. Természet közeli, műveletlen bükkösökben a kidőlt fák helyén, ahová pár évig besüt a napfény, buja növényzetű kicsiny tisztások alakulnak ki. Savanyú talajú bükkösökben páfrány fajok is megtalálhatók. Ha az ember belép egy természet közeli bükkerdőbe, lenyűgöző élményben van része. Gyerekkoromban több osztálykirándulás célja volt a Bükk-hegység. Az egyiken természetvédelmi szakember vezetésével az „őserdőbe” is beléphettünk. Életem végéig őrzöm az emléket, ahogy leesett állal forgok a hatalmas fák között. Az egyik kidőlt fát lemértük, 27 méter hosszú volt. A bükki őserdő különleges hely, mert emberkéz és gép évtizedek óta nem érintette. A természetes erdők felrázzák az embert. Fenségesek. A sok pozitív emlék az egyik ihletforrása a fákról és gombáikról szóló sorozatnak. A téma hatalmas, mert a növény- és gombavilág szorosan kötődik egymáshoz. A fák élő és holt állapotukban is gombafajok százainak nyújtanak élőhelyet. A mikorrhiza kapcsolat különösen fontos a fiatal fák életében, mert segítő gombapartnereik nélkül gyengén fejlődnek, szenvednek, el is pusztulhatnak. Nemcsak „jó” gombák vannak, hanem „rosszak” is, amik agresszív farontóként megtámadják az élő fát. Egy idősebb bükkerdőben a vastag avartakarón és kidőlt fákon a lebontó gombákkal lehet találkozni.
A talajon élő gombák változó mértékben érzékenyek a talaj kémhatására. Vannak közömbösek, de olyanok is, amik kizárólag a meszes vagy a savanyú talajt kedvelik. A bükk erdő talaja az általa kedvelt klíma, hatalmas avarmennyisége, a fák élettevékenysége miatt inkább savanyú, de meszes alapkőzet esetén semleges vagy gyengén lúgos is lehet. Ezért aztán rendkívül változatos a gombaflórája. Gyakorlatilag bemásolhatnék egy online gombahatározót a cikkbe, ami elég meredek húzás lenne. Inkább kiválasztottam a bőséges kínálatból tízet.

 
A vörösbarna vargánya Boletus pinophilus inkább a kéttűs fenyőkből álló erdőket kedveli (ritkán társul lucfenyővel is), de hazánkban a savanyú talajú bükkösökben él és terem. Hasonlít az ízletesre B. edulis, de a kalapján mindig van vöröses árnyalat és a tönkje barnás árnyalatú. Fehér húsa jó illatú és finom ízű. A rokonainál ritkább, kímélendő.
A sárga rókagomba Cantharellus cibarius szintén kedveli a savanyú talajú bükköseinket. Érdekes és jellemző tulajdonsága, hogy előszeretettel terem mohapárnákban. Nincsenek lemezei, termőrétege ráncos-eres. Kellemes illata van, ami paprikára és sárgabarackra egyaránt hasonlít. Sajnos egyre ritkább. Egyszerűen nem kap elég esőt.
A sötét trombitagomba Craterellus cornucopioides jóval gyakoribb az előző két fajnál. Kedvező időjárás esetén nagy tömegben gyűjthető, jellegzetes formájú, egyedi megjelenésű gomba. Senkit se riasszon vissza a feketés színe, szárítva kiváló fűszergomba. Frissen nem annyira jó. Esetleg összetéveszthető a szürke rókagombával Cantharellus cinereus.
Az elefántcsont csigagomba Hygrophorus eburneus hasonlít a fehéres pereszkékre (Tricholoma fajok), de ritkán álló, vastag, kissé lefutó lemezei, felül finoman szemcsés tönkje, és nedves időben ragadós, nyálkás kalapja segít a felismerésében. Júniustól novemberig terem lomberdőkben, kedveli a bükkösöket. Ehető, de nyálkássága zavaró lehet.
A közönséges petrezselyemgomba Hericium coralloides könnyedén felismerhető ágas-bogasan elágazó termőtestéről. "Ágain" hosszú, törékeny tüskék vannak, amiken a termőrétege van. Elsősorban a bükk korhadékbontója, ritkán tölgy- szil- nyár- nyírrönkökön is terem. A fiatal példányai ehetők, de nem túl gyakori. Kíméletet érdemel.
A gyűrűs fülőke Oudemansiella mucida nem csigagomba, de ugyanolyan nyálkás. Fehér kalapját vastagon fedi a nyálka. Csoportosan terem elhalt bükkfákon. Könnyedén felismerhető. Bár kellemes illatú, de erős nyálkássága miatt ehetetlen. Akár nagy tömegben is megjelenhet, de csak fotós élménynek szép a sok tucatnyi hófehér gombácska.
A bükkfa-tapló Fomes fomentarius a bükkfák kellemetlen rontó-bontója. Megtámadja a legyengült, sérült fákat és már álltukban bontani kezdi azokat. Más lombos fákon is megjelenhet. Évelő termőtestei fiatalon barnák, idősen szürkék. Pórusos termőrétege évente egymásra rétegződik. Különféle használati tárgyak készíthetők belőle.
A cifra korallgomba Ramaria formosa egy nagyon szép, különleges formájú, de nem ehető gomba. Gyengén mérgező, gyomorrontást okoz.
A fiatal termőtestek élénkebb színűek, az ágvégek citromsárgák, az ágak rózsaszínűek sárgás árnyalattal, a termőtest töve fehér. Ezeket könnyebb felismerni mint az idősebb, kifakult példányokat. Hálás fotótéma.

A zöldes tejelőgomba Lactarius blennius a bükkfa egyik társa a galambgombafélék Russulacea családjából. A tejelőgombák közt ritka szín figyelhető meg rajta, a zöld. Kalapja szürkészöldes, olajzöldes, körkörösen elhelyezkedő barnás foltokkal. Fehér tejnedve szürkül. Eleinte nem tűnik csípősnek, de később az lesz. Ezért nem ehető.
A bükkös papsapkagomba Gyromitra parma a többiekkel ellentétben, amik bazídiumos gombák, tömlősgomba. Tavasszal terem. Csészegombára hasonlít, de nem Peziza. Rövid, fehér tönkszerű része van a tárcsa vagy kissé csésze alakú termőtestének. Korhadó famaradványokon terem. Étkezési értéke nincs. Ritka faj, kímélendő.

Megjegyzés: A gombák fotóinak eredeti helyét megnyithatod a nevükre kattintva. Az első illusztrációt innen vettem.

1 megjegyzés:

  1. Pedig én ettem színes korallgombát, gyermekkoromban mindig szedtük a rókagombával együtt, sosem lett bajunk tőle!

    VálaszTörlés