Ugrás a fő tartalomra

Lucfenyő és gombái

A lucfenyő Picea abies őshonos fa Európában. A Kárpát-medencét övező hegyvidékeken összefüggő erdőket alkot 800 méter felett egészen 1800 méterig. Népszerű karácsonyfa, mert jó illatú. Egy hátránya van, hogy száraz levegőjű lakásban gyorsan ledobja tűleveleit. Szerintem mindenki ismeri és sokszor látta az élő növényt vagy használta a belőle készült faipari termékeket. Könnyű, világos, puha, de tartós faanyaga miatt számos ültetvénye van hazánkban a hegyvidéki részeken, de ezek rövid életűek. Esetleg őshonosnak tekinthető nálunk az Alpok legkeletibb nyúlványain speciális klímájú helyeken. Ezek nem számottevőek. Igazi lucfenyvesért a hegyekbe kell menni. Szülővárosomhoz legközelebb a Bihar-hegység van, és ott valóban erdőket alkot.
A lucfenyő és örökzöld rokonai jó tulajdonsága, hogy a nehezen lebomló tűleveleikből vastag avarréteg képződik, ami mindig savanyú talajt hoz létre még mészkövön is. Ezért a lucfenyvesek kedvelt élőhelyei a savanyú talajt kedvelő gombáknak. A lucfenyőnek a termetéhez mérten kicsi gyökérzete van. Ezért erősen rá van szorulva a gombák segítségére. 

A kidőlt példányain korhadékbontók jelennek meg.
Egy lucfenyves vagy lucfenyővel elegyes lombhullató erdő ideális gombászterep. A gazdag fajkínálatból tíz gombát mutatok be.
Fontos tudni, hogy társulhat lucfenyővel a gyilkos galóca Amanita phalloides, aminek elsődleges fapartnerei a tölgyek. A legmérgezőbb gombánkat mindenképpen ismerni kell.


Az ízletes vargánya Boletus edulis lombhullató és örökzöld fákkal egyaránt társul savanyú talajú erdőkben. Fehér csövecskéiről, amik éretten zöldes-sárgák, felül hálózatos, hasas tönkjéről, barnás, zsíros fényű kalapjáról, ami nedvesen tapadós, de nem ragadós, könnyen felismerhető. Fehér húsa nem változtatja színét. Kiváló csemegegomba.
A lucfenyvesi rizike Lactarius deterrimus kizárólag a lucfenyővel társul. Narancsvörös kalapja már fiatalon zöldesen foltosodik. Sárgarépaszínű tejnedve borvörös színűre változik kb. negyedóra alatt. Keserűbb ízű mint az ízletes rizike, de sütve élvezhető étel. Augusztustól novemberig terem fiatal lucfenyők alatt.
A lucos tobozfülőke Strobilurus esculentus tudományos nevében az esculentus finomat jelent. Valóban a fehér, vékony húsa jó illatú és ízű, de olyan kicsi gomba, hogy jóllakni belőle nehéz. Az apróság táplálékspecialista, kizárólag a lucfenyő lehullott tobozain tenyészik. Táplálékáról könnyű felismerni. Tavaszi gomba, ritkán ősszel is terem.
A fenyő-kénvirággomba Hypholoma capnoides főleg lucon, de kéttűs fenyők maradványain is termő ehető gomba. Kalapja okkersárgás, naracsosbarna. Lemezei sokáig dohányszürkék, nincs rajtuk zöldes árnyalat. Tönkje halványsárga, alja barnás. Sárgás-fehéres húsa a tönk aljában rozsdabarna. Gyenge illatú és ízű.
A barna nyálkásgomba Gomphidius glutinosus kalapja erősen nyálkás. Ezért a kalapbőrét le kell húzni főzés előtt. Könnyű felismerni vastag, ritkán álló szürkésfeketére színeződő lemezeiről, és a tönk tövének élénksárga színéről. A fiatal gombáknál a kalap szélét a tönkkel nyálkás burok köti össze, ami gallérként látható a kinyílt kalapú példányokon. 
A barnásvörös galambgomba Russula integra az enyhe ízű, nem csípős, ehető galambgombák közé tartozik. Fehér, merev húsa kellemes mogyoróízű. Változatos színű, olajbarnától a borvörösen át a csokoládébarnáig sokféle árnyalatú lehet. Társul az erdei fenyővel és a jegenyefenyővel is. Fenyőelegyes erdeinkben található júniustól novemberig.
A lucfenyő galambgomba Russula queletii az előzőnél kisebb termetű, törékenyebb és nem ehető gomba. Bár fehér húsa gyümölcsillatú, de csípős ízű. Kalapja és tönkje is színezett, vöröses-lilás. Lemezei krémszínűek. Hazánkban ritka. Hegyvidéki lucfenyvesekben gyakori júliustól októberig. 
A szegett tapló Fomitopsis pinicola tudományos nevében a pinicola fenyőtörzset jelent. Elsősorban a lucfenyő korhadékbontója, de ritkán terem égeren és nyíren is. Hasonlít a bükkfa-taplóra, de azon nincs sárga sáv, ami a szegett tapló "védjegye". Ez a fotón lévő példányokon is megfigyelhető. Évelő termőtestei fiatalon lakkozottnak tűnnek, fényesek.
A légyölő galóca Amanita muscaria egyik fapartnere a luc, társul más örökzöldekkel és lombhullató fákkal is. Azonban közönséges és tömeges a lucfenyvesekben. Egyes helyeken lépni sem lehet tőle. Bár feltűnő, mint a stop tábla, de nem ő a gyilkos galóca. Ettől még mérgező, fogyasztásra alkalmatlan.
A fenyves sisakgomba Galerina marginata egy pici, barna, jellegtelen gombácska, ami pont olyan veszélyes mint a gyilkos galóca, mert benne is amatoxin van. Elsősorban fenyőfélék maradványain terem, de ritkán lombhullató fákon is felbukkan. Felismerése gyakorlatot kíván. Sajnos könnyű összetéveszteni az ízletes tőkegombával Kuehneromyces mutabilis. 
A püspöksüveggomba Gyromitra infula nem bazídiumos, mint a többiek, hanem egy tömlősgomba. A többi Gyromitra fajjal ellentétben ősszel terem. Több csúcsú, egyenetlen felületű, ráncolt süvegjéről könnyű felismerni. Nem ehető. Hazánkban ritka, kíméletet érdemlő faj.


Kiegészítés: A Föld egyik legidősebb élőlénye egy sarjadzó lucfenyő Svédországban. Gyökérzete több mint 9000 éves.

Megjegyzés: Az ízletes vargánya fotója a sajátom. A többi kép eredeti helyét a gombák nevére kattintva nézheted meg. Az első illusztrációt innen vettem.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Csalóka őzlábgomba

A mérgező őzlábgombaChlorophyllum molybdites melegkedvelő faj, a mi éghajlatunk egyelőre túlságosan hideg neki, azonban már megjelent a Földközi-tenger térségében. Előfordulhat, hogy a klímaváltozás miatt végül bejut a Kárpát-medencébe. Ez kevésbé lenne örvendetes, mert fiatalon megkülönböztethetetlen a piruló őzlábgombátólChlorophyllum rhacodes.Sajnos tényleg mérgező, erős hányást és intenzív hasmenést okoz. A méreganyagai nincsenek azonosítva, feltehetően egyes fehérjéi okozzák a mérgezést. Felismerését egyetlen különleges tulajdonsága segíti, a spórapora zöld(!) színű. Emiatt lesznek az érett termőtestek fehér lemezei zöldes színűek A rokonaihoz hasonlóan korhadékbontó, emiatt városi parkoktól, erdőszéleken át, az erdők belsejéig számos élőhelyen megtalálható. Esős, meleg őszökön hatalmas boszorkánykörökben fejleszti termőtesteit. Észak-Amerikában sokszor megtéveszti a hobbi gombászokat, akiket a csillapíthatatlan gyomorrontás döbbent rá a tévedésükre. Szerencsére hazánkban még…

Halálos hetes

Az emberek többsége kerüli a gombákat, mert keveset tudnak róluk. Az ismeretlentől tartózkodunk, félünk. Pedig a gombák a földi élővilág fontos részei. Ezt rég felismerték a hobbi kutatók, profi tudósok és nekik köszönhetően bőséges ismeretanyag halmozódott fel a természet különceiről. Az ismeretgyűjtés a jelenben is zajlik, a tudásunk folyamatosan gyarapodik. Rajtunk múlik, hogy leszámolunk a félelemmel, és megismerkedünk a gombákkal. A gyilkos galóca nem egy mumus, ami szánt szándékkal megeteti magát a gyanútlan emberekkel. A többi mérgező gomba sem magától kerül a tányérunkba, hanem az ismeretek, a gyakorlat hiánya miatt.
A számunkra ártalmas gombák az élőhelyükön hasznos korhadékbontók vagy a fák partnerei. A mérgező vegyületeik ellenére teljesen ártalmatlanok. Ha felismered, nem eszed meg. Ennyi az egész. Ez a titka a gombamérgezés elkerülésének. Nem kell rémmeséket kitalálni róluk, és hamis információkkal riogatni egymást. A gombákkal semmi baj sincs, mi fújjuk fel…

Családok és nemzetségek: tinórufélék

A májustól októberig tartó fő gombaszezon legkeresettebb gombája a tinóru nemzetségbe tartozik, azonban a gombász az ízletes vargánya mellett a rokonait is örömmel látja a kosarában és az asztalán.
A tinórufélék Boletaceae hagyományos, kalap+tönk felépítésű termőtesteket fejlesztenek. A termőtestek változatos méretűek, 5-30 centis kalapátmérő közt minden méret előfordulhat. Egyes nagyra nőtt vargányák akár egy kilósak is lehetnek.
A tinóruk könnyen felismerhető gombák. Elég csak a kalapjuk alá nézni, és jellegzetes, csövecskékből álló, könnyen lehúzható termőrétegükről azonnal tudjuk, hogy tinórut találtunk. (A taplók szintén csövecskés termőrétegűek, de náluk a hús és a csövecskék összenőttek, szétválaszthatatlanok.) A tinóruk együtt élnek a fákkal. Gyakran a társfa azonosítása segít a tinóru meghatározásában. A családon belül a legfontosabb nemzetség a vargányáké. A Boletusokat nevezik még valódi tinóruknak is. Megjelenésüket és némely faj kiemelkedő ízét tekintve megérdemlik a …