Ugrás a fő tartalomra

Családok és nemzetségek: nyálkásgombák

A nyálkásgombák közép vagy nagy termetű gombák. A kalapjuk gyakran nyálkás, szárazabb időben tapadós, és ritkán teljesen száraz. A lemezeik feltűnően vastagok és távol állók, a tönkre lefutók. Spóraporuk feketésbarna színű. A szakirodalom ellentmondásos az életmódjukat tekintve, mert egyik szerint a fenyőfélékkel társulva gyökérkapcsoltak, a másik szerint a fenyőkkel társult tinórukon élősködnek. Egyébként feltűnő a rózsaszínű nyálkásgomba ragaszkodása a tehéntinóruhoz Suillus bovinus. Tavaly ősszel a gombásztalálkozón folyton a tinóru közelében találtam rá. Ez a ragaszkodás látható az első képen is.
Távoli rokonai a tinóruknak, egy rendbe tartoznak, ami a tinórugomba-alkatúak Boletales. Úgy tudom, hogy nincs köztük mérgező, de némely fajuk élőhely hiányában ritka hazánkban, így azokat feltétlenül kímélni kell. Nyálkásságuk ellenére érdemesek a figyelmünkre, mert változatosabbá teszik a késő őszi gombaszezont.


A vöröses nyálkásgomba Chroogomphus rutilus az erdei és feketefenyő gombapartnere. Júliustól decemberig fejleszti a termőtesteit. Bor- vagy rézvöröses húsa a tönk aljában krómsárga. Illata gyümölcsszerű, íze kissé fanyar. Megfőzve lilásvörös lesz. Jó, ehető gomba. Kevésbé nyálkás.
A szálaskalapú nyálkásgomba Chroogomphus helveticus hasonlít a vörösesre, de annál világosabb színű, inkább narancssárgás mint vöröses. A lucfenyő gombapartnereként luccal elegyes erdőkben, lucfenyvesekben terem. Alpok, Kárpátok fenyveseiben jól érzi magát. Hazánkban ritka.
A barna nyálkásgomba Gomphidius glutinosus júniustól októberig terem fenyőerdőkben. főleg luc alatt. Gyakori faj. Kalapját és tönkjét vastag nyálkaréteg fedi. Ezt húzok le róla főzés előtt. Fehéres húsa a tönk aljában krómsárga. A nyálkássága ellenére jó, ehető gomba. Jobb a fiatal termőtesteit gyűjteni, de azokat is elkülönítve a többi gombától.
A foltos nyálkásgomba Gomphidius maculatus egyedi tulajdonsága, hogy sérülésre termőteste vörösödik, majd feketésbarna lesz. Fehéres húsa a tönk aljában krómsárga. A vörösfenyő gombatársa. Nagyon savanyú talajon terem nyár végétől késő őszig. Hazánkban ritka gomba. Bár ehető, de ritkasága miatt jobb megkímélni és a helyén hagyni.
A rózsaszínű nyálkásgomba Gomphidius roseus hazánkban védett. Egy termőtestének eszmei értéke 5000Ft. Ritka termőhelyei és feltűnő szépsége miatt került védelem alá. Szeptembertől októberig terem erdeifenyők alatt. Szlovénia határhoz közeli erdeiben gyakori. Tavaly ősszel lépten-nyomon előkerült. Vagy egy tucatot láttam belőle.

Kiegészítés:
2008-ban hideg volt a kora ősz, így a nyári fajok hamar visszavonultak, és a késő őszi fajok fejlesztették a termőtesteiket. Leginkább a barna nyálkásgomba került a gombászkosarakba az Őrség fenyőtelepítéseiből.

Megjegyzés: A gombák fotóinak eredeti helyét megnyithatod a nevükre kattintva.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Csalóka őzlábgomba

A mérgező őzlábgombaChlorophyllum molybdites melegkedvelő faj, a mi éghajlatunk egyelőre túlságosan hideg neki, azonban már megjelent a Földközi-tenger térségében. Előfordulhat, hogy a klímaváltozás miatt végül bejut a Kárpát-medencébe. Ez kevésbé lenne örvendetes, mert fiatalon megkülönböztethetetlen a piruló őzlábgombátólChlorophyllum rhacodes.Sajnos tényleg mérgező, erős hányást és intenzív hasmenést okoz. A méreganyagai nincsenek azonosítva, feltehetően egyes fehérjéi okozzák a mérgezést. Felismerését egyetlen különleges tulajdonsága segíti, a spórapora zöld(!) színű. Emiatt lesznek az érett termőtestek fehér lemezei zöldes színűek A rokonaihoz hasonlóan korhadékbontó, emiatt városi parkoktól, erdőszéleken át, az erdők belsejéig számos élőhelyen megtalálható. Esős, meleg őszökön hatalmas boszorkánykörökben fejleszti termőtesteit. Észak-Amerikában sokszor megtéveszti a hobbi gombászokat, akiket a csillapíthatatlan gyomorrontás döbbent rá a tévedésükre. Szerencsére hazánkban még…

Halálos hetes

Az emberek többsége kerüli a gombákat, mert keveset tudnak róluk. Az ismeretlentől tartózkodunk, félünk. Pedig a gombák a földi élővilág fontos részei. Ezt rég felismerték a hobbi kutatók, profi tudósok és nekik köszönhetően bőséges ismeretanyag halmozódott fel a természet különceiről. Az ismeretgyűjtés a jelenben is zajlik, a tudásunk folyamatosan gyarapodik. Rajtunk múlik, hogy leszámolunk a félelemmel, és megismerkedünk a gombákkal. A gyilkos galóca nem egy mumus, ami szánt szándékkal megeteti magát a gyanútlan emberekkel. A többi mérgező gomba sem magától kerül a tányérunkba, hanem az ismeretek, a gyakorlat hiánya miatt.
A számunkra ártalmas gombák az élőhelyükön hasznos korhadékbontók vagy a fák partnerei. A mérgező vegyületeik ellenére teljesen ártalmatlanok. Ha felismered, nem eszed meg. Ennyi az egész. Ez a titka a gombamérgezés elkerülésének. Nem kell rémmeséket kitalálni róluk, és hamis információkkal riogatni egymást. A gombákkal semmi baj sincs, mi fújjuk fel…

Családok és nemzetségek: tinórufélék

A májustól októberig tartó fő gombaszezon legkeresettebb gombája a tinóru nemzetségbe tartozik, azonban a gombász az ízletes vargánya mellett a rokonait is örömmel látja a kosarában és az asztalán.
A tinórufélék Boletaceae hagyományos, kalap+tönk felépítésű termőtesteket fejlesztenek. A termőtestek változatos méretűek, 5-30 centis kalapátmérő közt minden méret előfordulhat. Egyes nagyra nőtt vargányák akár egy kilósak is lehetnek.
A tinóruk könnyen felismerhető gombák. Elég csak a kalapjuk alá nézni, és jellegzetes, csövecskékből álló, könnyen lehúzható termőrétegükről azonnal tudjuk, hogy tinórut találtunk. (A taplók szintén csövecskés termőrétegűek, de náluk a hús és a csövecskék összenőttek, szétválaszthatatlanok.) A tinóruk együtt élnek a fákkal. Gyakran a társfa azonosítása segít a tinóru meghatározásában. A családon belül a legfontosabb nemzetség a vargányáké. A Boletusokat nevezik még valódi tinóruknak is. Megjelenésüket és némely faj kiemelkedő ízét tekintve megérdemlik a …