Ugrás a fő tartalomra

Gombatúra a zöldhatár közelében

A késő tavaszt idéző időben kicsiny csapatunk Sarkadra ment gombászni. Kötegyán és Sarkad közt az egykori ártéren tértünk be egy tölgy-kőris-szil ligeterdő jellegű facsoportba. Olvadozva mászkáltam a fák között, áhítattal simogatta a tekintetem az őshonos fákat, és közben a dicső múltra gondoltam, amikor teljes pompájában virult a keményfás ligeterdő. Áhítatomba belerondított, hogy ott létünk alatt is emberek jöttek és favágásba kezdtek. Még az emlékét is eltöröljük az egykori zárótársulásnak?! Rossz belegondolni, hogy végleg elveszhet a legfajgazdagabb élőhely a szülőtájamból. Ez volt a legrosszabb része a túrának, aminek azért nem ennyire sötét volt a hangulata, inkább "elszállt". A többiek jót derültek a káromkodásokkal fűszerezett lelkesedésemen, amikor rájöttem, hogy mit látok keletre: a hósipkás Bihar-hegységet és majd teljes hosszában a Béli-hegységet. A hegyek látványa fellelkesített. Annyira közelinek tűntek. Kár, hogy az egyszerű kompaktom nem tudta visszaadni a nagyszerű látványt. 
A hegyektől felpörögve szédültem be a ligeterdő roncsba, ahol találkoztam a fekete kehelygombával Urnula craterium. Életemben először láttam élőben, holott régóta ismerem képről. A fekete különlegességek megcsodálása után a csapat az utolsó cseh kucsmagombák Verpa bohemica keresésére indult. Ide-oda sétálva a fák között, még én is találtam egy-két fotómodell kucsmagombát. A mai túrán nem gombásztam, inkább fotóztam és a tájban gyönyörködtem. A gombásztársak szorgalmasan keresték a gombákat és végül mindenki talált elég csehet. Egy kis töprengés után, hogy kettéválik a csapat vagy mindannyian megnézzük a májusi pereszkés Calocybe gambosa helyet, végül az utóbbi mellett döntöttünk. Meglepett, hogy egy kis facsoport is ígéretes gombászhely lehet a szántóföldek közepén. Egyik fele vadkörtés (vagy elvadult gyümölcsöskert?) a másik akácos. A vadkörtésben termett a májusi pereszke, ami a szárazság miatt kicsi maradt, a  
termőtestek fejlődése megakadt. Tudom, hogy fura a korai megjelenése, de az ősz és a tél is enyhe volt, nem fagyott át a talaj, plusz a márciusi meleg végleg meggyőzte a gombát, hogy ideje teremni. Igyekeztem fotóval megörökíteni az élőhely varázslatos hangulatát. Virágzó vadkörték és az égbolt, ez a látvány megkoronázta a túrát. A zsákmány szerény volt, de mindenkinek jutott gomba, és ami fontosabb, új kapcsolatok jöttek létre, a régiek erősödtek, valamint jól éreztük magunkat. A természet, a táj, a gombák, és mi gombászok, minden együtt volt. Kell ennél több? 

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Csalóka őzlábgomba

A mérgező őzlábgombaChlorophyllum molybdites melegkedvelő faj, a mi éghajlatunk egyelőre túlságosan hideg neki, azonban már megjelent a Földközi-tenger térségében. Előfordulhat, hogy a klímaváltozás miatt végül bejut a Kárpát-medencébe. Ez kevésbé lenne örvendetes, mert fiatalon megkülönböztethetetlen a piruló őzlábgombátólChlorophyllum rhacodes.Sajnos tényleg mérgező, erős hányást és intenzív hasmenést okoz. A méreganyagai nincsenek azonosítva, feltehetően egyes fehérjéi okozzák a mérgezést. Felismerését egyetlen különleges tulajdonsága segíti, a spórapora zöld(!) színű. Emiatt lesznek az érett termőtestek fehér lemezei zöldes színűek A rokonaihoz hasonlóan korhadékbontó, emiatt városi parkoktól, erdőszéleken át, az erdők belsejéig számos élőhelyen megtalálható. Esős, meleg őszökön hatalmas boszorkánykörökben fejleszti termőtesteit. Észak-Amerikában sokszor megtéveszti a hobbi gombászokat, akiket a csillapíthatatlan gyomorrontás döbbent rá a tévedésükre. Szerencsére hazánkban még…

Halálos hetes

Az emberek többsége kerüli a gombákat, mert keveset tudnak róluk. Az ismeretlentől tartózkodunk, félünk. Pedig a gombák a földi élővilág fontos részei. Ezt rég felismerték a hobbi kutatók, profi tudósok és nekik köszönhetően bőséges ismeretanyag halmozódott fel a természet különceiről. Az ismeretgyűjtés a jelenben is zajlik, a tudásunk folyamatosan gyarapodik. Rajtunk múlik, hogy leszámolunk a félelemmel, és megismerkedünk a gombákkal. A gyilkos galóca nem egy mumus, ami szánt szándékkal megeteti magát a gyanútlan emberekkel. A többi mérgező gomba sem magától kerül a tányérunkba, hanem az ismeretek, a gyakorlat hiánya miatt.
A számunkra ártalmas gombák az élőhelyükön hasznos korhadékbontók vagy a fák partnerei. A mérgező vegyületeik ellenére teljesen ártalmatlanok. Ha felismered, nem eszed meg. Ennyi az egész. Ez a titka a gombamérgezés elkerülésének. Nem kell rémmeséket kitalálni róluk, és hamis információkkal riogatni egymást. A gombákkal semmi baj sincs, mi fújjuk fel…

Családok és nemzetségek: tinórufélék

A májustól októberig tartó fő gombaszezon legkeresettebb gombája a tinóru nemzetségbe tartozik, azonban a gombász az ízletes vargánya mellett a rokonait is örömmel látja a kosarában és az asztalán.
A tinórufélék Boletaceae hagyományos, kalap+tönk felépítésű termőtesteket fejlesztenek. A termőtestek változatos méretűek, 5-30 centis kalapátmérő közt minden méret előfordulhat. Egyes nagyra nőtt vargányák akár egy kilósak is lehetnek.
A tinóruk könnyen felismerhető gombák. Elég csak a kalapjuk alá nézni, és jellegzetes, csövecskékből álló, könnyen lehúzható termőrétegükről azonnal tudjuk, hogy tinórut találtunk. (A taplók szintén csövecskés termőrétegűek, de náluk a hús és a csövecskék összenőttek, szétválaszthatatlanok.) A tinóruk együtt élnek a fákkal. Gyakran a társfa azonosítása segít a tinóru meghatározásában. A családon belül a legfontosabb nemzetség a vargányáké. A Boletusokat nevezik még valódi tinóruknak is. Megjelenésüket és némely faj kiemelkedő ízét tekintve megérdemlik a …