Ugrás a fő tartalomra

Fairy puke

A fenyérzuzmó Icmadophila ericetorum angol neve a fairy puke, amit tündér büfinek lehetne lefordítani. Ez egy kedves és találó elnevezés, hiszen a mentazöld és húsrózsás zuzmótelep valóban emlékeztet egy másnapos tündér gyomortartalmára. Azok a kis rózsás "bogyók" a zuzmó fő részét adó gomba termőtestei, kicsiny csészék, amik nagyon hasonlítanak a nagyobb termetű csészegombákra és nem véletlenül. A rendszertani besorolása is egyértelműen mutatja, hogy egy gombával van dolgunk, ami a túlélése érdekében társult egy-két algával: Icmadophilaceae család, Pertusariales rend, Ostropomycetidae alosztály , Lecanoromycetes osztály, Pezizomycotina altörzs, Ascomycota törzs, Fungi ország.
A zuzmók nem alkotnak külön törzset, egyértelműen a gombák közt a helyük, ugyanis a kék vagy zöld alga partnereik minden gond nélkül önállóan is megélnek a természetben, többségük közönséges és gyakori. Ellenben a zuzmót létrehozó gomba nem él meg a fotoszintézisre képes partnere nélkül. Egy kis lakótelepet sző a gombafonalaival az algák köré, amik a védelemért cserébe cukrokkal látják el a gombát. A két teljesen eltérő élőlény szoros együtt élése lehetővé teszi, hogy életre alkalmatlannak tűnő helyeken, például sziklák felszínén is megtelepedjenek. A törékeny zuzmók meglepően nagy dologra képesek, zuzmósavukkal mállasztják a sziklát és évszázadok alatt talajt készítenek belőle.
A legtöbb zuzmó érzékeny a környezetszennyezésre, de néhányuk jól megvan városainkban is. A fenyérzuzmó az előbbi csoportba tartozik, hegyvidéki erdők lakója. Tőzeges nyers humuszon, korhadt fán, leginkább öreg tuskókon él. A fotót Biharfüreden készítettem, 1100 méter magasságban. A fenyérzuzmó egy negyven centis foltban egy erősen korhadt lucfenyő tuskó oldalsó részét borította be. A világos mentazöld szín vonta magára a figyelmemet (a korhadó fának nincs ilyen színe) és közelebb hajolva pillantottam meg a piciny apotéciumokat, a húsrózsás mini csészéket. Egyből tudtam, hogy mit találtam és lefotóztam. Ugye milyen varázslatos az apró szépség? Kis test, ami nagy munkára képes. Imádom.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Csalóka őzlábgomba

A mérgező őzlábgombaChlorophyllum molybdites melegkedvelő faj, a mi éghajlatunk egyelőre túlságosan hideg neki, azonban már megjelent a Földközi-tenger térségében. Előfordulhat, hogy a klímaváltozás miatt végül bejut a Kárpát-medencébe. Ez kevésbé lenne örvendetes, mert fiatalon megkülönböztethetetlen a piruló őzlábgombátólChlorophyllum rhacodes.Sajnos tényleg mérgező, erős hányást és intenzív hasmenést okoz. A méreganyagai nincsenek azonosítva, feltehetően egyes fehérjéi okozzák a mérgezést. Felismerését egyetlen különleges tulajdonsága segíti, a spórapora zöld(!) színű. Emiatt lesznek az érett termőtestek fehér lemezei zöldes színűek A rokonaihoz hasonlóan korhadékbontó, emiatt városi parkoktól, erdőszéleken át, az erdők belsejéig számos élőhelyen megtalálható. Esős, meleg őszökön hatalmas boszorkánykörökben fejleszti termőtesteit. Észak-Amerikában sokszor megtéveszti a hobbi gombászokat, akiket a csillapíthatatlan gyomorrontás döbbent rá a tévedésükre. Szerencsére hazánkban még…

Halálos hetes

Az emberek többsége kerüli a gombákat, mert keveset tudnak róluk. Az ismeretlentől tartózkodunk, félünk. Pedig a gombák a földi élővilág fontos részei. Ezt rég felismerték a hobbi kutatók, profi tudósok és nekik köszönhetően bőséges ismeretanyag halmozódott fel a természet különceiről. Az ismeretgyűjtés a jelenben is zajlik, a tudásunk folyamatosan gyarapodik. Rajtunk múlik, hogy leszámolunk a félelemmel, és megismerkedünk a gombákkal. A gyilkos galóca nem egy mumus, ami szánt szándékkal megeteti magát a gyanútlan emberekkel. A többi mérgező gomba sem magától kerül a tányérunkba, hanem az ismeretek, a gyakorlat hiánya miatt.
A számunkra ártalmas gombák az élőhelyükön hasznos korhadékbontók vagy a fák partnerei. A mérgező vegyületeik ellenére teljesen ártalmatlanok. Ha felismered, nem eszed meg. Ennyi az egész. Ez a titka a gombamérgezés elkerülésének. Nem kell rémmeséket kitalálni róluk, és hamis információkkal riogatni egymást. A gombákkal semmi baj sincs, mi fújjuk fel…

Családok és nemzetségek: tinórufélék

A májustól októberig tartó fő gombaszezon legkeresettebb gombája a tinóru nemzetségbe tartozik, azonban a gombász az ízletes vargánya mellett a rokonait is örömmel látja a kosarában és az asztalán.
A tinórufélék Boletaceae hagyományos, kalap+tönk felépítésű termőtesteket fejlesztenek. A termőtestek változatos méretűek, 5-30 centis kalapátmérő közt minden méret előfordulhat. Egyes nagyra nőtt vargányák akár egy kilósak is lehetnek.
A tinóruk könnyen felismerhető gombák. Elég csak a kalapjuk alá nézni, és jellegzetes, csövecskékből álló, könnyen lehúzható termőrétegükről azonnal tudjuk, hogy tinórut találtunk. (A taplók szintén csövecskés termőrétegűek, de náluk a hús és a csövecskék összenőttek, szétválaszthatatlanok.) A tinóruk együtt élnek a fákkal. Gyakran a társfa azonosítása segít a tinóru meghatározásában. A családon belül a legfontosabb nemzetség a vargányáké. A Boletusokat nevezik még valódi tinóruknak is. Megjelenésüket és némely faj kiemelkedő ízét tekintve megérdemlik a …