Ugrás a fő tartalomra

Könyvajánló

Peter Wohlleben A fák titkos élete című műve egy könyv terjedelmű szerelmes levél a fákhoz. Mindenkinek jó szívvel ajánlom, aki szerint a fa nemcsak nyersanyag, hanem érző lény, ahogy a szerző és én magam is gondolom. A fák lenyűgözőek, a növényvilág császárai. Ma élő gigászok. A legnagyobb élőlény a Földön a Sherman tábornok fája. Sajnos az állati jogok betartásával is vannak gondok, így hogyan lehetne remélni, hogy egyszer gondolunk a növények jogaira? Pedig a fák és a lágyszárú növények, valamint egysejtűek, képesek a csodára, hogy szerves anyagokat állítsanak elő. Tulajdonképpen a Földön elég volna két nagy élőlénycsoport, a növények és a gombák. Az állatok pusztán potyautasok, haszonélvezői a növényi produktivitásnak. Ki az értékesebb, a termelő vagy a fogyasztó? A gomba mint lebontó hasznos a növény számára, mert az elhalt fák építőanyagait ismét elérhetővé teszi az újulatnak.
A fogyasztó, haszonélvező alázattal közeledjen az élővilág óriásaihoz. A fák remekül ellenének az ember nélkül, de mi senkik lennénk nélkülük. Ez az igazság. 

A könyv számos témát érint, bemutatja, hogy a fák éreznek, kommunikálnak, emlékeznek, és gondoskodnak az utódjaikról. Az erdő egy aktív közösség, amit fás szárú növények alkotnak. A gyökérkapcsolt gombák pedig közvetítenek a fák között. 
 
"Nézzünk inkább békésebb fa-gomba párosok után. Egy-egy fa megfelelő gombafajának fonalzata révén - ilyen például a tölgy számára a vörösbarna tejelőgomba - a fa megsokszorozhatja hatékony gyökérfelszínét, azaz számottevően több vizet és tápanyagot képes magába szívni. Azokban a növényekben, amelyek gombapartnerekkel működnek együtt, kétszer annyi létfontosságú nitrogén és foszfor található, mint azokban a példányokban, amelyek csak saját gyökereikkel szívják fel a tápanyagot a talajból. Hogy létrejöjjön a partneri kapcsolat a több mint ezer faj valamelyikével, a fának nagyon nyitottnak kell lennie. Mégpedig a szó legszorosabb értelmében, ugyanis a gombafonalak belenőnek a zsenge finomgyökerekbe. Nem tudjuk, hogy ez fájdalmas-e, de mivel a folyamat kívánatos, feltételezem, hogy a fákban inkább kellemes érzéseket vált ki. Bárhogy álljon is a dolog, innen fogva a két partner együttműködik. A gomba nemcsak a gyökérzeten hatol át és fogja körbe, de fonalzatával az erdő környező talaját is pásztázza. Ennek során átlépi a gyökerek megszokott terjeszkedési területét, és átnő más fákhoz is. Itt kapcsolatba lép más gombapartnerekkel és azok gyökereivel. Igazi hálózat jön így létre, amelyen keresztül most már gondtalanul folyhat a tápanyag- (lásd a "Szociális hivatal" című fejezetet), sőt az információcsere is, például egy közelgő rovartámadásról." 


Ha elolvasod, utána egész másként fogsz tekinteni az erdőre. 

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Csalóka őzlábgomba

A mérgező őzlábgombaChlorophyllum molybdites melegkedvelő faj, a mi éghajlatunk egyelőre túlságosan hideg neki, azonban már megjelent a Földközi-tenger térségében. Előfordulhat, hogy a klímaváltozás miatt végül bejut a Kárpát-medencébe. Ez kevésbé lenne örvendetes, mert fiatalon megkülönböztethetetlen a piruló őzlábgombátólChlorophyllum rhacodes.Sajnos tényleg mérgező, erős hányást és intenzív hasmenést okoz. A méreganyagai nincsenek azonosítva, feltehetően egyes fehérjéi okozzák a mérgezést. Felismerését egyetlen különleges tulajdonsága segíti, a spórapora zöld(!) színű. Emiatt lesznek az érett termőtestek fehér lemezei zöldes színűek A rokonaihoz hasonlóan korhadékbontó, emiatt városi parkoktól, erdőszéleken át, az erdők belsejéig számos élőhelyen megtalálható. Esős, meleg őszökön hatalmas boszorkánykörökben fejleszti termőtesteit. Észak-Amerikában sokszor megtéveszti a hobbi gombászokat, akiket a csillapíthatatlan gyomorrontás döbbent rá a tévedésükre. Szerencsére hazánkban még…

Halálos hetes

Az emberek többsége kerüli a gombákat, mert keveset tudnak róluk. Az ismeretlentől tartózkodunk, félünk. Pedig a gombák a földi élővilág fontos részei. Ezt rég felismerték a hobbi kutatók, profi tudósok és nekik köszönhetően bőséges ismeretanyag halmozódott fel a természet különceiről. Az ismeretgyűjtés a jelenben is zajlik, a tudásunk folyamatosan gyarapodik. Rajtunk múlik, hogy leszámolunk a félelemmel, és megismerkedünk a gombákkal. A gyilkos galóca nem egy mumus, ami szánt szándékkal megeteti magát a gyanútlan emberekkel. A többi mérgező gomba sem magától kerül a tányérunkba, hanem az ismeretek, a gyakorlat hiánya miatt.
A számunkra ártalmas gombák az élőhelyükön hasznos korhadékbontók vagy a fák partnerei. A mérgező vegyületeik ellenére teljesen ártalmatlanok. Ha felismered, nem eszed meg. Ennyi az egész. Ez a titka a gombamérgezés elkerülésének. Nem kell rémmeséket kitalálni róluk, és hamis információkkal riogatni egymást. A gombákkal semmi baj sincs, mi fújjuk fel…

Családok és nemzetségek: tinórufélék

A májustól októberig tartó fő gombaszezon legkeresettebb gombája a tinóru nemzetségbe tartozik, azonban a gombász az ízletes vargánya mellett a rokonait is örömmel látja a kosarában és az asztalán.
A tinórufélék Boletaceae hagyományos, kalap+tönk felépítésű termőtesteket fejlesztenek. A termőtestek változatos méretűek, 5-30 centis kalapátmérő közt minden méret előfordulhat. Egyes nagyra nőtt vargányák akár egy kilósak is lehetnek.
A tinóruk könnyen felismerhető gombák. Elég csak a kalapjuk alá nézni, és jellegzetes, csövecskékből álló, könnyen lehúzható termőrétegükről azonnal tudjuk, hogy tinórut találtunk. (A taplók szintén csövecskés termőrétegűek, de náluk a hús és a csövecskék összenőttek, szétválaszthatatlanok.) A tinóruk együtt élnek a fákkal. Gyakran a társfa azonosítása segít a tinóru meghatározásában. A családon belül a legfontosabb nemzetség a vargányáké. A Boletusokat nevezik még valódi tinóruknak is. Megjelenésüket és némely faj kiemelkedő ízét tekintve megérdemlik a …