Ugrás a fő tartalomra

Jó példa

Dr. Mary Wharton amerikai botanikus annyira szerette kedvenc erdejét, hogy apránként megvásárolta és létrehozta a Floracliff Nature Sanctuary nevű természetvédelmi területet. A park honlapjáról mentettem le az alapító egyik fényképét. Álma volt, hogy megőrizze az utókornak a terület őshonos természeti értékeit, egy menedéke legyen az ott élő növényeknek, állatoknak és gombáknak. Mary 1991-ben elhunyt, de az általa létrehozott alapítvány a mai napig gondozza és felügyeli a területet, ismeretterjesztő programokat szervez, és tervezi a terület bővítését. Van Instagram és Facebook oldala is.
Amit Mary csinált, nem egyedülálló Amerikában. A természet oltalma sokakban feléledt, és magánvagyonukból áldoztak a védelmére. Erről még könyv is elérhető: Wildlands Philanthropy, amiben szintén szerepel Floracliff története.
Most turkálok a memóriámban, de egy eset sem jut eszembe, amikor kies hazánkban magánember a tisztességes munkával gyarapított vagyonából áldozott volna Magyarország természeti értékeinek védelmére. Ennek oka, hogy sosem alakult ki normális középosztály, és a polgárosodás folyamata sosem ment végbe. Itt mindig is a kaparj kurta, menekítsem az ebül szerzett vagyonkámat, és mindenki csóró hülye, aki nem nyugati autóval furikázik és nem nyaral évente két hetet tengernél szemlélet uralkodott. Itt remélni, hogy feltámad bárkiben is a természet megőrzősének vágya?!? Irracionális. A természetvédelem az állam feladata, amely állam a furcsa mentalitású emberek tömegéből áll. Itt senkinek sem érdeke semmi, ha nincs benne egy kis pénze. Hosszútávú gondolkozás nem jellemző. Az mi? Kb. kezdek visítva falnak rohanni. Mielőtt agyvérzést kapok, inkább visszaterelem gondolataimat a jó példa felé. Találtam róla pár rövid videót is. Ezek közül az egyik.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Csalóka őzlábgomba

A mérgező őzlábgombaChlorophyllum molybdites melegkedvelő faj, a mi éghajlatunk egyelőre túlságosan hideg neki, azonban már megjelent a Földközi-tenger térségében. Előfordulhat, hogy a klímaváltozás miatt végül bejut a Kárpát-medencébe. Ez kevésbé lenne örvendetes, mert fiatalon megkülönböztethetetlen a piruló őzlábgombátólChlorophyllum rhacodes.Sajnos tényleg mérgező, erős hányást és intenzív hasmenést okoz. A méreganyagai nincsenek azonosítva, feltehetően egyes fehérjéi okozzák a mérgezést. Felismerését egyetlen különleges tulajdonsága segíti, a spórapora zöld(!) színű. Emiatt lesznek az érett termőtestek fehér lemezei zöldes színűek A rokonaihoz hasonlóan korhadékbontó, emiatt városi parkoktól, erdőszéleken át, az erdők belsejéig számos élőhelyen megtalálható. Esős, meleg őszökön hatalmas boszorkánykörökben fejleszti termőtesteit. Észak-Amerikában sokszor megtéveszti a hobbi gombászokat, akiket a csillapíthatatlan gyomorrontás döbbent rá a tévedésükre. Szerencsére hazánkban még…

Halálos hetes

Az emberek többsége kerüli a gombákat, mert keveset tudnak róluk. Az ismeretlentől tartózkodunk, félünk. Pedig a gombák a földi élővilág fontos részei. Ezt rég felismerték a hobbi kutatók, profi tudósok és nekik köszönhetően bőséges ismeretanyag halmozódott fel a természet különceiről. Az ismeretgyűjtés a jelenben is zajlik, a tudásunk folyamatosan gyarapodik. Rajtunk múlik, hogy leszámolunk a félelemmel, és megismerkedünk a gombákkal. A gyilkos galóca nem egy mumus, ami szánt szándékkal megeteti magát a gyanútlan emberekkel. A többi mérgező gomba sem magától kerül a tányérunkba, hanem az ismeretek, a gyakorlat hiánya miatt.
A számunkra ártalmas gombák az élőhelyükön hasznos korhadékbontók vagy a fák partnerei. A mérgező vegyületeik ellenére teljesen ártalmatlanok. Ha felismered, nem eszed meg. Ennyi az egész. Ez a titka a gombamérgezés elkerülésének. Nem kell rémmeséket kitalálni róluk, és hamis információkkal riogatni egymást. A gombákkal semmi baj sincs, mi fújjuk fel…

Családok és nemzetségek: tinórufélék

A májustól októberig tartó fő gombaszezon legkeresettebb gombája a tinóru nemzetségbe tartozik, azonban a gombász az ízletes vargánya mellett a rokonait is örömmel látja a kosarában és az asztalán.
A tinórufélék Boletaceae hagyományos, kalap+tönk felépítésű termőtesteket fejlesztenek. A termőtestek változatos méretűek, 5-30 centis kalapátmérő közt minden méret előfordulhat. Egyes nagyra nőtt vargányák akár egy kilósak is lehetnek.
A tinóruk könnyen felismerhető gombák. Elég csak a kalapjuk alá nézni, és jellegzetes, csövecskékből álló, könnyen lehúzható termőrétegükről azonnal tudjuk, hogy tinórut találtunk. (A taplók szintén csövecskés termőrétegűek, de náluk a hús és a csövecskék összenőttek, szétválaszthatatlanok.) A tinóruk együtt élnek a fákkal. Gyakran a társfa azonosítása segít a tinóru meghatározásában. A családon belül a legfontosabb nemzetség a vargányáké. A Boletusokat nevezik még valódi tinóruknak is. Megjelenésüket és némely faj kiemelkedő ízét tekintve megérdemlik a …