Blogger

Kocziszky Andrea a nevem. 1978 telén születtem Békéscsabán. Introvertált személyiségként remek megfigyelő vagyok. Kisgyerekként gombaleves előkészítése közben vettem észre először a gombát. Édesanyám tisztogatta a bolti csiperkét. Megkérdeztem tőle, hogy mi van a kezében? Válaszolta, hogy gomba. Egyből újabb kérdés: Mi az a gomba? Rövid válasz: zöldség. Ránéztem az asztalon lévő répára és petrezselyemre. Ez utóbbi gyökere szintén fehér volt, de zöld levelei gyanút ébresztettek bennem, mert semmi zöldet nem láttam a gombán. Akkor hogyan lehetne zöldség? Erre már nem tudott válaszolni édesanyám. Itt kezdődött el a gombamániám, a rejtéllyel. Biztos, hogy zöldség (növény) a gomba? Természetesen nem, a gomba az gomba. Az élővilág egyik nagy birodalma a gombáké. Számtalan egyedi tulajdonságuk van, amik csak rájuk jellemző. Mivel én magam is elég fura vagyok, pont jó társaságba kerültem a gombákkal. 

 Az első nem termesztett gomba, ami felkeltette érdeklődésemet, a gyapjas tintagomba volt. Iskolába menet vettem észre az egyik utca vizes árkában. Jellegzetes megjelenésével egyből tudatta velem, hogy gombát látok, ami nem csiperke, hanem valami más. Ekkor már megvolt a Búvár zsebkönyvek sorozatból a gombás könyvecske, és abban megtaláltam a látott gombát. Így már két fajt ismertem.
Sose felejtem a harmadik gombámat, amit a 92-es vándortáborban szedtem az egyik pihenőhelyen feketefenyők alól. Öreg termőtestek voltak zöldesre színeződve, kalapjuk koncentrikus körökkel díszített volt. Annyira ismerős volt, tudtam, hogy láttam a zsebkönyvben, rizikének kell lennie, de a könyv hiányában nem tudtam megerősíteni erős gyanúmat. Visszaraktam mindet a fák alá. Ekkor tapasztaltam meg először a gombahatározás gyötrelmét, és a kínt, hogy ehető gombát találtam, de ez közel sem biztos. Pontosan tudom, hogy mit élnek át a kezdő gombászok, amikor csillogó szemmel hozzák nekem bevizsgálásra a zsákmányukat és csalódniuk kell, mert ehetetlent szedtek.

 Szerencsére a negyedik vadon termett gombám könnyen adta magát és nem okozott csalódást. 1998 őszén bóklásztam a reptéri mezőn és a magas fűben hatalmas gombát vettem észre. Megragadtam vastag tönkjét és óvatosan kidöntöttem. A tönk lila színe mint valami névjegykártya tudatta velem, hogy lilatönkű pereszkét találtam, ami nem egyedül nőtt. Körötte a fűben ott rejtőzködött tucatnyi társa. Bőséges zsákmányt vittem haza. Ekkor már megkaptam valamelyik karácsonyra vagy születésnapomra Dr. Krébecz Jenő nagyszerű Gombaatlaszát, amit számtalanszor át is lapoztam, és ez alapján ismertem fel a negyedik gombámat ott a terepen. Persze a könyvben ismét kikerestem rajzát és leírását. Majd másnap biztos, ami biztos elvittem gombáimat Laci bácsinak, aki megerősítette a határozást. Valóban lilatönkű pereszkéket szedtem. Éveken át volt a kedvenc őszi gombám. Feldobta a novembert. Sokat szedtem és ettem belőle.

Aztán 2006 októberében a lilatönkűnél is finomabb gombát találtam egy kicsi nyárfa ligetben, a nyárfa-érdestinórut. Ezt már többször láttam Laci bácsi pultján, így egyből felismertem. Könyveimben szintén megtaláltam, például a Gombaatlaszban. Tudtam, hogy egy jó, ehető gombával van dolgom. Persze elvittem Laci bácsinak, és csak utána pároltam le vajon csipetnyi sóval a leendő kedvencemet. Bizony, hogy jó gomba a nyárfa-érdestinóru. Talán a legjobb gyűjthető faj helyben. Kellemes gomba aromájába leheletnyi vargánya íz keveredik. Számtalan gombás étel kiváló alapanyaga. Jó időben nagy mennyiségben gyűjthető nyárfák alól. Aszalva könnyedén tartósítható. Szárítva és főzve is húsa sötétre színeződik, de ez semmiben sem befolyásolja az ízét. Mindig jó érzéssel adom vissza hibátlan példányait a csillogó szemű kezdőknek. Tudom, hogy ízleni fog nekik. Ahogy nekem is.

 Az első ízletes vargánya fotómat 2008 októberében lőhettem a IV. netgombász találkozón az Őrségben. Nem én szedtem, gombásztárs találta. Azonban végre megérinthettem a legendás vargányát! Ez az eredeti felvétel, amit sikerült megőriznem a sok gépcsere ellenére, amik időközben voltak.
Micsoda gyönyörű emlék az első dombvidéki gombászat! Ahogy felejthetetlen az első találkozásom a lucfenyvessel 2012-ben Szlovéniában. Aztán 2013 júliusában Biharfüred kápráztatott el és az ott szedett vargányák. 
Négy éve végeztem el a középfokú szakellenőri tanfolyamot. 2014, 2015, 2016, 2017 aktívan gombászok helyben és hegyen egyaránt. 2010-ben kezdtem el írni a blogot, ami időközben betöltötte feladatát az életemben. Emlékek sokasága kapcsolódik a gombákhoz. Könyvet is írhatnék a közös kalandjainkról. Bőven van mit mesélnem, ha kérdeznél a természet különceiről.

 kocziszkyandrea@gmail.com