Ugrás a fő tartalomra

Családok és nemzetségek: fenyőtinóruk

Tehéntinóru
A Suillus nemzetség fajai közepes termetű gombák. A kalapjuk ritkán nemezes, szárazon fénylő, legtöbbször ragadós, amikor nedves. A csöves termőrétegük könnyen lefejthető. A tönk felülete sokszor szemcsés. Vannak gyűrűs és nyálkás gallérzónás fajok is. A spórapor színe okker, olívbarna. Mindannyian a fenyőkkel társulnak. Két gyakori és közönséges fajt egy cikkben mutattam be, a szemcsésnyelűt S. granulatus és a barna gyűrűstinórut S. lutes. A nemzetség bemutató cikkben a többiekről olvashatsz. Ami fontos tudnivaló róluk, hogy mindegyikük ehető, de közepes értékűek. Ráadásnak nehéz tisztítani a ragadós kalapúakat. A kalapbőrt mindig javasolt lehúzni, mert túlságosan nyálkássá teszi az ételt. (Egyes fajoknak nem jön le a kalapbőre.) A macerás konyhai előkészítésük ellenére ezen fajoknak is vannak rajongói, mert kedvenc élőhelyeiken nagy tömegben teremnek, és könnyen felismerhetők. Akár városokban, kertekben is megjelennek a fenyő partnereiket követve. 

A sárga gyűrűstinóru Suillus grevillei a vörösfenyő gombapartnere. Júniustól októberig terem. Kalapja halvány citromsárga, sárgásbarna színű, nedvesen nyálkás, ragadós. Húsa fiatalon kemény, de gyorsan megpuhul. Étkezési értékéről megoszlanak a vélemények. Aki szereti, még lekvárt is főz belőle.
A rózsástövű fenyőtinóru Suillus collinitus augusztustól novemberig terem meszes talajon (telepített) erdei- és feketefenyők alatt. Krémsárgás színű húsa hamar megpuhul, gyengén gyümölcsillatú, enyhén savanykás ízű. Kalapbőre nedvesen ragadós, szárazon fénylő. Hasonlít a szemcsésnyelűre, de a tönk aljának rózsás, húsbarna színéről felismerhető. 
A tehéntinóru Suillus bovinus augusztustól novemberig terem kéttűs fenyők alatt nagy tömegben. Halvány krémsárga színű húsa gyümölcsillatú, savanykás ízű, megfőzve lilás árnyalatú lesz. Az idős termőtesteké gumiszerű. Csöves része hamar lefut a tönkre, pórusai tágak, szögletesek lesznek, olajbarnára színeződnek. Tönkjén nincs gallér. 
A tarka fenyőtinóru Suillus variegatus hasonlít a tehéntinórura, azonban kalapja molyhos, apró pikkelykék fedik. Csak nagyon nedvesen ragadós-tapadós kalapbőre nem húzható le. Sárga húsa puha, megvágva gyengén kékül; savanykás illatú és ízű. Augusztustól novemberig terem savanyú talajon kéttűs fenyők alatt.
A csövestönkű tinóru Suillus cavipes szintén a vörösfenyő gombapartnere. Kalapja közepén púp van. A csöves termőrétegének pórusai tágak, a tönkre lefutnak. A tönk üreges, és gyenge gallérral díszített. A részleges burok maradványai a kalapszélen is láthatók. Nyáron és ősszel terem domb- és hegyvidéken. Ritkább.
A duglász-fenyőtinóru Suillus lakei hazánkban nem őshonos, nagyon ritka jövevényfaj. Észak-Amerikából érkezett a fapartnerével, a duglászfenyővel Pseudotsuga menziesii. Feltűnő gomba, kalapja rőt barnásvöröses. A kalapbőre pikkelyesen felszakadozik. A csövecskéi nyomásra megbarnulnak. Ha felbukkanna a duglászfenyőd alatt, kíméld meg.

Megjegyzés: A gombák fotóinak eredeti helyét megtekintheted a nevükre kattintva.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Csalóka őzlábgomba

A mérgező őzlábgombaChlorophyllum molybdites melegkedvelő faj, a mi éghajlatunk egyelőre túlságosan hideg neki, azonban már megjelent a Földközi-tenger térségében. Előfordulhat, hogy a klímaváltozás miatt végül bejut a Kárpát-medencébe. Ez kevésbé lenne örvendetes, mert fiatalon megkülönböztethetetlen a piruló őzlábgombátólChlorophyllum rhacodes.Sajnos tényleg mérgező, erős hányást és intenzív hasmenést okoz. A méreganyagai nincsenek azonosítva, feltehetően egyes fehérjéi okozzák a mérgezést. Felismerését egyetlen különleges tulajdonsága segíti, a spórapora zöld(!) színű. Emiatt lesznek az érett termőtestek fehér lemezei zöldes színűek A rokonaihoz hasonlóan korhadékbontó, emiatt városi parkoktól, erdőszéleken át, az erdők belsejéig számos élőhelyen megtalálható. Esős, meleg őszökön hatalmas boszorkánykörökben fejleszti termőtesteit. Észak-Amerikában sokszor megtéveszti a hobbi gombászokat, akiket a csillapíthatatlan gyomorrontás döbbent rá a tévedésükre. Szerencsére hazánkban még…

Halálos hetes

Az emberek többsége kerüli a gombákat, mert keveset tudnak róluk. Az ismeretlentől tartózkodunk, félünk. Pedig a gombák a földi élővilág fontos részei. Ezt rég felismerték a hobbi kutatók, profi tudósok és nekik köszönhetően bőséges ismeretanyag halmozódott fel a természet különceiről. Az ismeretgyűjtés a jelenben is zajlik, a tudásunk folyamatosan gyarapodik. Rajtunk múlik, hogy leszámolunk a félelemmel, és megismerkedünk a gombákkal. A gyilkos galóca nem egy mumus, ami szánt szándékkal megeteti magát a gyanútlan emberekkel. A többi mérgező gomba sem magától kerül a tányérunkba, hanem az ismeretek, a gyakorlat hiánya miatt.
A számunkra ártalmas gombák az élőhelyükön hasznos korhadékbontók vagy a fák partnerei. A mérgező vegyületeik ellenére teljesen ártalmatlanok. Ha felismered, nem eszed meg. Ennyi az egész. Ez a titka a gombamérgezés elkerülésének. Nem kell rémmeséket kitalálni róluk, és hamis információkkal riogatni egymást. A gombákkal semmi baj sincs, mi fújjuk fel…

Családok és nemzetségek: tinórufélék

A májustól októberig tartó fő gombaszezon legkeresettebb gombája a tinóru nemzetségbe tartozik, azonban a gombász az ízletes vargánya mellett a rokonait is örömmel látja a kosarában és az asztalán.
A tinórufélék Boletaceae hagyományos, kalap+tönk felépítésű termőtesteket fejlesztenek. A termőtestek változatos méretűek, 5-30 centis kalapátmérő közt minden méret előfordulhat. Egyes nagyra nőtt vargányák akár egy kilósak is lehetnek.
A tinóruk könnyen felismerhető gombák. Elég csak a kalapjuk alá nézni, és jellegzetes, csövecskékből álló, könnyen lehúzható termőrétegükről azonnal tudjuk, hogy tinórut találtunk. (A taplók szintén csövecskés termőrétegűek, de náluk a hús és a csövecskék összenőttek, szétválaszthatatlanok.) A tinóruk együtt élnek a fákkal. Gyakran a társfa azonosítása segít a tinóru meghatározásában. A családon belül a legfontosabb nemzetség a vargányáké. A Boletusokat nevezik még valódi tinóruknak is. Megjelenésüket és némely faj kiemelkedő ízét tekintve megérdemlik a …