A pósteleki öreg tölgy, amit Tatának becézek, fajának Quercus robur egyik utolsó idős egyede megyénkben. Mellbevágóan kevés hat méternél nagyobb törzskörméretű tölgyünk maradt, de öt méteresből sincs túl sok. Azonban még így is a Dendrománia falistáján a kocsányos tölgyből van a legtöbb nagy fa Békésben.
Július 2-án jártam kint az öregnél. Akkor készítettem a rövid videót, hogy valahogyan érzékeltessem a méreteit. Szerencséjére félreeső helyen áll, nincs semmi indok a kivágására. Sajnos kortársait Pósteleken mind kidöntötték. Egyetlen egy 200 évnél idősebb tölgyként élő tanúja a folyószabályozásnak. Körülötte másként telik az idő, flowba kerül az ember. Jó érzés a közelében lenni.
Idén makkokat nevel. Ősszel feltétlenül begyűjtöm reménybeli utódait, amik csemetekertben lesznek elvetve.
Aggódok a kocsányos tölgyért. A folyószabályozás, az Erdélyi-szigethegységben zajló elképesztő mértékű fakitermelés, a helyi erdőterület csekély mérete, a klímaváltozás együttesen a kiszáradást fokozza. Pedig a kocsányos tölgy másik neve mocsár tölgy! Igényli a plusz vizet. Egyszerűen szomjan hal. Ennek jele a korona fokozatos leépülése, az ágak letörése, az erős odvasodás, aminek oka az általános gyengeség, amit kihasználnak a nekrotróf életmódú gombák, végül a tölgy elpusztul. Elképesztő látni, hogy jóval fiatalabb tölgyek is betegesek. Ha nem sikerül a folyószabályozással felérő programot kidolgozni és végrehajtani a megye vízellátásának biztosítására, akkor a kocsányos tölgy belátható időn belül ki fog pusztulni Békés megyéből. És ennek oka, az ember.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése