Ugrás a fő tartalomra

Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: 2014

Júdásfülgombának álcázza magát

Az Exidia recisa nemzetségének egyik legjobb júdásfülgomba Auricularia auricula-judae hasonmása. A hasonlóság érthető, hiszen mindkét nemzetség a fülgombafélék családjában Auriculariaceae található, közeli rokonok. Azonban a mirigygombák termőteste puha, kocsonyás állagú, egyes fajoké lágy gumicukorra emlékeztető, addig a júdásfülgomba porcos-kocsonyás és tényleg fül alakú. A különbség kis figyelemmel jól észrevehető.
Decemberben néhány kezdő gombászt meglepett a nagyobb mennyiségben előjött fekete mirigygombaE. glandulosa, akik nem tudták, hogy a fülgombafélék családja jóval népesebb és nemcsak a júdásfülgomba a "fafül". Sajnos a mirigygombák nem ehetők, nincs étkezési értékük.

Megjegyzés: A képet innen vettem.

Erdélyi-szigethegység és a gombák

Az előző bejegyzésben hét kép az Alföldön, egy az Őrségben készült, a többi Erdélyben. A 32 kép a fotókiállításom anyaga, ami majd január 22-től tekinthető meg a Békés Megyei Könyvtárban. Tehát 24 remek fotót adott nekem az Erdélyi-szigethegység két hegysége, a Béli és a Bihar. Azonban a hegységrendszer jóval nagyobb, rengeteg ismeretlen erdeje várja, hogy felfedezzem. Egy élet is kevés a bejárásukhoz. Hihetetlen, hogy a szülővárosomtól 100-140 kilométerre minden gombákkal kapcsolatos vágyam teljesülhet. Nagyon szeretném megismerni a többi hegységét is, és feltérképezni azok gombavilágát.
A bejegyzéshez mellékelt illusztráció két képből lett összerakva, alul a google maps, felül egy földrajzi térkép 20%-os átlátszósággal. A sötétzöld foltok az erdők, amik meglepően jól kirajzolják a műholdfelvételen a hegységeket. Sok jó erdő van odaát, izgalmas növénytársulások, amikben csodás gombák rejtőznek. Még messze van a május, de már most pezsgek és futnék a kedvenceimért. Nagyszerű kaland fe…

Egy kiállítás képei

Álmom, édes valóságom

Az ízletes vargányaBoletus edulis sok-sok éven át pusztán csak vágyálom volt. Szülőföldemen nem találtam meg, pedig állítólag mások találkoztak a pompás gombával. Az Alföld északi felén, a nyírségi (savanyú) homokon nőtt tölgyesekben terem, de itt délen nincs. Azonban jól tudtam, hogy Erdélyben vannak még igazi erdők, remek élőhelyek, amiket imád a csodás gomba. Sokáig vártam, de megérte várnom, mert a vargányázás nagyszerű élmény. Annyira jó, hogy a hajnali álmomban is felbukkant; tökéletes, félöklömnyi vargányák vártak rám egy lucfenyvesben, amiket le is szedtem.
Az októberi fotómon erdeifenyő-tölgy elegyes erdőben nőtt a gombászok álma. Aznap három kilót szedtem az úrigombából. Kiváló gombászat volt! Jó időben, jó helyen futottam a vargánya után. Minden egyes nap, amikor teleszedem a kosaramat a fehér húsú, fűszeres ízű gombával, karácsony. Öröm rálelni, öröm felvenni, öröm feldolgozni és öröm megenni. Már most hiányzik. Nehéz lesz kibírnom a nyugalmi időszakát és megvárni a májust…

Téli madáretetés

Természetbúvárként figyelmem kiterjed a teljes élővilágra. Évek óta etetem a kertem madárvendégeit télen. Lombhullás után, a hidegebb idő beálltával rakom ki a házi készítésű etetőimet. Idén külön készítettem egyet a verebeknek és egyet a cinegéknek. Az utóbbi látható a fotón. Erre nem szállnak rá a verebek, mert a szűk réseken át nem tudnak kedvükre válogatni a napraforgó szemek közt és fárasztja a lábukat a függőleges kapaszkodás. A cinegék egy-két pillanatra kapaszkodnak meg a madzagsorban, kivesznek egy szemet és felröppenek egy ágra. Naponta feltöltöm mindkét etetőt, mert a kertvárosban sok madár él és a kertünkben is fészkel évről évre egy-két madárfaj. Tavasszal ki fogok rakni a szilvafára egy cinegeodút. Ideje egész évben vendégül látnom az egyik legkedvesebb madarunkat. Azonban az etetést kizárólag télen csinálom, lombfakadáskor, amikor látom, hogy fészkelőanyaggal röpködnek a madarak, elrakom az etetőket. A fiókáknak rovartáplálékra van szükségük, a verebek csimaszainak is, …

Mit csinál a gombász télen?

December elején néztem ki magamnak az idei karácsonyi ajándékomat, amire elköltöttem a segélyem felét. Azonban megérte "költekeznem", mert 12500 forintért ajándék Ladislav Hagara kiváló könyve. Nem tudok szlovákul, de a tudományos nevek közül sokat ismerek, és viszonylag könnyű a szakzsargon alapján megérteni a gombák leírásait. A képanyaga szintén káprázatos, pusztán fotóalbumként is értékes.
A gombamentes téli hónapokat a remek könyvvel fogom átvészelni és áprilisban felfrissített tudással futok a gombák után. Tehát a gombász télen sem unatkozik, bőven talál magának hasznos elfoglaltságot.

Csak egy kép

Jegenyenyár és egy ritka fülőke

A jegenyenyárPopulus nigra cv. Italica valamikor jóval népszerűbb sorfa volt. Gyerekkoromban sokfelé láttam termetes, nyúlánk példányait. Aztán egymás után eltűntek a magas fák, ki lettek vágva. Sajnos puhafaként rövid életű, hamar korhadni kezd, és egy viharos napon a szél kidöntheti. Ezért tűntek el a jegenyenyárak. Egyre kevesebb helyen látni. Pedig dekoratív, különösen ősszel látványos. Különlegessége, hogy csak hímivarú egyedei vannak. Kizárólag vegetatív úton "szaporítható". Az alapfaj, a fekete nyár 2004-ben az év fája volt. A jegenyenyárt tavaly és idén is jelölték év fájának, de nem nyert. A fekete nyár őshonos hazánkban, az ártéri puhafa ligeterdők egyik állományalkotó fafaja. Sajnos a nyárakra jellemző könnyű kereszteződés majdnem végzett a fekete nyárral, de a faj megőrzésére külön program indult, így talán fennmarad eredeti formájában is és nemcsak a nemes nyárakkal kereszteződött csemetéivel találkozunk. A jegenyenyárt ilyen veszély nem fenyegeti, kultúrváltoza…

Huszonhétszer

Valahol hallottam vagy olvastam, hogy egy üzenetet, reklámot huszonhétszer kell látni, befogadni, mire kifejti a hatását. Rendkívül zajos kor a miénk, amikor egyetlen nap alatt több tízezer inger, információ ér minket. Nehéz eljuttatni az üzenetet. A modern palackposták századában élünk, amikor nem elég egyetlen palackot bedobni az információk óceánjába, kell még huszonhat, és akkor sem biztos, hogy sikerrel járunk. Azonban muszáj kitartónak lennem, mert egyre szorul a nyakam körül a hurok.
Egyik kedves ismerősöm röpke találkozásunk során dicsért, hogy mennyire jól nézek ki, szinte ragyogok és micsoda fantasztikus fotókat rakok fel az üzenőfalamra. A torkomon akadt a gondolat, hogy "és ha tudnád, mindezt a létminimum küszöbe alatt vegetálva". Hiába az érzelmi gazdagság, a tehetség, ha egyszer mindennek van árnyéka. Az anyagiakat nézve szegény vagyok. Szívesen adok az érzelmi gazdagságomból, a lelkesedésemből, a tudásomból, ha cserébe kapok érvényes fizetőeszközt. Euró, dollá…

Az év fája 2015-ben

A kocsányos tölgyQuercus robur az év fája 2015-ben. Rajongok az öreg, nagy példányaiért, de megakad tekintetem a fiatalabb egyedeken is, mert egy szép, arányos, erőt sugárzó fa. Királyi termetű, rendkívül hosszú életű, kiemelten fontos erdőalkotó az Alföldön is. Mindig gyorsabban ver a szívem, amikor felkeresem a pósteleki öreget, mert a múltra emlékeztet, amikor tele volt élettel a viharsarok. Sajnos a nagy, idős tölgyeink végveszélyben vannak, haldokolnak. Pedig legszebb természeti értékeink közé tartoznak, elvesztésük nehezen pótolható kár. A csemetéből 80-120 év alatt lesz tekintélyes fa. Kártékony szemlélet pusztán anyagi értéket látni a kocsányos tölgyben. Egyre jobban terjed a felismerés, hogy a természet számos "szolgáltatással" támogatja az életünket és ezek nélkül életképtelenek vagyunk. A fák kiemelten fontosak, mert erdőt alkotva befolyásolják a helyi klímát, több száz élőlénynek adnak otthont, és számos értékes növénnyel, gombával látnak el minket. A kocsányos t…

1000 bejegyzés

A tegnapi cikk lett az 1000. bejegyzés. Elértem egy újabb, jelentős, kerek számhoz. Nincs túl sok blog, amelyben ennyi bejegyzés van egyetlen embertől. Az 500. bejegyzésről 2013. február 11-én írtam. Akkor úgy számoltam, hogy 2014-ben meglesz az ezredik. Jól számoltam. Idén cirka 200 bejegyzést írtam, pont annyit, amennyi a kerek számhoz kellett. Elégedett vagyok. Egy újabb kisebb célt teljesítettem. Ideje megjutalmaznom magamat a jól végzett munkáért.

A boldogság kék gombái 18.

A Hygrophorus caeruleus a csigagombák nemzetségébe tartozó különleges és ritka gombafaj. Bár nem teljesen kék, inkább kékeszöld mint a zöld ánizsgomba Clitocybe odora, de figyelemreméltó színe és ritkasága miatt teljes joggal szerepel a boldogság kék gombái közt. Egy közepes termetű gomba, amely Amerika észak-nyugati államainak (Washington, Idaho, Oregon) fenyőerdőiben terem tavasszal. Gyökérkapcsolt gomba, a fenyők partnere, például duglászfenyő Pseudotsuga menziesii, óriás jegenyefenyő Abies grandis, engelmann lucfenyő Picea engelmannii alatt található kis csoportokban. Étkezési értéke nincs, mert kellemetlen szagú. Ritkasága miatt kímélendő.

Megjegyzés: A képet innen vettem.

Évzáró gombaklub

A mai gombaklubbal lezártnak tekintem a 2014-es szezonomat. Az ünnepi búcsúztatója az évnek 31-én lesz baráti körben. Elfáradtam december közepére. A pár órás gombagyűjtő túra, a caplatás a gumicsizmában az átázott talajon a hűvös, felhős időben kifacsart. Nyáron szinte ugrándoztam a csizmában a hegyvidéken, és vígan trappoltam át a patakon. Mostanra fogyott el az erőm. Jól fog esni a téli pihenés. Persze nem "lustálkodhatok" túl sokat, mert január 22-én lesz a fotókiállításom megnyitója és egyben az új év első gombaklubja. Aztán februárban ismét lesz egy gombás foglalkozás, majd márciusban még egy és áprilistól találkozunk ismét kétszer egy hónapban. Tehát március közepéig csökkentett üzemmódban vagyok. A blog is "befagy". Hamarosan meglesz az 1000. bejegyzés és nyugodt lelkiismerettel zárhatom le a blogger pályafutásomat. Átgondolom a gombás terveimet. Gyönyörű évem volt, jó lenne magasabb szintre emelni a hobbimat.

Öt gomba decemberben

Az olajszínű csigagomba Hygrophorus persoonii a szombati túra (december 6) kellemes meglepetése volt. A fotón egy idősebb termőteste látható, míg körötte sok fiatalabb is rejtőzik. A hónap első gombaklubjának bemutató gombái közt már szerepelt, egy-két példányt találtunk a gombagyűjtő séta során. Most jóval több jött elő egy csertölgy ültetvény szélén. Aki akart, sokat szedhetett. A tönkje is ragacsos. Szerencsére nyálkátlanítható, mert a kalapbőr lehúzható, a tönkről levakarható a nyálka. Enyhe ízű, ehető gomba. Részletes tulajdonságait lásd a legutóbbi "virtuális gombászat" videójában. Figyelj a ritkán álló, tönkre kissé lefutó fehér lemezeire. Hasonmása a nyálkástönkű pókhálósgombaCortinarius trivialis, de ennek színes lemezei vannak, fiatalon ibolyás árnyalatúak, később rozsdabarna színűek a spóraportól. A felületes hasonlóság ne tévesszen meg. Szerencsére a nyálkástönkű pókhálósgomba nem mérgező, de nem ajánlott a fogyasztása. Maradj az olajszínű csigagombánál, ha rálel…