Off bejegyzés: a látszat mögött


Megértem, hogy sokaknak sehogy sem fér a fejébe, hogy tulajdonképpen nekem mi a bajom? Ránézésre egy lepukkant harmincas vagyok, közel a negyvenhez. Nem látszik az egyik átokverte adottságom, a fürge elmém. Pedig jelentősen hozzájárul a nyomoromhoz. Te ránézel a fotómra és egy átlagos, kedves ünnepi dekorációt látsz. Semmi többet. Akkor elmondom, hogy én mit látok: a globalizáció diadalát és a politikusaink hazug természetét, akik holmi nemzetállamot emlegetve dacolnak a valósággal, összelopott vagyonkájukat/hatalmukat féltve, mert nemzetközi térben pillanatok alatt felfordulnának.

A karácsonyi dekorációm elemei: az origami japán eredetű, a mikulásvirág dél-Amerikából érkezett a 60-as években, a fényfüzérem kínai, a karácsonyfa motívum német. Egyedül a nemesített sóvirágnak van magyar vonatkozása, mert egyik természeti értékünk, a szikes pusztáink ékessége, a magyar sóvirág. A karácsony eredeti formájában a napforduló ünnepe, és az évszázadok során rakódott rá mindenféle színes-mese dísz. A római katolikus egyház megreformálta az ősi napisten mítoszt, ami része volt a napfordulónak. A szeretet ünnepe jelenlegi formájában a fogyasztói társadalom halotti tora. Mindez két másodperc alatt kirobbant az elmémből.
Jó tanács: sose dőlj be a látszatnak, és gondolkozz!

Helyzetjelentés


Az előző bejegyzésben látható korhadékbontó gombákat mind a napokban fotóztam. Végre teremnek, mert az idei nagyon száraz évben nem igazán tudtak korábban előbújni. Május elején próbálkoztak, de aztán esélyük sem volt. Hiszen már júniusban mély repedések szabdalták a talajt és a holtfa szintén szárazabb volt az elégségesnél. A korhadékbontók várakoztak, és most előpattantak. Sajnos a képen látható három fajból kettő nem bírja a télies időt, a karcsú őzlábgomba és az óriás tölcsérgomba. A késői laskagombát nem kell félteni, neki tökéletes a mostani időjárás és bőségesen terem. A másik kettő viszont napokon belül el fog tűnni, így kedvelőiknek sietniük kell.
Jó tanács: ázott és fagyott gombát ne egyél meg!


Kiegészítés: Végre beindult a lilatönkű pereszke és a fenyő-pereszke. Előbbiért irány a legelő és a gátoldal, utóbbiért a feketefenyő ültetvény, de a kertedben is ott lehet, ha van Pinus nemzetségbe tartozó fád. A vizsgálóba az esetek többségében kertből hozzák.

A legnagyobb erdőpusztító: az ember


A fotót tavaly lőttem egy tarra vágott hegyoldalból a Bihar-hegységben, pár kilométerre a Vártop-hágótól. Nem a gyűrűs tuskógomba Armillaria mellea végzett a lucfenyvessel, hanem az ember. Majdnem megpukkadtam, amikor a rádióban meghallottam, hogy "a legnagyobb erdőpusztító a tuskógomba". NEM. Hazugság. Az IGAZSÁG, hogy az ember jelentősen hatékonyabban pusztítja a világ tüdejét, az erdőt. 

Mindennapos látványnak számítanak az Erdélyi-szigethegységben a kivágott fával megpakolt teherautók. Évszaktól függetlenül hordják a fát. Gyakran csodálatos fákat, amik életükben királyi látványt nyújtottak és számtalan élőlénynek otthont.
Nem becsüljük az életet. Nem is fogjuk fel, hogy mi a fenét csinálunk! Oktondi állat az ember és nem a világ ura, hanem annak elpusztítója. 


A gyűrűs tuskógomba fene nagy étvágya ellenére kisebb kárt okoz mint az ember. Tény, hogy fától fáig halad és megtámadja az élő egyedeket is. Azonban fontos feltenni a kérdést, mitől gyengültek le az erdők?! Erdők még egyáltalán, vagy számtalanszor felszántott, kituskózott, feldúlt ültetvények vagy sarjerdők, amik az emberi bolygatás hatására gyengék! Nem a tuskógomba a mumus, hanem mi magunk.

Üzemlátogatás

Lehet hangulatos képet lőni a faültetvényeinkről. Miért ne lehetne? Azonban senki se mondja a fotómra, hogy erdei kép, mert nem az. A művelési út bal felén akácültetvény, a jobb oldalán csertölgy állománya van. Ezek egyike sem erdő. Kizárólagos céljuk a faanyagtermelés. Idővel letermelésre kerülnek, és soha sem tudják betölteni élőhely funkciójukat, soha nem lehet belőlük természet közeli erdő. A fehér akácéból pláne nem. A csertölgy jelentősen jobb fafaj az idegenhonos akácnál, mert őshonos hazánkban és alatta idővel megjelennek a ligeterdőre jellemző fajok. Azonban sosincs lehetősége ültetvényének átalakulnia hosszú évtizedek alatt ligeterdővé, mert elérve vágásfordulóját már vágják is. Békés megyében nincs és nem is lesz a mi, de az unokák életében sem természeteshez valamennyire is hasonlító ligeterdő. Sőt fás élőhely sem lesz. A klímaváltozás és a talajvízszint csökkenése lehetetlenné teszi a fás vegetáció fennmaradását a szülőföldemen. Itt igazi sztyepp jellegű pusztaság lesz, ami kevés embernek adhat megélhetést. Lendületesen haladunk a megye elnéptelenedése felé. Tanmesének jók leszünk: Így ne műveld a szülőföldedet!

El kell menni

Eredetileg 2019-ben akartam országot váltani, de úgy néz ki, hogy anyagi ellehetetlenülés és kiégés miatt fel kell gyorsítanom az önmentési tervemet. Én egy művész vagyok. Megfigyelem a világot és alkotok, valamint oktatok is, ha valaki kéri. Nagyon szeretnék még létrehozni ezt-azt. Bőven van bennem alkotási kedv, de a kilátástalanság élve felfal, és a szenvedély a frusztráció hatására dühként mardos belülről. Ez egy önemésztő spirál, aminek ismétlődő mélypontjai egyre sötétebbek. Nem akarok 40. évem környékén meghalni! 
Böngésztem hazai állásportál alapfokúval végezhető munkáit. Ha már csak ezekre vagyok jó végzettségem szerint, akkor inkább külföldre mennék. 
Persze egy normális Magyarországon másként is mehetett volna a sorom. Lett volna pár megbízásom, amiből elvégeztem volna a felsőfokú gombaismereti tanfolyamot. Maradt volna annyi pénz, hogy fejlesszem a mikroszkópot, amit végre ki is fizettem volna. Megírtam volna a szakdolgozatomra alapozva a Viharsarki gombakalauzt, 200 nagygomba Békés megyében. Elértem volna a többi természetféltő ismerősömmel összefogva, hogy Póstelek védett ligeterdő menedék és ökoturisztikai központ legyen. 
Gyászolok. Ez teljesen normális, amikor az ember meghasonlik, és törik belül. El kell fogadnom, hogy nincs itt számomra hely és egyre rosszabb állapotba kerülök, míg képtelenné válok a legfontosabbra, az alkotásra, amire születtem. 
EL KELL MENNI. 

Kiegészítés: A napokban páran kérdezték tőlem, hogy hová megyek. A válaszom, még nem tudom, de jó messzire. Az utazást, élethely váltást meg kell tervezni. Itt biztosan nincs jövőm. Ha ugyanazt csinálom 2018-ban mint idén, akkor egy évvel később pont ugyanennyire leszek elkeseredve és pánikba esve. Nincs értelme a régi úton járni, mert sehová sem vezet.

A szegénység természetes

Az előző bejegyzés képei blogra lekicsinyített változatai az eredetiknek, amiket nyomtatásra szántam. Aztán kijózanodtam reggelre, mert őrültség lenne 52000 forintomból 9600-at elkölteni a fotószaküzletben. Ennek a pénznek jó felhasználási helye lesz a használt cipő bolt, mert muszáj a téli szezonra városi lábbelit vennem. 
Azt hiszem, ideje lenne össztársadalmi szinten beszélni a szegénységről. Bármennyire is kellemes a hárítás, nem minden esetben az egyén balfaszsága okozza a társadalmi lecsúszását. Például van egy láthatatlan jelenség, amit nem tudsz érzékelni, mert nem vagy szociológus, és ez a középosztály megszűnése, a felső és az alsó rétegek közti puffer zóna globális szintű erodálódása. Én sem vagyok szociológus, de sokat olvasok és figyelek. A kapitalizmus túlburjánzott formájában a tömeg felől a jövedelem az elit felé áramlik, és egyre kevesebb kerül leosztásra a többségnek. Hiszen nem is dolgoznak meg érte... Illetve túl sokan vagyunk. Hatalmas pofára esés lenne, ha a tömeg önellátóvá akarna lenni. Nincs elég földterület a régi vágású paraszti gazdálkodás számára. Az sem igaz, hogy internet munkát adhat a tömegnek. Van egy másik jelenség, hogy az élen álló mindent visz, és a többieknek morzsák jutnak, amiből képtelenség a régi álom középosztálybeli életszínvonalat fenntartani. Valójában mindenki, aki nem az élen van, szegénynek fog számítani. Jobb, ha felkészültök a szép új világra. Csodásan megfér egymás mellett a high-tech kütyü és a favágó fejsze. És nem, nem működik, hogy a gyerekedet halálra taníttatod, mert Kínában és Indiában azok jelentősen nagyobb népesség száma miatt özön mennyiségben pattognak ki az iskola padból az elképesztően okos diplomások, akiknek mégsem tud munkát adni az országuk. Ők fognak vetélkedni a szemed fénye gyermekeddel a globálissá vált munka erőpiacon. És hidd el, ők fognak nyerni.
Nyugodtan hátradőlhetek és nézhetem a jóléti állam alkonyát. Legalább negyvenéves koromig zömmel magam osztottam be az időmet és azt csináltam, amit szerettem. Ez is valami. Értelme nem sok, de legalább szép volt.

Csak online látható

Azok a csodálatos földalatti gombák

Póstelekre évek óta járok monitorozni a gombákat. Hobbiból csinálom, senki sem bízott meg vele. Egyszerűen életem része a természet különceinek a vizsgálata. Mindig tudnak újat mutatni mint ma is a Körös Klubnál.
A génbank területére a makkvetés 1993 késő őszén kezdődött meg. Azóta a legidősebb kocsányos tölgyek elmúltak 20 évesek. Sajnos a talaj nem túl jó a fák számára, ami viszont kedvez a gyökérkapcsolt gombáknak, mert a tölgyek szinte sorban állnak náluk, hogy kapjanak tőlük segítséget. Ennek megfelelően a génbankban számos gyakori tölgyekkel társuló gomba él, amik elviselik a szárazabb időjárást és a kötött talajt. Például: begöngyöltszélű tejelőgomba, büdös galambgomba, húsbarna pénzecskegomba, zsemleszínű fakógomba, nyeles áltrifla. Érdekes, hogy nagyméretű termőtestet növesztő tinóruk is felbukkantak idén: kesernyés tinóru, rózsáskalapú tinóru. A nyárfa-érdestinóru és a rózsáslemezű tejelőgomba a fehér nyárakkal él együtt, mert a génbank az összes őshonos fafajunk utódaival foglalkozik. A génbankban korhadéklakók is élnek, például: sárga kénvirággomba, nyálkás gyökeresfülőke, rőt likacsosgomba. A gyepfelületeken mezei szegfűgomba és lilatönkű pereszke is terem. Ennél jóval gazdagabb a terület gomba kínálata, de a felsorolt fajok a legszembetűnőbbek a vegetációs szezonban.
A népes gyökérkapcsolt csapat jogosan vetette fel bennem a gondolatot, hogy kell itt lennie földalatti gombának is. Csak éppen ezeket kutyás gombász nélkül lehetetlen meglelni. Micsoda szerencse, hogy van ilyen ismerősöm, és jött segíteni. Neki köszönhető, hogy mostantól bizonyított, hogy egy Hymenogaster nemzetségbe tartozó faj és a Tuber rufum megtalálható a génbankban. Senkinek se kezdjen csillogni a szeme. Ezeknek nincs kereskedelmi értéke és étkezési felhasználása. 

A mikroszkópos fotókon látható, hogy két külön törzsbe tartoznak, a Hymenogaster sp. bazídiumos és család szintjén rokona a már említett zsemleszínű fakógombának, a Tuber rufum tömlős és a nemes szarvasgombák rokona. A vizsgálathoz csak 10x40-es nagyítást használtam, mert ezzel is tökéletesen láthatók voltak a spórák.
A mintákra 3%-os KOH-ot cseppentettem.

135 x 1000 Ft = boldog Gombamánia

Ha az ember szabadúszó természetbúvár, akkor majdnem olyan szegény, mint az ég madarai. Ezzel alapvetően nem lenne semmi baj. Az emberiség jelentős része napi 2 dollárból él, vagyis még nálam is szegényebb, mert én napi 8 dollárból élek. Másfél milliárd embernél jobb anyagi helyzetben vagyok. Azonban a napi megélhetésen kívül fizetnem kell egy-két dologért, így a magasabb tudásért. Felemásan, de járok a felsőfokú gombaismereti tanfolyamra. Első évének tandíját Ati fizette be. Örök hálám üldözi őt. Azonban teljesen érthető, hogy joggal várja el, ha már ennyit fáradozok, akkor legyen pénzem a második év tandíjára. Itt jön a bibi, hogy nincs. Senki sem rendelt 2017-ben Gombafutamot tőlem megbízási szerződéssel. Se kicsit, se nagyot. A gyulai piacos munkám a havi alap megélhetésemet biztosítja, és semmi többet. És ezzel még mindig a létminimum alatt vagyok. Miközben tényleg jobb módúnak számítok másfél milliárd embernél. Döbbenetes. 
Most álmodik a nyomorom, nem kell tovább olvasnod. Csodálatos lenne, ha a blogom olvasói közül 135-en tudnának adni fejenként 1000 forintot. Igen, a tandíj 135 000 forint. Sőt nem is nekem kellene utalni, hanem egyből a tanfolyamot szervező Magyar Mikológiai Társaságnak, megjegyzésben közölve: Kocziszky Andrea tandíjára. Nekem nincs bankszámlám. Olyan kicsi a jövedelmem, hogy fenntartása extra és értelmetlen kiadás lenne.

Kiegészítés: Kiraktam egy számlálót a jobb sáv felső részére, hogy tudjam, meghallgatásra került a kérésem.